|
6. Fejezet
/A kapu /
Mind az öten a nagy semmiben lebegtek. Csak mentek előre mindaddig, míg meg nem látták a Kenkei-t.
– Kuwabara te jössz. – mondta Yusuke.
Kuwabara előhívta a Dimenziós-pengét és átvágta. De csak épp annyira, hogy ők átférjenek rajta. Tovább mentek, majd egy kis idő múlva megláttak egy halvány fényt. Elkezdtek futni felé. Egy nagy villanás. Mire feleszméltek, ismét az Alvilágban voltak.
– Csak egy hete mentünk el, de azóta teljesen megváltozott. – összegezte Yusuke.
Minden felé teljes sötétség. Néha egy-egy villanás, mikor villám hasítja szét az eget. Ezen kívül nincs semmilyen fényforrás. Minden korom fekete. – Egy hete még nem volt ekkora sötétség.
– Nem pazarolta az idejét ez a fazon. – mondta Kuwabara, miután feleszmélt. Ez nem igaz. Nem látok semmit.
– Nincs időnk arra, hogy hozzászokjon s szemünk ehhez a sötéthez. Indulnunk kell. – mondta Kurama.
– Sajnálom, de én nem mozdulok, amíg nem látok semmit.
Vártak egy kicsit, míg a szemük megszokta a sötétet. Ekkor vették észre, hogy egy hatalmas kráter közepén állnak.
– És most merre? Sehol nem látok palotát. – mondta Kuwabara.
De máris elkezdet szaladni, ugyanis látta, hogy Kurama rohan egy bizonyos irányba. Mindannyian Kurama-t követték. Amilyen gyorsan csak tudtak, futottak. Villám ként cikáztak a sziklákon. 20-25 perc múlva elértek egy hatalmas palotához.
– Ez lenne az? – kérdezte Natsuki.
– Igen. – felelte Kurama – De ez nekem gyanús. Túl könnyen értünk ide. Egy teremtett lelket sem lehetett látni egész úton. És mivel mindannyian erősek vagyunk, magas szellemi, esetleg démoni erő birtokában vagyunk, így biztos, hogy senki figyelmét nem kerülte el az itt létünk.
– Igazad van. – helyeselt a lány – Ez nagy valószínűséggel csapda. Tehát vártak ránk. De honnan tudhatták meg, hogy jövünk?
– Szerintem nem voltak biztosak benne, csak elővigyázatosak akartak lenni. – mondta Kurama.
– De akkor is. Én nem ismerem ezt a Yomi-t, de nem hinném, hogy csak számításból meglép valamit. Van egy olyan érzésem, hogy tudatában volt annak, hogy jövünk. – gondolkozott a lány.
– A helyett, hogy itt filozofáltok, inkább próbáljunk meg minél beljebb jutni, mielőtt találkozunk valakivel. – szállt be a beszélgetésbe Hiei.
– Igazad van. – értett egyet barátjával Yusuke. – Siessünk. Már csak 3 óránk van éjfélig.
Elindultak megkeresni a barlang bejáratát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…