2. Fejezet

Találkozás

Kurama és Hiei az Alvilágban voltak és már sok helyen keresték Rikut, de még Hiei Jagan

szemével se találtak rá.

- Te Kurama. Most akkor merre megyünk? - kérdezte Hiei miközben a séróját próbálta

kiszabadítani egy faág közül nem sok sikerrel

- Fogalmam sincs minden olyan helyet megnéztünk már ahol régen sokat voltunk - mondta

Kurama majd egy rántással kiszabadította Hieit a faág közül.

- Ááá, köszi. - mondta Hiei miközben immáron szabad séróját, igazgatta

- Nincs mit, de biztos, hogy nem látod a Jagannal - Kérdezte Kurama a tájat kémlelve de a

sűrű erdőben nem sokat látott.

- Sajnos nem és az is baj, hogy nem tudjuk egész pontosan, hogy néz ki. Viszont ez a hely

nem azt tükrözi, mintha valaki is lett volna itt rajtunk kívül - osztotta meg véleményét

Hiei

- Igazad van - mondta lemondóan Kurama

Ekkor zajokra lettek figyelmesek és a Hiei mellett levő bokor elkezdett mozogni. Hiei

majdnem szívrohamot kapott és kissé kócos sérója a szokásosnál is feljebb állt.

- Wáááá! Mi az? - kérdezte Hiei idegesen

- Nem mi az, hanem ki az - felelt egy szép női hang. Majd a hang tulajdonosa kilépett a

bokorból. Hiei most már valamelyest megnyugodott ellentétben Kuramával akinek elkerekedtek a szemei és a csodálkozástól álla majdnem a földet súrolta.

- Szevasz Kuráma! Mán a szekér? - kérdezte a lány. Barna hajában vérvörös csíkok voltak

kivehetőek szeme pedig zöld színben csillogott. Füléről és farkáról azt a következtetést

lehetett levonni, hogy ő is rókadémon. Fekete ruhája olyan volt, mint Youkonak csak persze

nem volt olyan mélyen bevágva.

- Szi-szi-szia Riku! - nyögte ki végül Kurama.

- Te aztán meg változtál, mióta nem láttalak - mondta Riku s közben Kuramát fürkészte

- De te se panaszkodhatsz. Esküszöm, ha nem hozod szóba a szekeret, meg se ismerlek, ja és

tudod, hogy nem szeretem, ha Kurámának szólítasz - mondta Kurama aki, pedig Rikut fürkészte

- Tudom, és ne haragudj - mondta lehajtott fejjel.

- Semmi baj - nyugtázta Kurama.

- Amúgy ki az a fiú Kurama? - kérdezte Riku miközben Hieire mutatott, aki a "Kuráma" nevet

hallva a földön kötött ki a röhögéstől.

- Hát ő ott Hiei - mondta Kurama.

Hiei közben összeszedte magát és odament Rikuhoz

- Hello Riku Hiei vagyok - mondta Hiei

- Szevasz Hiei - felelt Riku és kezet ráztak - Na de mondjátok csak mi járatban, vagytok?

- Tudod Riku szeretném, ha segítenél nekünk - mondta Kurama

- Miben is? - kérdezte Riku

- Tudod Koenma... - kezdte Hiei, de Riku közbe vágott.

- Koenmát mondtál? - kérdezte miközben felvonta bal szemöldökét - Ebből már semmi jó nem lehet, biztos nagy a baj.

- Hát igen - mondta Kurama és nagyot sóhajtott.

- Szivacs - jegyezte meg Riku gúnyosan.

Eközben Hiei közelebb ment Kuramához és halkan megkérdezte.

- Mit jelent az, hogy szivacs? - kérdezte zavarodottan.

- Nála röviden annyit, hogy szívás - felelte Kurama.

- Ááá, értem - és Hiei szeme felcsillant majd kicsit odébb ment.

Pár pillanat múlva farkas vonyításra lettek figyelmesek majd arra, hogy a hangok erősödnek.

- A francba! - kiáltotta Riku

- Mi a baj? - kérdezte Kurama

- Ezt később most inkább futás - mondta válaszképpen Riku majd állatformát öltött.

Olyan volt, mint Kurama Démonróka alakja csak ezüstszín helyett fekete. Gyorsan futásnak

eredt, mert rengeteg farkas közeledett, amit Kurama is rögtön kiszúrt. Meg ragadta a kissé

alélt Hiei bal bokáját majd ő is futásnak eredt Hieit pedig maga után húzta. Szegény

Hieinek ez nem tett sok jót mivel a feje hol egy lyukban, buckán, vagy éppenséggel sziklán

akadt meg , de Kurama csak húzta maga után. Tehát Hiei feje itt-ott vérzett és kék-zöld

foltok díszítették.

- Na de mégis Riku mi a jó életet csináltál már megint? - Kérdezte futás közben Kurama.

- Hát maradjunk annyiban, hogy rám jött a fosztogathatnék és kirámoltam a kincstárukat -

felelte Riku

- Valahogy volt egy ilyen érzésem - jegyezte meg Kurama

- Mire célzol ezzel? - kérdezte Riku

- Arra, hogy semmit se változtál ezen a téren - válaszolt Kurama

- Még hogy semmit se? - kérdezte Riku.

Miközben futott egyszer csak hátra pillantott majd hirtelen megtorpant és elkezdett az

ellenkező irányba futni  pont szembe a farkasokkal. Majd egyesével elkezdte őket püfölni.

Szerencsétlen farkasok hiába voltak sokan Rikunak nem voltak ellenfelek. Puszta kézzel

ölte meg őket.  Amíg Riku a farkasokat irtotta a két fiú csak figyelt. Hiei a bal szemével

sasolt, mert a jobb szeme alatt lila karika húzódott, ami még meg is volt dagadva biztosan

nagyon fájt is. Kurama kissé aggódva figyelte az eseményeket hisz nem szerette volna, ha

Rikunak baja esik. Azon töprengett segítsen-e neki, de mire oda jutott, hogy segít Riku

kivégezte az összes farkast, majd széles vigyorral odament a fiúkhoz, akik kissé meglepve

nézték.

- Na erre varrjál gombot! Még, hogy én semmit se változtam - mondta kissé sértődött

hangnemben.

- Elképesztő mennyit fejlődtél harci téren, visszavonom előbbi állításomat és gratulálok -

mondta elismerően Kurama

- Ez tényleg szép volt - helyeselt Hiei

- Hozzá vagyok szokva - mondta félvállról Riku

- Ebből arra következtetek, hogy amióta nem láttalak, elég gyakran kap el, a fosztogathatnék

vagy tévedek? - kérdezte kissé kötözködve Kurama

- Téged is átformálhatlak, ha tovább kötözködsz - mondta Riku

- Heh, na mi az Kurama egy lányrettegésben tarthat? - kérdezte Hiei közönyösen

- Kérsz a másik szemed alá is egy monoklit? - kérdezte kissé idegesen Riku

- Hiei, ne haragítsd magadra, mert sokkal erősebb annál, mint amilyen első látásra, de

majd ha jobban megismerd te is, rájössz - felelte Kurama teljesen komolyan amiből Hiei rá

jött, hogy jobb, ha komolyan veszi a figyelmeztetést.

- Nos akkor megyünk és beavattok, hogy miről is van szó? - kérdezte Riku kissé

türelmetlenül.

- Persze csak az a baj, hogy az átjáró messze van - mondta Kurama

- Ez legyen a legkevesebb - mondta Riku

- Mire célzol? - kérdezte Kurama rásandítva Rikura

- Semmi különös - mondta flegmán Riku

- Most azt várod, hogy ezt el is higgyem? Ismerlek már annyira, hogy tudjam most valami

újjal fogsz elő állni - mondta Kurama

- Mint mindig most is igazad van, de egyszerűbb lesz, ha megmutatom - válaszolt Riku

Pár lépést hátrált becsukta a szemét és energiáit egy pontba koncentrálta majd kékes

fénnyel megnyílt az átjáró. Riku erre elmosolyodott. Kurama kerek szemekkel figyelt. Hiei

nem hitt a szemének ezért elájult Kurama pedig a hátára vette

- Nos ehhez mit szólsz? - kérdezte Riku vigyorogva

- Hihetetlen. Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy átjárókat nyitni - válaszolt

elismerően Kurama

- Akkor itt az ideje, hogy mennyünk. Ez az ügy kezd érdekelni - mondta Riku és besétáltak

az átjáróba.

Koenmánál:

- Meddig szerencsétlenkednek már ezek? - kérdezte Kuwabara aki föl lejárkált

- Légy türelemmel Kuwabara, az Alvilág hatalmas és nem könnyű valaki nyomára találni -

nyugtatta Botan Kuwabarát.

- Hát legyen, bár azt nem értem, hogy tud Urameshi ilyen békésen szunyókálni - mutatott

Kuwabara a földön alvó Yusukéra - ha nem találják meg időben azt a csajt számunkra közel a

vég, és ha meg is találják, lehet, hogy nem elég erős ahhoz, hogy segíteni tudjon - mondta

letörten Kuwabara

- Ne légy ilyen vészmadár! Tudod csak pozitív hozzá állás Kuwabara - mondta Botan macskás ábrázatával

- Ha te mondod Botan, de engem akkor is nyugtalanít ez az egész – mondta Kuwabara

ugyanolyan lehangoltan.

Nem sokkal később kinyílt az ajtó és kettő alak rajzolódott ki. Az egyik Kurama volt a

másik pedig Riku majd Kurama ledobta Hieit a hátáról. Ennek következtében Hiei felébredt.

- Mi történt, hol vagyok? - nézett körbe Hiei

- Úgy tűnik Csipkejózsika feltámadt - jegyezte meg Riku a többiek, pedig halkan nevettek

- Ha-ha-ha, nagyon vicces - zsörtölődött Hiei

- Nos akkor bemutatom a többieket - kezdte Kurama - aki a földön alszik az Yusuke, aki a

falat támasztja az Kuwabara, akinek cumi van a szájában az Koenma és ő... - de Botan közbe

vágott.

- Botan vagyok, örülök, hogy megismertelek - fejezte be Botan miközben közelebb lépett

- Üdv - köszönt Riku. Eközben Kuwabara odament a lányhoz.

- Riku kisasszony! Engedelmével szeretnék személyesen bemutatkozni. Én lennék KAZUMA

KUWABARA a nagy harcos, aki mindenkit legyőz és senkitől, se riad meg. - kezdte monológját Kuwabara a többiek, dobtak egy hátast Riku fején megjelent egy csepp majd egyre több szinte már tengert alkotva. A feje már kék volt tőlük és füle lekonyult.

- Te a nagy harcos? Álmodban Kuwabara! - szólt közbe Yusuke aki idő közben felébredt

- Kuss, nem látod, hogy éppen bemutatkozok? - ripakodott rá Kuwabara

- Önmagad leégetése mióta számit bemutatkozásnak? - tette hozzá Hiei

- Kuwabara jobb, ha nem haragítod magadra Rikut, hidd el a tapasztalat, beszél belőlem -

mondta Kurama figyelmeztetően

- Tartsd meg a tanácsaidat - torkolta le Kuwabara

- Meg fogod bánni, hogy nem hallgattál rá - mondta szánakozva Hiei

- Szóval még mielőtt félbe szakítottak volna - folytatta Kuwabara - ne féljen még engem

lát minden veszélytől meg védem. Nem hagyhatom, hogy egy védtelen lánynak baja essen.

Kérem, jöjjön hozzám és mindentől meg fogom óvni - fejezte be Kuwabara

Még Kuwabara előadta önimádó szónoklatát Riku egyre mérgesebb lett. Szinte izzott a dühtől

amit Kuwabarán kívül mindenki észre vett.

- Azt hiszem, most követted el életed legnagyobb hibáját - közölte Kurama

- Ugyan miért? - kérdezte Kuwabara flegmán

- Mindjárt kitapasztalod - mondta Kurama

Amikor Kuwabara ránézett Rikura látta a dühtől szinte izzó lányt. Szemei szinte szikrát

szórtak. Kuwabara itt értette meg az egészet. Ám ekkorra már túl késő volt. Riku

megragadta az ingnyakánál és elkezdte ráncigálni.

- MÉG, HOGY ÉN VÉDTELEN? MIT GONDOLSZ MI A NYAVALYÁÉRT, VAGYOK ITT TE SZERENCSÉTLEN NYOMORÉK? AZÉRT, HOGY SEGÍTSEK NEKTEK!!! - üvöltötte Riku majd egy nagy téglával fejbe vágta Kuwabarát - REMÉLEM ETTŐL MAGADHOZ, TÉRSZ TE IDIÓTA!!! ÉS NE MERÉSZELJ HOLMI UTCALÁNYHOZ HASONLÍTANI, AKIT  LEVEHETSZ A LÁBÁRÓL EZZEL A SZÖVEGGEL!!! MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL, ANNYIT MONDASZ MENNYEK HOZZÁD ÉS ELVÁRNÁD, HOGY MEG IS TEGYEM?! ÉBREDJ FEL EZ A VALÓ ÉLET!!! - azzal felpofozta Kuwabarát fejbe vágta ismét a téglával és búcsú ajándékként a falhoz vágta és ennek következtében a fal teljesen l omlott.

- AZTA!!! - ámult el mindenki egyszerre

- Lány létedre nagyon erős vagy - mondta szájtátva Yusuke

- Meg akarod tudni mennyire? - vetett gyilkos pillantást Yusukéra

- Á, dehogy - vágta rá Yusuke

- Ezer szerencséd - sziszegte Riku

- Miért nem hallgattam Kuramára? - nyögte ki a költői kérdést Kuwabara a leomlott törmelék

alatt mocorogva

- Én szóltam - mondta Kurama

- Sűrűbben kellene rá hallgatnotok - jegyezte meg Riku

- Ebben teljesen igaza van, de az már végképp undorító, hogy ez az idióta Yukinának is

teszi a szépet - mondta mérgesen Hiei

- Szánalmas és kimondhatatlanul undorító - tette hozzá Riku és egy újabb téglát vágott

Kuwabarához aki épen csak most mászott ki a törmelék alól.

- Hát Kuwabara gratulálok sikerült felül múlnod önmagad - mondta lenézően Koenma

- Úgy érzem egy jó időre, elástad magad Rikunál - állapította meg Kurama

- Pontosan - mondta fagyosan Riku.