9. Fejezet

Ismerős idegen

Az emberek világában egy barlang mélyén ezek történnek:

Riku továbbra is hallott, de ennek ellenére egy cellában van, és kötélen lóg már két teljes napja. Arcán fájdalom tükröződik, és teste nem mozdul. Rókafülei teljesen lekonyultak szeme pedig csukva. Yusukéék mind hiába keresték az elmúlt két napban, hiszen az Alvilágban keresték nem is gondolva arra, hogy az emberek világában van. Egyszer csak lépteket lehetett hallani és nagy nyikorgással kinyílik Riku cellája és Yomi lép be.

- bármennyire is élvezem látni szenvedő arcodat halottan, mégse olyan izgalmas. Viszont most céljaim eléréséhez nélkülözhetetlen vagy. Életre foglak kelteni és saját kezeddel fogsz végezni a társaiddal. De ne aggódj amint életre, kelsz, elvesznek eddig emlékeid és csak nekem fogsz engedelmeskedni. Csupán egy báb leszel a kezeim közt - mondta gonoszan - Oldozzátok el! - parancsolta

- Igen Yomi nagyúr! - szólt engedelmesen egyszerre Bill és Jino és eloldozták Rikut aki pedig a földre esett

- Most pedig mennyetek őrködni - utasította talpnyalóit Yomi

A két szolga engedelmeskedett és ment is az őrhelyére. Yomi a zsebébe nyúlt és elővett egy lila üveget, amiben undorító zöld színű valami pihent.

- Remélem szomjas vagy - húzta ördögi vigyorra száját

Yomi kinyitotta lila üveget, amiből zöld füst szállt fel. Kinyitotta Riku száját és

megitatta vele az undorító zöld trutyit. Ennek hatására néhány pillanat múlva Riku szíve

verni kezdett és légzése is újból beindult majd lassan kinyitotta szemeit. Szeme színe nem zöld volt, hanem ismételten vészjóslóan vérvörösen izzott. Szeméből semmi féle érzelem sem volt kivehető a gyilkolást leszámítva. Karmai és fogai is megnőttek így még veszélyesebb lett. Halálát okozó sebe pedig többé-kevésbé begyógyult.

- Üdvözöllek - köszöntötte Yomi

- Én is téged Mesterem - és Riku enyhén meghajolt

Ebben a pillanatban Bill és Jino ordításától visszhangzott a barlang és pár pillanat múlva a hanghoz tartozó személyek a barlang falán kötöttek ki eszméletlenül. Koenma emberei rátaláltak Riku tartózkodási helyére és értesítették efelől Yusukéékat akik, pedig azon nyomban ide jöttek.

- REI-GUN! - kiáltotta Yusuke egy hatalmas Rei-gunt lőve Yomi felé

- Riku! - szólt Yomi

Riku máris Mestere elé állt így a hatalmas Rei-gun őt találta telibe. Ez a lövés komoly

sérülést okozott az így is sérült lánynak, aki a földre került.

- Riku ne! - mondta aggodalommal a hangjában Kurama

Riku összeszedte magát és felállt. Mestere elé sétált és védelmezően megállt előtte. A

többiek semmit se értettek az egészből, de ekkor felfigyeltek Riku vérvörösen izzó

szemeire.

- Végezz velük! - parancsolta Yomi és távozni készült

- Nem lépsz meg te rohadék! - kiáltotta Yusuke és támadni készült

Riku ekkor állat állatformát öltött és Yusuke felé rohant. Yomi pedig ez idő alatt

elmenekült. Riku pedig Yusukét kezdte el támadni. Yusuke semmit se értett és kezével védte magát.

- Mit csinálsz Riku? - kérdezte értetlenül

- Megöllek - mondta olyan fagyosan, hogy Kuwabarát kirázta a hideg

Riku egyre keményebben támadta Yusukét még végül a fiú a földön kötött ki. Ekkor Hiei megtámadta Rikut a sárkányával. Riku könnyedén hárította sárkányt és Hieire ugorva mély sebet ejtett a fiú mellkasán. Eztán Yusuke felkelt és Kuwabarával egyszerre támadták meg Rikut. A lány ezt látva ember alakot öltött és elővette Pengeostorát. A két fiú nem tudott a közelébe jutni, mert ostora segítségével súlyos sérüléseket okozott nekik és a falhoz vágta őket minek következtében mindketten elájultak. Kurama csak csodálkozva nézte az eseményeket. Nem igazán értette mi ez az egész ezért is nem támadott. Azon elmélkedett Riku hogyan lehet életben.

- * Ezt nem értem. Hiszen már meghalt a saját két szememmel láttam. Akkor most mégis hogyan lehet életben? A szemei vérvörösek és Yomit védte az élete árán is. Ez több, mint furcsa. Ha jól emlékszem Yomi mindig is próbált készíteni egy olyan szert amivel a holtakat életre keltheti és ez által a rabszolgájává is, teheti. Ezek szerint az évek során sikerült neki. De, vajon Riku most már örökre ilyen marad?* - Kurama nem tudott tovább elmélkedni, mert Riku rátámadt.Ekkor Kurama átváltozott Youková. Hirtelen Riku megtorpant és a fejét fogta.

Bevillant neki egy régi emlék, amikor egy szakadéknál megmentette Youko életét.

- *Mi ez az egész? Mintha ismerném... de akkor is meg kell ölnöm mindet - mondta kissé bizonytalanul Riku és támadott az ostorával. Youko elővette Rózsaostorát és nagy csata bontakozott ki kettejük között. Rikunak bevillant az illúziós emléke. Ez a csata is úgy alakult, mint ott. Mindketten ismerték a másik mozdulatait és emiatt nagyon kiegyensúlyozott volt. Riku elgondolkodott ez előbbi emléken és ennek következtében súlyos sérülései gyarapodtak és a földön kötött ki. Youko csak áll és várt. Majd Riku összeszedte magát és most sokkal keményebben támadott. Ez addig ment, míg Youko a földre került és Riku a végső csapásra készült.

- Valóban meg akarod ölni? - kérdezte egy Riku számára ismerős hang

- Ki vagy? Bújj elő? - kiáltotta Riku

- Ejnye-ejnye Riku. Csak nem elfelejtettél - és a homályból Kuroune lépett elő

- Te mit keresel itt? - jött a kérdés Kuramától

- Az most nem érdekes, de azt elárulhatnád, hogy Riku miért akar megölni - majd Kuroune sunyin ránézett - csak nem rád tört a perverzkedhetnék? - kérdezte vigyorogva

- Kuroune...ha ennek vége...én esküszöm, hogy kicsinállak - fenyegetőzött kissé idegesen

Youko

- Lazíts egy kicsit Youko - mondta nyugtatóan Kuroune

- Te meg ki a halál vagy? - kérdezte Riku Kurounéra bökve mire a fiú dobott egy hátast

- Csak azt ne mond, hogy elfelejtettél - mondta idegesen Kuroune

- Gyere ide te marha - mondta Youko és megragadta Kuroune felsőjét - még mielőtt megöleted magad közlöm, hogy Rikuval Yomi megitatott valami löttyöt és ettől a rabszolgája. és bármire képes - mondta és a földön fekvő sebesültekre mutatott

- Értem akkor a legjobb, ha helyre pofozzuk a mi kis Rikunkat - mondta mosolyogva Kuroune és elkezdte ropogtatni ujjait

- Mire készülsz? - kérdezte aggodalmasan Youko, de Kuroune ekkor már sehol se voltRiku és Youko is azon volt, hogy megtalálják Kurounét, de mintha ha a föld nyelte volna el. Ekkor Kuroune Riku háta mögött jelent meg és egy hosszúkás szikladarabbal leütötte amitől Rikunak elkezdett vérezni a feje és ájultan zuhant a föld felé, de Youko elkapta.

- Na Riku hatástalanítva - mondta büszkén Kuroune

- Arról volt szó, hogy helyre pofozzuk nem arról, hogy megölöd - mondta dühösen Youko és visszaváltozott

- Nyugi, túléli! Ennél húzósabb dolgokat is átélt már. Különben is ő mindent ki bír nem

kell érte aggódni - legyintett Kuroune

- Te barom! - kiáltotta Kurama - Yomi nem is olyan rég megölte, és ha nem tűnt volna fel súlyos sérülései vannak - mondta Kurama aggódva

- Ezt nem tudtam, de ha megölte, akkor, hogy lehet életben? - Kérdezte Kuroune

- Emlékszel Yomi mindig is kísérletezett egy szeren, hogy halottakat életre keltsen és

szolgát csináljon belőlük. Nos ez sikerült neki és Riku volt az áldozata. Az emlékei

elvesztek és nem érzett semmi fájdalmat se csak a parancsra koncentrált - mondta szomorúan Kurama

- Ez sajnálatos - mondta Kuroune lehajtott fejjel - Sajnálom - tette hozzá

- Már késő sajnálkozni, imádkozz, hogy ne legyen komoly baja, mert biztos kinyírlak - mondta mérgesen Kurama

- Nyugi - csillapította Kuroune az ideges Kuramát - De árulj el nekem valami, hogy kerülsz egy csaj bőrébe?  - kérdezte Kuroune nyál csorgatva

- Te barom ez a reikarnációm és ha jobban megnéznéd észre, vehetnéd, hogy nem lány - mondta Kurama és fejbe vágta Kurounét egy szikladarabbal

- Auch, tényleg - állapította meg Kuroune sajgó fejjel - De hát sötét van - mentegetőzött

- A fejedben igen, ott aztán tényleg sötét van - jegyezte meg Kurama

- Jaj, a fejem - mászott ki Kuwabara a sziklák alól

- Mi történt? - kérdezte Hiei

- Gőzöm sincs - felelte Yusuke

- Már megint itt ez a mágnes - jegyezte meg Hiei Kurounéra utalva

- Hé Kurama ki az a tag ott melletted? - érdeklődött Kuwabara

- Te barom, elfelejtetted? Ő Kurama régi csapat társa. Erőltesd már meg az agyad - szólt Yusuke

- Ja tényleg - mondta Kuwabara

- Mi van Rikuval? - kérdezte Hiei

- Ez a barom leütötte - mondta Kurama mérges pillantást mérve Kurounéra

- Ez furcsa - állapította meg Yusuke - A sebek, amiket Rikutól szereztem teljesen eltűntek

- Érdekes, de nálam is - csatlakozott Kuwabara

- Az enyém is - folytatta Hiei a sort

- Ez, hogy lehet? - kérdezte Yusuke Kuramára nézve

- Végig Yomi rabszolgája volt, de amikor Kuroune leütötte ismét önmaga lett és minden bizonnyal ezért gyógyultak be sebeitek - válaszolt Kurama

- És most, hogy van? - kérdezte Kuroune kissé aggodalmasan

Riku ebben a pillanatban felnyögött és lassan kinyitotta szemét. A többiek

megkönnyebbültek amikor látták, hogy azok zöldek és most csak fájdalmat tükröznek. Fogai és karmai is normál méretűek lettek. Riku megfogta sajgó és vérző fejét és körbenézett.

- Hol vagyok? Mi történt? Hogy lehetséges az, hogy élek? Mit keres itt Kuroune? - tette fel a kérdéseket RikuA többiek mindent elmeséltek neki a halálától egészen mostanáig.

- Értem. Ne haragudjatok, hogy bántottalak benneteket - mondta Riku lehajtott fejjel

- Semmi baj, de mi is elnézést kérünk - mondta Yusuke

- Kuroune, ezért a taktikai malőrért még megfizetsz - nyögte Riku és kezét sebére

tapasztotta

- De hát nekik megbocsátottál - nyafogott Kuroune

- Ők nem támadtak hátba - mondta Riku

- De én térítettelek észhez a jó cél érdekében volt minden - mentegetőzött a fiú

- Nem bánom én - mondta Riku

- Lassan idulhatnánk vissza - jelentette ki Hiei

- Igaza van mennyünk - csatlakozott Yusuke

- Helyes - mondta Riku és felállt, de a sérülés, ami a halálához vezetett nem gyógyult be és a lány a földre esett. Kurama megfordította az eszméletlen lányt

- A sebesülése, amit Yomi okozott neki nem gyógyult be, sőt kiújult, amikor Kuroune észhez térítette - mondta Kurama

- Kezdem megbánni, hogy megtettem - mondta érdekes arckifejezéssel Kuroune

Kurama amennyire csak tudta ellátta Riku sebet és így már biztos nem fog bele halni. Majd karjaiba vette az ájult lányt.

- Nem lesz baja? - kérdezte Kuwabara

- A vérzést megállítottam, és ha majd visszaértünk Koenmához ellátom a sebét - mondta Kurama határozottan

- Akkor ne vesztegessük az időt - mondta Yusuke

A csapat Kurounéval kiegészülve visszatért Koenmához. Kurama ellátta Riku sebét és két nap múlva már semmi baja se volt.