[Friss hozzászólások] [943-924] [923-904] [903-884] [883-864] [863-844] [843-824] [823-804] [803-784] [783-764] [763-744] [743-724] [723-704] [703-684] [683-664] [663-644] [643-624] [623-604] [603-584] [583-564] [563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
nem élni rossz, az élet a rossz! van különbség! nem is volt még 10 idézet...
sae-chan |
Dehát te mondtad, hogy rossz élni nem? Hát én lemaradtam! Mondjuk 10 idézettel! Abban is van igazság, hogy vannak pillanatok, amikor öröm az élet, de az is hogy nem! Most akkor döntse el valaki, mert én már nem értem, mi ez a hirtelen változás.... Amugy az előző nem én voltam! Miért is haragszol?
ezüst róka |
MI A SZARÉRT KÜLDTE EL HÁROMSZOR???? |
egyre jobban érdekel, hogy miért lesznek az emberek anime mániások... sorra adjátok a válaszokat: ebbe temetkeztek a fájdalmatok elől. erősen kétlem, hogy ez megoldás volna. Mi van akkor ha fáj? én viszonylag békés családi életet élek, csak a tesőkkal öljük egymást, meg a generációs problémák... én a társadalomba való beilleszkedést szenvedtem meg, mert már az oviban is kilógtam a sorból. arról nem is beszélve, hogy harmadikas korom óta megrögzött animés vagyok, de hiába akartam erről mesélni, csak süket füleket és falakat találtam, a kitűnő tanulmányi eredményem pedig csak rontott a helyzeten... kurva egyedül voltam. aztán rájöttem, hogy ez jó is lehet, mert van mondanivalóm önmagam számára. "nem sokat ér az a tanítás, amely nem tanítja meg az embert egyedül lenni önmagával" engem senki sem tanított, magam tanultam meg. és a mai napig jobban szeretek egyedül lenni, mint társaságban. a másik: ha tényleg a legjobb barátnőd volt, akkor nem értem, hogy az, hogy külön középiskolába jártok miért akadály a barátságotokba. én is így vagyok a legjobb barátnőmmel, és tudunk időt szakítani egymásra. arról nem is beszélve, hogy MSN-en is állandó kapcsolatban vagyunk. elválni másoktól meg.... őszinte leszek, eddig sosem ismertem senki olyat a suliban, aki miatt igazán bántott volna, hogy nem látom többé. lezártam. kész. ennyi volt. lehet, hogy antiszociálisnak tűnök, meg gorombának, de... most egy olyan osztályban vagyok, ahol még nincsenek klikkek, nem rajzolódott ki a hierarchia, és vannak hozzám hasonlók. az osztályfőnököm, meg gyűlöli a diszkriminációt, úgy hogy valószínüleg az se fog megjelenni még egy jó darabig. Visszatérve a fájdalomra: ez bizonyítja azt, hogy éltek. hogy van lelketek, szivetek, amin át lehet gázolni. mert -ahogy Kanon is megmondta a Spirálban - Nincs annál rosszabb, ha nem tudsz sírni, amikor kellene. én nem tudok... de szeretnék...
és egy uccsó idézet, aki érti, érti, aki nem hát sajnálom: Nem azért megyek hogy meghaljak, hanem hogy megtudjam igazán élek.
sae-chan |
egyre jobban érdekel, hogy miért lesznek az emberek anime mániások... sorra adjátok a válaszokat: ebbe temetkeztek a fájdalmatok elől. erősen kétlem, hogy ez megoldás volna. Mi van akkor ha fáj? én viszonylag békés családi életet élek, csak a tesőkkal öljük egymást, meg a generációs problémák... én a társadalomba való beilleszkedést szenvedtem meg, mert már az oviban is kilógtam a sorból. arról nem is beszélve, hogy harmadikas korom óta megrögzött animés vagyok, de hiába akartam erről mesélni, csak süket füleket és falakat találtam, a kitűnő tanulmányi eredményem pedig csak rontott a helyzeten... kurva egyedül voltam. aztán rájöttem, hogy ez jó is lehet, mert van mondanivalóm önmagam számára. "nem sokat ér az a tanítás, amely nem tanítja meg az embert egyedül lenni önmagával" engem senki sem tanított, magam tanultam meg. és a mai napig jobban szeretek egyedül lenni, mint társaságban. a másik: ha tényleg a legjobb barátnőd volt, akkor nem értem, hogy az, hogy külön középiskolába jártok miért akadály a barátságotokba. én is így vagyok a legjobb barátnőmmel, és tudunk időt szakítani egymásra. arról nem is beszélve, hogy MSN-en is állandó kapcsolatban vagyunk. elválni másoktól meg.... őszinte leszek, eddig sosem ismertem senki olyat a suliban, aki miatt igazán bántott volna, hogy nem látom többé. lezártam. kész. ennyi volt. lehet, hogy antiszociálisnak tűnök, meg gorombának, de... most egy olyan osztályban vagyok, ahol még nincsenek klikkek, nem rajzolódott ki a hierarchia, és vannak hozzám hasonlók. az osztályfőnököm, meg gyűlöli a diszkriminációt, úgy hogy valószínüleg az se fog megjelenni még egy jó darabig. Visszatérve a fájdalomra: ez bizonyítja azt, hogy éltek. hogy van lelketek, szivetek, amin át lehet gázolni. mert -ahogy Kanon is megmondta a Spirálban - Nincs annál rosszabb, ha nem tudsz sírni, amikor kellene. én nem tudok... de szeretnék...
és egy uccsó idézet, aki érti, érti, aki nem hát sajnálom: Nem azért megyek hogy meghaljak, hanem hogy megtudjam igazán élek.
sae-chan |
egyre jobban érdekel, hogy miért lesznek az emberek anime mániások... sorra adjátok a válaszokat: ebbe temetkeztek a fájdalmatok elől. erősen kétlem, hogy ez megoldás volna. Mi van akkor ha fáj? én viszonylag békés családi életet élek, csak a tesőkkal öljük egymást, meg a generációs problémák... én a társadalomba való beilleszkedést szenvedtem meg, mert már az oviban is kilógtam a sorból. arról nem is beszélve, hogy harmadikas korom óta megrögzött animés vagyok, de hiába akartam erről mesélni, csak süket füleket és falakat találtam, a kitűnő tanulmányi eredményem pedig csak rontott a helyzeten... kurva egyedül voltam. aztán rájöttem, hogy ez jó is lehet, mert van mondanivalóm önmagam számára. "nem sokat ér az a tanítás, amely nem tanítja meg az embert egyedül lenni önmagával" engem senki sem tanított, magam tanultam meg. és a mai napig jobban szeretek egyedül lenni, mint társaságban. a másik: ha tényleg a legjobb barátnőd volt, akkor nem értem, hogy az, hogy külön középiskolába jártok miért akadály a barátságotokba. én is így vagyok a legjobb barátnőmmel, és tudunk időt szakítani egymásra. arról nem is beszélve, hogy MSN-en is állandó kapcsolatban vagyunk. elválni másoktól meg.... őszinte leszek, eddig sosem ismertem senki olyat a suliban, aki miatt igazán bántott volna, hogy nem látom többé. lezártam. kész. ennyi volt. lehet, hogy antiszociálisnak tűnök, meg gorombának, de... most egy olyan osztályban vagyok, ahol még nincsenek klikkek, nem rajzolódott ki a hierarchia, és vannak hozzám hasonlók. az osztályfőnököm, meg gyűlöli a diszkriminációt, úgy hogy valószínüleg az se fog megjelenni még egy jó darabig. Visszatérve a fájdalomra: ez bizonyítja azt, hogy éltek. hogy van lelketek, szivetek, amin át lehet gázolni. mert -ahogy Kanon is megmondta a Spirálban - Nincs annál rosszabb, ha nem tudsz sírni, amikor kellene. én nem tudok... de szeretnék...
és egy uccsó idézet, aki érti, érti, aki nem hát sajnálom: Nem azért megyek hogy meghaljak, hanem hogy megtudjam igazán élek. |
de ez csak 1 az 10000 bajomhoz képest. Ugyebár a szüleim elváltak, a macskám 2 hete meghalt, anyámmal összevesztem,.... szoval az idegösszeomlás szélén vagyok! Ja, és még nincs vége.....
ezüst róka |
elment a barátnőd?együtt érzek veled...mióta külön suliba járunk és nem talizom vele naponta naon szar...bármikor rossz kedvem volt jött a Himalája mérető optimizmusával és meg magyarázta nekem h az 1es meg a 2es jegy is naon jó és elhittem neki...mert meggyőzött...azt nem is mondom h mindig mellettem állt továbbá kölcsönadta az innivalóját:P mindent megosztott velem és ez nekem szokatlan mivel a hugom mellett ahoz szoktam h védd amid van és ne osztozkodj...ediggi életem legboldogabb két éve volt...csak aztán jött ez a buzi középsuli és szó szerint eljárunk egymás mellett...Te quiero!!! Tú es mi amiga querida!! Te muy muy extraño!!!
McLady |
Na, erről beszélek! Ha tényleg az élet értelmét keresném, ugyse találnám meg. 1,nem vagyok egy láng elme, 2, semmi haszna! Jó, az igaz, hogy vannak APRÓ örömök. De mit ér ez ahhoz képest, amit elszenvedünk! PL: A legjobb barátnőim elmennek a suliból. Mind a 4-en! Hogy éljek tovább ezzel a teherrel? Sőt, hogy éljen tovább az, aki elvesztett valakit, és már nem láthatja soha...Na ebből nem kérek! Elég szenvedés, és csalódás jutott nekem eddig is! Ne akarjátok tudni...De ahogy SAE-chan is mondta: Amig vannak velem barátok, szerettek, addig én is boldog vagyok....(de csak addig!)
ezüst róka |
tudod mit? nem vitatkozom. vedd ahogy teccik. már nem érdekel.
Hercegno |
Ajándék az h létezünk?? Az öröm csak akkor éltet, amikor éppen történt, a fájdalom ellenben évekig is eltarthat. Ezt te ajándknak nevezed? |
mert te nem vagy vámpír, és mert az nem megodás...ha az lenne tömegesen lennének öngyilkosok az meberek, nem?
Hercegno |
Hercegnpnek igaza van bizonyos szinten. a boldogságért pedig harcolni kell, ahogy minden másért, ebben az elcseszett életben. de ha Dracula meghalt és élvezi, mi miért ne tehetnénk?
sae-chan |
Ahoz képest,hogy megerősít nem tudom megtartani apám 250kg motorját XXP
:Lucy |
Amúgy ha már a nem ideillő mondásoknál tartunk, a mottóm: Ami nem öl meg, az megerősít!
Hercegno |
Érdekes elolvasni ezeket a véleményeket, és egyiket sem tudom se cáfolni se alátámasztani. szóval mint témát, bedobtátok az élet értelmét...legyen. nehéz téma...érdekes módon, egyre több olyan anime-fannal találkozom, akiket nem érdekel az emberiség, és elfogadják az öngyilkosság gondolatát, sőt, van aki elvetné az életet magától...hát, én szentül hiszem, h minden okkal történik, mindenkinek van vmi dolga a világban, csak nagyon kevesen vannak, akik tudják mi az. (lásd Gyurcsány XD) de ha már egyszer megkaptuk azt az ajándékot, h létezünk, képesek vunk beszélni, érezni, dönteni, akkor azt hiszem ki kéne használnunk. nem kell megváltani a világot, vagy mindenképp segíteni másokon, csak megtalálni azt az apró örömöt, azt a kis boldogságot ami megszépíti a mindennapjainkat. ha ez megvan, akkor már csak nagyon kevés dolog képes tartósan elrontani mindent... ezüst róka, azt mondtad eleged van a boldogságból, ami csak abban a pillanatban boldogít. ha elég sok pillanatnyi boldogságot találsz, örökre boldog lehetsz :) ...tudom, van akinek ez nem vigasz, de mi értelme mindig a rosszat keresni?
Hercegno |
nem tudom, de nekem is meg van az a Kurama kép, amin ez az írás van fenn. lelkizzünk: "az élet egyetlen értelme, maga az élet-Vavyan Fable." valahol igaza van. Igen, néha minden szar, de amíg vannak dolgok, amiket élvezhetek, amíg vannak emberek, akikkel jól érzem magam, addig élni fogok. Nekem senki sem mondhatja azt, amit Setsuna Katounak az Angel Sanctuaryban: "Mikor még éltél sem vetted észre, hogy valójában belül már rég halott voltál. " Ez a világ lassan kinyír minket. Már közönyös vagyok az emberiség minden gonoszsága, háborúja iránt. Nem érdekel, ha ezrek halnak meg. És lehet, hogy ez egy hosszú és láthatatlan haldoklás kezdete, de... úgy gondolom, hogy van még miért élnem. Bizonyos szinten már embernek sem tekintem magam. Nem sorolom be magamat az emberiség-be. Nem tartozom oda. Meg van a saját világom, a saját gondolataim. Engem nem fognak sehová sem beolvasztani, és nem fogják elérni, hogy megöljem magam. Én harcolni fogok. Harcosnak születtem. Nem pedig azért, hogy valkami huszadrangú utánzat legyen belőlem, lélek nélkül. Szóval: Fel a fejjel!
sae-chan |
mindjárt bevágom a szunyát! De kihallt ez az oldal!!!
ezüst róka |
Elmondom, ill leírom a kedvenc idézetemet, ami most totál nem illik ide: "AZ ÖNGYILKOSSÁG NEM MEGOLDÁS.SEMMI BECSÜLET,SEMMI MEGVÁLTÁS NINCS BENNE!"-KURAMA mondta. Amugy tényleg az övé? Erre még nemjöttem rá.
ezüst róka |
[Friss hozzászólások] [943-924] [923-904] [903-884] [883-864] [863-844] [843-824] [823-804] [803-784] [783-764] [763-744] [743-724] [723-704] [703-684] [683-664] [663-644] [643-624] [623-604] [603-584] [583-564] [563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|