1. Fejezet

Az új feladat

Ez a nap is olyan volt, mint a többi. Yusuke hol volt, hol nem volt suliban. Kuwabara

Matek könyvért könyörög Keikonál nem sok sikerrel. Kurama is megvan a sulijában tanul,

mint mindig. Hiei bármennyire is meglepő az emberek világában szutyakol. Koenma ismételten kezd bele fulladni a sok papírmunkába, panaszkodik is miatta eleget. Botan a lapátjával kergeti Georgeot ugyanis, megfogta a fenekét. Tehát az emberek világában semmi fontos nem történik ellentétben az Alvilággal. Itt valami készülőben van. Olyas valami, ami

veszélyezteti az emberek világát...

Az Ítélet kapujánál:

- Koenma-san! - jelent meg Ayumi és hangján kétségbeesés volt érzékelhető

- Igen? - kérdezte Koenma kissé zavartan, ugyanis teljesen belemerült gondolataiba a nagy

semmit tevés közepette

- Műszereink különösen nagy és veszélyes erőket érzékeltek az Alvilágban, amik egyre csak

nőnek és veszélyeztethetik az Emberek világát is - felelte a lány

- Értem - mondta Koenma - BOTAN!!! - ez utóbbi viszont olyan hangerejű volt, hogy

beleremegtek a falak

- Mi a baj Koenma-san?- lépett be Botan aki kissé megrémült az iménti ordítástól

- Valami készülőben van az Alvilágban és az emberek világa veszélybe, kerülhet. Gyorsan meg kell keresned Yusukét és a többieket és siessetek ide amilyen gyorsan, csak tudtok -

hadarta el a parancsot Koenma

- Igenis! - felet Botan és elővarázsolta lapátját, felpattant és már úton is volt.

Yusuke sulijában:

- Yusuke Várj! - mondta Keiko az iskolából kilépő fiú után rohanva

- Mi van már megint? Kivételesen voltam iskolában - morgott Yusuke aki éppen verekedni

indult.

- Tudom, és ennek örülök, de mostanában keveset vagyunk együtt. Menjünk együtt haza -

kérlelte Keiko Yusukét miközben hozzá bújt

- Na jól van nem bánom - mondta megadóan Yusuke, de gondolatban örült a dolognak

- Sajnálom, de ezt el kell halasztonotok - mondta Botan miközben leszállt a lapátjáról

- Kösz szépen Botan - mondta kisé feldúltan Keiko

- Ne haragudj Keiko d ez most fontosabb - mondta Botan kissé megbánóan

- És mi lenne az a fontos dolog? - csatlakozott Kuwabara

- Mondjad Botan nem, érünk rá egész nap - mondta Yusuke flegmán

- Valami történik az Alvilágban. Koenma majd mindent elmesél, de előtte meg kell keresnünk

Kuramát és Hieit - mondta válaszul Botan és sóhajtott egyet

- Engem ugyan nem kell - hallatszott egy ismerős hang egy közeli fáról

- Jé, ott a Tüskevár - csodálkozott Kuwabara bamba arccal

- Kit neveztél te Tüskevárnak te idióta? - ugrott le Hiei a fáról közvetlen Kuwabara elé

- Ezt most rögtön fejezzétek be - vágott közbe Botan még mielőtt Kuwabara válaszolhatott

volna

- Igaza van. Menjünk és keressük meg Kuramát - fejezte be Yusuke

Kurama sulijánál:

- *Ez nagyon furcsa. Valamiért olyan rossz előérzetem van. Különös és ez az érzés

valamiért nem hagy nyugodni* - elmélkedett magában Kurama miközben kilépett a suli

kapuján, mert vége volt a tanításnak. Elmélkedett volna tovább is, de valaki neki rohant

minek következtében hatalmasat estek. Kurama az esés következében jól be is vágta fejét

majd mikor összeszedte magát, megnézte ki is, döntötte le a lábáról.

- Kuwabara, te idióta azt mondtam, segíts meg keresni meg nem, azt hogy öldd meg - ordítozott Botan Kuwabarával

- Jól van, na nem tehetek róla, mert nem láttam - mentegetőzött Kuwabara - Jaj, Kurama ne

haragudj nem volt szándékos - majd felsegítette Kuramát a földről

- Semmi baj, de legközelebb lehetnél óvatosabb - mondta Kurama sajgó fejét fogva

- Jól vagy? - kérdezte Yusuke

- Persze, csak bevágtam, amikor Kuwabara belém rohant - mondta Kurama

- Ügyes voltál Kuwabara - jegyezte meg Botan

- Mondtam, hogy nem láttam - védekezett Kuwabara

- Akkor szüli napodra szemüveget, kapsz tőlünk - mondta lenézőn Hiei

- Fogd be te zsebpiszok - ordítozott Kuwabara

- Van igazság abban, amit Hiei mondott - gondolkozott hangosan Yusuke

- Szálljatok le rólam - felelte idegesen Kuwabara

- Na jó - mondta Yusuke

- Amúgy mi járatban vagytok? - kérdezte Kurama aki, közben összeszedte magát

- Az a helyzet, hogy valami készülőben van az Alvilágban, Koenma majd mindent elmond -

válaszolt Botan

- Értem. Akkor induljunk - mondta Kurama

- Igen, kíváncsi vagyok, mit akar már megint a cum... - de Yusuke nem tudta befejezni, mert

Botan nyakon vágta a lapátjával - illetve a nagyságos Koenmához

 Azzal a csapat el is indult Koenmához

Koenmánál:

- Mi van már megint? - kérdezte unottan Yusuke miközben a csapat megérkezett Koenma

Irodájába.

- Igen Yusuke én is örülök, hogy újra látlak - felelte Koenma

- Koenma-san - lepett be Ayumi a falon keresztül - meghoztam az újabb felmérések

eredményét - felelte a révész és letette a papírokat

- Köszönöm, elmehetsz - felelte Koenma miközben belemélyedt a papírokba majd Ayumi

távozott a falon keresztül. Kuwabarának elkerekedtek a szemei

- Mi az boszorkány vagy szellem? - kérdezte ijedt és bamba ábrázattal

- Idióta! - mondta Hiei a fejét fogva a többiek fején, pedig megjelent egy-egy vízcsepp

- Kuwabara úgy viselkedsz, mintha még sose láttál volna különös dolgot - csóválta a fejét

Yusuke

- Jól van, na…de akkor se értem - mondta gondolkodva mire a többiek, dobtak egy hátast

- Jézusom, azt hittem ez a fickó nem lehet már ennél is hülyébb, de most felül múlta

Önmagát - mondta Hiei szánakozva

- Milyen nagy a szád pedig te se tudod - vágta rá Kuwabara

- Ne feledd én nem te, vagyok, tehát pontosan tudom, hogy azért tudott átjönni a falon, mert

ő is a Szellemvilág révésze - mondta lenézően Hiei

- Igaza van Hieinek Ayumi is révész, mint én - támasztotta alá Botan

- Hát én...izé - Kuwabara erre köpni, nyelni nem tudott a többiek, akik figyelték az

eseményeket csak szánakozva nézték

- Kuwabara ha befejezted önmagad leégetését, akkor elmondanám miért is, vagytok itt - szólt

Koenma aki végigrágta magát a jelentésen

- Azt jól is teszed cumis - mondta sértődötten Kuwabara

- Tehát megtudtuk azt, hogy az Alvilágban valaki azon mesterkedik, hogy átvegye az

uralmat. Ez még az emberi világra nem is lenne hatással, viszont azt tervezi, hogy

megszerzi magának a világotokat és az embereket rabszolgává, teszi. Viszont azt, hogy ki

lehet az illető eddig még nem sikerült megtudnunk, de annyi már biztos, hogy hatalmas

ereje van, és nehéz lehet csak legyőzni, félek, hogy még ti se tudnátok megakadályozni -

közölte a tényeket Koenma

- Akkor csak annyi a dolgunk, hogy átmegyünk az Alvilágba, és péppé zúzzuk - heveskedett

Yusuke

- Idióta! Tök süket vagy? Azt mondtam nincs sok esély arra, hogy le tudnátok győzni -

ordította le Koenma Yusukét

- És akkor elárulnád, hogy mégis mit fogunk csinálni? - őrjöngött Yusuke

- Hát egyenlőre fogalmam sincs - mondta szomorúan Koenma

- Valaki valami ötlet? - érdeklődött Kuwabara, de senki sem felelt csak csendben

gondolkodtak tovább. Kis idő múlva - Na jó elegem van! Én a harchoz értek nem a

stratégiához. Kurama te biztos tudsz valamit mondani!

- Talán előbb rá kellene jönnünk, hogy ki áll az egész mögött mielőtt azon gondolkodnánk

mit kellene tenni... - de Kuwabara közbevágott

- És mégis, hogy találjuk meg? Adjunk fel hirdetést? - Mindeni fején megjelent 1 csepp

- Kuwabara, ha nem tudsz semmi értelmeset mondani inkább, meg se szólalj - mondta Yusuke

- Miért te talán tudod a megoldást Urameshi? - vágta rá Kuwabara

- Nem, de ha talán hagynád, hogy Kurama végig mondja - zárta le a vitát Yusuke - Kérlek

folytasd Kurama

- Tehát ha rájövünk ki áll az egész mögött, talán megtalálhatjuk a gyengéjét és le is

tudjuk győzni, vagy talán segítséget kérhetnénk valakitől, aki elég nagy erővel

rendelkezik - mondta sejtelmesen Kurama

- Van benne valami - helyeseltek a többiek

- Igen, de ki tudna nekünk segíteni? - merengett tovább Yusuke és ekkor észrevette Kurama

halvány bizalomgerjesztő mosolyát - Mi az Kurama?

- Talán...- mondta Kurama és elgondolkozott

- Talán mi? - érdeklődött Kuwabara

- Még régen, amikor még Youko Kurama voltam és tolvajlással foglalkoztam volt egy jó

barátom aki a bandámhoz tartozott. És úgy halottam, hogy még él és virul. Már akkoriban is

hatalmas ereje volt, de őt ismerve az évek során biztos tovább fejlesztette. Ha valaki

akkor ő tud nekünk segíteni. - mondta Kurama kissé nosztalgikusan

- És neve is van? - pimaszkodott Kuwabara

- A neve Oguri Miku bár én csak Rikunak hívtam - mondta Kurama halványan mosolyogva és

kissé elpirulva

- Áhh, szóval a beceneve Riku csak nem a barátnőd? - kötözködött Hiei

- Á, dehogy -  vágta rá gyorsan Kurama és még jobban elpirult

- Szóval a barátnőt? Grat. - mondta Koenma. Kurama feje már tiszta vörös volt már nem csak

A zavartól hanem a méregtől is

- ELÉG LEGYEN MOSTMÁR! MONDTAM, HOGY RIKU NEM A BARÁTNŐM CSAK EGY ESZERŰ JÓ BARÁT ÉS SEMMI

TÖBB!!! - Kurama szinte izzott a dühtől

- Nyugalom Godzilla - mondta Hiei nyugtatólag - Inkább mennyünk és keressük meg

- Kurama, mit is mondtál hol is van? - kérdezte Yusuke

- Az Alvilágban - válaszolta Kurama már teljesen nyugodt hangon, az előbbi dühkitörésnek

már nyoma se volt

- Ennél pontosabbat nem tudnál mondani? Hisz az Alvilág olyan nagy - kérdezte Yusuke

- Sajnos nem, de majd én meg keresem, és ha Hiei is segít, hamar végzünk - válaszol Kurama

- Muszáj? - kérdezte Hiei unottan

- Igen, muszáj - válaszolt Botan

- Hát akkor legyen - mondta Hiei lemondóan azzal Kuramával együtt, felszívódtak

- Remélem Riku tényleg, van olyan erős, mint amilyennek Kurama mondta és remélhetőleg az

évek alatt tényleg erősödött, mert akár tőle is függhet az emberiség sorsa beleértve az

Alvilágot is - mondta Koenma kis bizonytalansággal a hangjában.

És megkezdődött az új küldetésük