3. Fejezet

Kisebb hajcihő

Nem sokkal később.

- Botan! - mondta kissé idegesen Koenma majd Botan belépett az irodájába

- Mi a baj Koenma-san? - kérdezte Botan kissé meglepetten

- Nem tudod, véletlenül merre vannak Yusukéék? Sehol se találtam őket - panaszkodott Koenma

- Éppenséggel tudom, de nem fogsz örülni neki - mondta Botan bizonytalanul

- Ne kímélj - sopánkodott Koenma

- Tudod Koenma-san az a helyzet - kezdte Botan és nagy levegőt vett - a konyhában vannak és éppen az új hűtőd tartalmát fosztogatják - fejezte be a lány

- AZ ÚJ HŰTŐMET?! - ordította Koenma

- Nyugodj, meg kérlek szépen - próbálta nyugtatni Botan

- Nem tudok megnyugodni, mert ha ez apám fülébe jut akkor minimum 100 popsira verést kapok. Jaj, szegény kicsi fejemnek. Mi lesz most velem? - kesergett Koenma

- Gőzöm sincs, de ez a süti nagyon finom - mondta Botan

- BOTAN! - üvöltötte le Koenma

- Jól van, na csak vicceltem - mondta Botan macska képében

Közben a konyhában:

- Nem ér azt én akartam megenni - hőbörgött Kuwabara

- Csak szeretted volna - mondta Yusuke miközben ismét elhappolt valami kaját Kuwabara elöl

- Wáá, te idegesítő kerti törpe! Most meg te veszed el tőlem - háborgott rendíthetetlenül

Kuwabara

- Nem volt túl nehéz....ugyanis nagyon lassú vagy - vágott vissza Hiei

- Van benne valami - csatlakozott Kurama

- Téged meg ki kérdezett? - idegeskedett Kuwabara

- Na mi van, fáj az igazság Kuwabara? - tette hozzá Riku

- Ez szép volt - dicsérte meg Yusuke

- És nagyon is igaz - fejtegette tovább Hiei

- Most már aztán elég legyen, különben nem állok jót magamért - fenyegetőzött Kuwabara

- Miért mit fogsz csinálni? Talán megversz? - kérdezte közönyösen Hiei

- Még egy ilyen megjegyzés és úgy a földbe verlek, hogy még ennyire sem fogsz látszani -

morogta Kuwabara

- Próbáld csak meg te idióta - sziszegte Hiei

- Akkor ezt védd, ki ha tudod - és Kuwabara éppen leütni készült Hieit, de a fiú csak simán

oldalra lépett, de ez elég volt ahhoz, hogy Kuwabara célt tévesszen, és a földön kössön ki.

Persze ezen mindenki jót nevetett leszámítva Kuwabarát aki csak mérgelődött. Majd támadt

egy ötlete, felkelt és megragadta a hűtőt majd elkezdett vele az ajtó felé sétálni.

- Kuwabara az nem túl jó ötlet - figyelmeztette Kurama

- Igaza van, hozd vissza te idióta - folytatta Hiei

- Csak nem azt képzeled, hogy pont rád fogok hallgatni? - mondta Kuwabara miközben tovább sétált az ajtó felé

- Addig rakd le még baj nem lesz belőle - mondta Riku

- Hagyatok békén - mondta Kuwabara miközben megállt hátra tekintett a többiekre és ennél

fogva nem vette észre Koenmát aki idő közben megérkezett és Kuwabara mellett állt meg. Feje

vörös volt és szeméből csak úgy sugárzott a düh.

- AZONNAL TEDD LE A HŰTŐMET!!! - ordította le Kuwabarát akit ez annyira meglepett, hogy ijedtében lejtette a hűtőt, ami a tartalmával együtt már csak a múlté.

- Barom - jegyezte meg Yusuke

- TE IDIÓTA!!! TÖNKRE TETTED A HŰTŐMET!!! - mondta dühöngve Koenma

- Kit érdekel a hűtőd én csak a benn levő kaját, sajnálom, mert így éhesek maradunk. És

különben is, ha nem ijesztesz meg nem ejtettem, volna el - mondta Kuwabara üres hasát

fogva. A többiekből pedig kitört a nevetés

- Most ezen mi olyan vicces? Ti is éhen maradtok - lökte oda Kuwabara

- Beszélj csak a magad nevében - mondta Riku

- Mi van? - értetlenkedett Kuwabara

- Szerinted, ha éhesek lennénk szó nélkül, hagytuk volna, hogy el vidd a hűtőt? - kérdezte

Yusuke

- Ezzel meg mire célzol? - gondolkodott Kuwabara

- Te barom! Ha nem tűnt volna fel csak te, nem ettél semmit, mert lassú vagy - mondta Hiei

majd Kuwabara bamba ábrázatát látva mindenki dőlt a nevetéstől

- Már megint átvertetek - mérgelődött Kuwabara - de ezt még egyszer visszakapjátok -

fenyegetőzött

- Úgy, mint eddig? - tette hozzá Koenma aki már teljesen lehiggadt

- Elegem van belőletek - morgott Kuwabara majd sarkon fordult és kiment az ajtón