4. Fejezet

Az első számú gyanúsított

Eltelt egy hét. Ez idő alatt többé-kevésbé megismerték Rikut és Riku is a társaságot. Most

viszont úgy döntöttek összeszedik mit is, tudnak eddig.

- Nos annyi már biztos, hogy valaki el akarja foglalni az emberek világát - kezdte Yusuke

- És az embereket pedig rabszolgákká akarja tenni - folytatta Kuwabara

- Igen, viszont azt még nem tudjuk, miért szeretné rabszolgasorba kényszeríteni a halandókat

- tette hozzá Hiei

- És azt se tudjuk milyen nagyhatalommal, bír - fejezte be Kurama

- Ez minden, amit tudunk? - kérdezte Riku

- Igen - válaszolt Yusuke

- Értettem - sóhajtott Riku - Te Koenma semmi újat nem tudtál meg? - kérdezte

- Sajnos ez minden - mondta Koenma borúsan

- Hát ez sajnos még kevés ahhoz, hogy megtudjuk ki is az illető pontosan, de talán... -

gondolkodott el Riku

- Mire jöttél rá? - kérdezte Kurama

- Talán elég ahhoz, hogy elindulhassunk ezen a nyomon - válaszolta Riku

- Mire célzol? - kérdezte Kuwabara

- Hát nem nyilván való - kérdezett vissza Hiei

- Ezzel arra célzott, hogy van egy sejtése ki áll az egész mögött - válaszolt Kurama

- Értem már - csillant fel Kuwabara szeme - Na, de ki vele ki az úgyis rég bunyóztam már -

kezdett heveskedni Kuwabara

- Idióta - mindenki egyszerre

- Most meg mi van? - értetlenkedett Kuwabara

- Először is ez még csak egy feltételezés, másodszor pedig ha tényleg ő az, akit keresünk

pillanatok alatt véged lenne, de ha meg akarod öletni magad csak, tessék - oktatta ki Riku

Kuwabarát

- El is felejtettem - gondolkodott el Kuwabara

- Ez vajon miért nem lep már meg engem? - szánakozott Hiei

- Na mindegy hanyagoljuk Kuwabarát és a hülyeségeit - szólt Yusuke

- Ahogy mondja. Mondd csak Riku ki az az illető? - kérdezte Hiei

- Nos a neve Ren, de amint mondtam ez még csak feltételezés - mondta Riku

- Nem érdekel. Mondd, meg azonnal hol van ez az alak és járjunk utána - hadarta Yusuke

miközben Rikut rángatta a pólója nyakánál

- Eressz el, mert különben kapsz egy pofont lábbal - mondta, a kissé meglepet Riku, de

Yusuke teljesen fel volt pörögve és a szavakat nem is igazán hallotta. Ellentétben ezzel

viszont azt érezte amint Riku megajándékozta egy pofonnal, amit lábbal adott. Ennek

erejétől Yusuke a falnak csapódott, ami le is omlott.

- Yusuke ha nem tudnád Rikunak lobbanékony a természete szóval csak finoman a

meggondolatlan cselekedetekkel - mondta Kurama

- Mondhatom, jókor szólsz - nyögte Yusuke miközben kimászott a törmelék alól

- Ne haragudj, de én figyelmeztettelek egyébként a fickó az Alvilágban van- mondta Riku

- Na ezt most jól megkaptad Urameshi - mondta Kuwabara nevetve

- Már el is felejtetted, hogy te ennél sokkal többet kaptál Rikutól? - kérdezte Hiei sunyi

ábrázattal. És Kuwabarán kívül mindenkiből kitört a nevetés

- Őszintén szólva azt nem akartam annyira fájdalmasra - mentegetőzött Riku - De figyelembe

véve azt, hogy micsoda alak vagy nem érzek bűntudatot - fejezte be a lány

- Hát nem semmi a csaj - súgta Yusuke Kuwabarának

- Az már egyszer biztos - tette hozzá vigyorogva Kuwabara

- Csak nem rólam sutyorogtok? - kérdezte Riku gyilkos pillantást vetve a két fiúra

- Á, dehogy - mondták egyszerre

- Ezer szerencsétek - mondta most már mosolyogva a lány

- Akkor induljunk - mondta Kurama

- Rendben - mondta Riku és az átjáró kékes fénnyel meg is nyílt

Nem sokkal később az Alvilágban Riku navigálásával megérkeztek egy kastélyhoz. A kastély

igazán nem volt barátságosnak nevezhető az ég sötét volt körülötte és villámok cikáztak

mindenfele.

- Biztos, hogy ide kell bemennünk? Kiráz a hideg ettől a helytől - siránkozott Kuwabara

- Nyugodj meg Kuwabara, belülről sokkal hátborzongatóbb, mint sem azt te gondolnád -

mondta vigyorogva Riku - de te a hatalmas harcos, aki semmitől se fél biztos előre megy -

ajánlotta fel a lehetőséget Riku

- Hát köszi a lehetőséget, de mivel udvarias is vagyok lányok előre - mondta gyorsan

Kuwabara. Mindenki fején megjelent egy csepp.

- Szánalmas - csóválta fejét Hiei

- Gyáva- tette hozzá Riku és berúgta a kastély kapuját

- Van ám stílusa - állapította meg Yusuke

- Stílusa az aztán van, hidd el én már csak tudom - mondta Kurama és sóhajtott egyet

- Bejönnétek ti is végre vagy küldjek meghívót? - kérdezte türelmetlenkedve Riku a kapuban

Hiei és Kuwabara társaságában

- Megyünk már - mondták egyszerre majd elindultak a kastély belsejébe, hogy megkeressék

Rent és az ügy végére járjanak. Rikunak igaza volt belülről a kastély még borzalmasabb

volt, mint kívülről. Egyetlen fényforrásként a falakon levő gyertyák szolgáltak.

Mindenhonnan alvadt vér és rothadó hús szaga áradt. És ha ez nem lenn még elég a folyosó

tele volt a csontvázak népes táborával is.

- Hihetetlen, hogy ez a fickó itt tud élni. Ez még számomra is gusztustalan - jegyezte meg

Hiei miközben az egyik " aranyos " csontvázat arrébb rakta.

- Hát Ren már csak ilyen, de tőle nem is lehetne mást várni - jegyezte meg Riku halványan

mosolyogva.

- Hát minden estre Kuwabarának ez túl sok volt - mondta Kurama

- Mire célzol? - kérdezte Yusuke

- Kuwabara még a sarkon kidobta a taccsot, szerintem nézd, meg mi van vele - mondta Kurama

- Rendben van - majd Yusuke elindult, hogy megnézze Kuwabarát

- Mi pedig menjünk tovább - mondta Riku majd lassú léptekkel elindult

- Nem kellene megvárni őket? - kérdezte Hiei

- Felesleges, tovább haladva egyenesen van egy hatalmas kapu. Ahhoz ők is kellenek, mert

egyedül nem tudjuk kinyitni. Eltévedni pedig még ők se fognak tudnak - mondta Riku majd

elértek a kapuhoz.

- "Valamiért nagyon rossz érzésem támadt" - gondolkodott magában Riku

- Itt is vagyunk - érkezett meg Yusuke és Kuwabara már kevésbé rossz színben

- Épp itt volt az ideje - mondta Hiei

- Akkor segíthettek is kinyitni ezt a kaput - mondta Riku. Majd a csapat együttes erővel

nagy nehézségek árán, de sikeresen kinyitotta a kaput. Ám amikor végre sikerült hirtelen

erős fehér fény vakította el őket. Majd az egész kastély kissé megremegett és a csapat

tagjai távol kerülve egymástól a nagy semmi közepén találták magukat.