10. Fejezet

Leszámolás

- Elegem van Rikuból! Már nem tudom követni, hogy hány ezerszer pakolta ki a kincstáraim közül valamelyiket. Ha nem fosztogat akkor keresztbe tesz! A múltkor is kiirtotta az egyik csapatomat. Na, de most itt az ideje, hogy vérbosszút álljak rajtad kicsi Riku! Most mindenért megfizetsz! - szólt egy nyugodtnak semmiképpen sem mondható emberNa, de most Ácsi Fábri bácsi! Az előbbi fenyegetőzésből kimaradt az, hogy ki akar vérbosszút állni a  mi szeretett hősnőnkön. Ez a valaki nem is ember, hanem egy farkas démon akinek a neve Kogas. Ő a vezetője annak a farkas bandának amit Riku előszeretettel fosztogat állandó jelleggel. Hozzá tartozott az a farkas falka is amit Riku darabokra szedett.

- Eljött az idő. hogy megfizess mindenért Riku. É most elérkezett a te időd is édes kicsi sárkányom - mondta Kogas. Mellette egy hatalmas ketrec amiből hátborzongató sárkányüvöltés hallatszott.

Koenmánál:

- Könyörgök, nyugodjatok már meg - kérlelte Kurama a civakodó Rikut és Kurounét

Miközben Kurama próbálta szétválasztani a két berekedőt ő is kapott rendesen mivel néhány ütés célt tévesztett és emiatt szegény Kurama feje dagadt amit hamarosan meg is unt.

- NA MOSTMÁR TÉNYLEG ELÉG LEGYEN - ordította Kurama és ez hatásosnak is bizonyult, mert a két szembenálló abba hagyta egymás ütlegelését

- Nem mintha én kezdtem volna ezt az egészet - vont vállat Kuroune

- Ja persze nem én ütöttelek le téged - kiabálta Riku aki ismét teljesen dühbe gurult.

Botan aki megpróbálta lefogni Rikut semmi sikerrel most Riku kezén lógott - EL TUDOD KÉPZELNI AZT, HOGY MENNYIRE FÁJT TE MARHA?! - fejezte be Riku

- Kérlek Riku nyugodj meg és légy szíves tegyél le - kérlelte már majdnem sírva Botan

- Ja, bocsi - mondta Riku és "finoman" letette Botant aki, pedig egy hifin kötött ki

- Hát nem egészen így gondoltam - mondta Botan csillagokat és kis madárkákat látva a feje körül

- TE JÓ ÉG! - lépett be Koenma az ajtón - NEM VOLT AZ ELÉG, HOGY TÖNKRE TETTÉTEK A HŰTŐMET MOTS A HIFIMMEL IS LESZÁMOLTATOK - mutatott darabokban levő hifijére, amire szegény Botan

ért földet - SZEGÉNY KICSI HIFIM! BRUTÁLIS MÓDON VÉGEZTEK VELED! - siránkozott Koenma

- Ugyan csak egy hifi - legyintett Kuroune

- El se tudod képzelni meddig gyűjtöttem rá! - vágott vissza Koenma ingerülten

- Most már mindegy ahova Riku belép ott hifi egy darabban, nem marad - jegyezte meg Kuroune, de ezt meg is bánta mivel Riku ismét neki esett

- Te Kurama - súgta Yusuke - Ezek mindig ölik egymást? - kérdezte

- Nem mindig csak általában - mondta egy csepp kíséretében Kurama amint a verekedőket figyelte - Ez náluk már hagyomány azt hiszem így tartják magukat formában - vélekedett Kurama

- Furcsa szokás - állapította meg Yusuke

- Esküszöm, mint a szerelmesek. Mikor lesz az esküvő? - poénkodott Kuwabara nem számolva azzal, hogy ezt a két civakodó meghallja

- Idióta! - mondta kis mosollyal Hiei - Verjétek meg helyettem is

Kuroune és Riku pedig vészjóslóan közeledett Kuwabara felé, aki jobbnak látta ha

elmenekül, de ezzel már elkésett. Az előbb még egymást püfölő fél most Kuwabarát dekorálta ki minden dühét beleadva Kuwabara nagy bánatára.

Eredmény: Kuwabarát úgy megverték, hogy miután ellátták sebeit inkább hasonlított múmiára, mint emberre

Haszna: Kuwabara most nem igen tud mozogni beszélni még annyira se így nem tud tovább szerencsétlenkedni. Legalábbis amíg meg nem gyógyul...

Tanuláság: Ne tegyél fel ilyen kérdéseket úgy, hogy akiknek szól, az meghallják

- Hát ez szép volt, mintha csak én csináltam volna - mondta dicsérően Hiei - És most

legalább egy ideig befogja

- Phiodjtd bgdedg ehh ogfasnjgdab okgsh! - mondta Kuwabara a "csomagolás" alól

Jelentése: Fogd be a pofádat töki!

- Na persze - morogta Hiei

- Ne hagyd magad Hiei - bíztatta Riku -  na nehogy már a fagyi nyaljon vissza - tette

hozzá amitől a többiek nevettek egy jót.

- Megvagy végre Oguri Miku - hallatszott egy elég mérges hang

- Társaságunk akadt - állapította meg Kurama és elővette ostorát

Ekkor előlépett Kogas és igen nagyszámú bandája. Össze-vissza voltak vagy 100-an és kint várakozott Kogas sárkánya is.

- Most hogy megtaláltalak véged, van - jelentette ki önbizalomtól duzzadva Kogas

- Hehehhe - nevetett elpirulva Riku - Te ki az anyám kínja vagy? - kérdezte Riku mire

Kogas és bandája a földre vágódott

- Kogas vagyok te bolond fosztogatós kis csitri! - kiáltotta Kogas mérgesen

- Hmmm...Kogas valahonnan olyan ismerős vagy nekem... - gondolkozott Riku

- Áááá, ez nem lehet igaz több ezerszer, kiraboltál már és nem is emlékszel rám? - kérdezte feldúltan és kidőlt

- Ja, hogy az a Kogas? Na mesélj, hogy megy sorod? - kérdezte megvilágosodva Riku

- Miért, hány Kogast ismersz? - kérdezte Yusuke Rikura sandítva

- Csak ezt itt a földön - mondta Riku Kogasra mutatva

- ÁÁÁÁÁÁ! Elegem van belőled! Hogy merészelsz jó pofizni itt velem? Na de ezt most nagyon megbánod! - ordította a magához tért Kogas

- Akkor ha jól veszem ki ő az a fickó akinek a múltkor is kipakoltad a kincstárát -

állapította meg Kurama

- Talált - mondta vigyorogva Riku

- Kapjátok el! - adta parancsba Kogas

- Ezekhez a puszta öklöm is elég - mondta Riku

- Ha neked elég nekem is - csatlakozott Kuroune és beugrott a tömegbe

Riku Kuroune után ment és sorban verte a közeledőket. Kurama a rózsaostorával szórakozott. Kuwabara Szellemkardjával szurkálódott. Yusuke "mini" Rei-Gunokat lőtt. Hieinek különösebben nem tetszett a műsor ezért csak a távolból szemlélte az eseményeket. A csata nem túl sok izgalommal kevesebb, mint egy perc alatt véget is ért. Koenmán látni lehetett, hogy az ájulás szélén volt, mert szeretett bútorai vértől csöpögtek.

- Ez meg, hogy lehetséges? - kérdezte kerek szemekkel Kogas

- Pont így - mondta Riku és arcon vágta Kogast

- Ezt most nagyon megbánod te csitri - mondta Kogas vérző száját törölgetve és füttyentett egyet

- Ciroth végezd ki a lányt - parancsolta Riku

Ekkor akkora sárkányüvöltés hallatszott, hogy még a falak is belerengtek. Az ablakból tisztán kivehető volt a közeledő sárkány alakja

- Te jó ég, ha itt harcoltok akkor itt kő kövön nem marad - siránkozott Koenma fejét fogva

- Igaza van - szólt Riku majd az ablak párkányára lépett és egyenesen kiugrott bele egy szakadékba. Majd megnyitotta az átjárót, ami az Alvilágba vezetett. Kurama és Kuroune követte a példáját és a lány után ment. Eztán a felbőszült sárkány is bement majd az Átjáró bezárult.

Valahol az Alvilágban:

Kurama átváltozott Youková. Kuroune meg csak nagyban sasolt, mert még mindig nem igazán értette a dolgot. Ekkor Riku nagy vonalakban elmagyarázta a dolgot. Kuroune többé-kevésbé meg is értette és mind a hárman felálltak az összecsapáshoz.

- Kurama ötleteket várok, hogy intézhetném el gyorsan ezt a túlméretezett gyíkot - mondta Riku

- Ha a gyenge pontját keresed a fejénél, megtalálod - mondta Youko a sárkányt méregetve

- Rendben van - mondta Riku és felugrott a levegőbe

Ez az ugrás viszont elég nagy volt ahhoz, hogy felérjen egészen a sárkány rusnya pikkelyes fejéhez. Aztán egy iszonyatosan erős jól beidőzített rúgással megajándékozta a hüllőt amitől az, máris harcképtelenné vált és már inogott is.

- Hát ez rövid volt - jegyezte meg Kurama

- Pont, mint régen. Szinte semmit se változtatok azt leszámítva, hogy te más testben vagy Rikunak pedig rövidebb a sérója. Ha gyenge az ellenfél adsz, egy tippet ez meg kicsinálja - jegyezte meg Kuroune

- Van ám nevem is! - mondta Riku kissé dühösen miközben elugrott az éppen eldőlő sárkány útjából

- Ez nem lehet igaz ez a tüzes kis csitri kicsinálta a sárkányomat - meresztgette szemeit

Kogas - Biztos a két pasija segített neki

- Mi? Pasijaim? Na megállj! Te holmi útszéli cafkának nézel engem? - mondta a méregtől fűtött Riku. Kogasnak nem volt ideje válaszolni, mert a lány neki esett és kíméletet nem ismerve verte félholtra.

- A pasija? - gondolkozott hangosan Kurama

- Az tudjuk, hogy te az vagy, de engem nem kell belekeverni - mondta vörösen Kuroune - Ne kíméld a fickót Riku! - szurkolt Kuroune

- A pasija... - mondta megint Kurama

- Te, nálad meg akadt valami? Vagy esetleg elgurult valami? - kérdezte Kuroune Kuramát aki megakadt ennél a szónál

- A pasija... - mondta merengve továbbra is Kurama

- Hát ez kész. Térj magadhoz! - mondta Kuroune és megrázta Kuramát aki most már nem csak testileg hanem lelkileg is ott volt - Na magadhoz tértél? - kérdezte Kuroune

- Miért eddig hol voltam? - kérdezte Kurama

- Hát te nem vagy 100-as az biztos – jegyezte meg Kuroune

- Hát ezzel te se büszkélkedhetsz - csatlakozott Riku aki befejezte Kogas kilapítgatását

- Ha-ha-ha - mondta hülye pofát vágva Kuroune

- Nos akkor, ha nincs ellenvetésetek vissza is mehetnénk - mondta Riku

- Mintha lenne más választásunk – szemtelenkedett Kuroune

- Nem tetszik valami? - kérdezte gyilkos pillantás közepette Riku

- Semmi kivetnivalóm sincs a programmal kapcsolatban - mondta gyorsan Kuroune

- Ezer szerencséd - sziszegte Riku

Kurama pedig cseppek társaságában követte az eseményeket. Aztán Riku megnyitotta az átjárót és mindhárman be is mentek

- Vajon hol lehetnek? - kérdezte Yusuke aggódva nézve a szakadékot

- Valószínűleg a sárkány és a gazdája is darabokban van

- állapította meg Hiei

- Szerintem is bár éreztem némi spirituális erőt abban a dögben pár perce teljesen szerte foszlott - dicsekedett Kuwabara

- Hihetetlen, képes voltál megérezni - cukkolódott Hiei

- Hova akarsz kilyukadni? - kérdezte Kuwabara kissé mérgesen

- Hiába mondanám, úgyse értenéd, balfácán - morogta Hiei

- Minek neveztél töki? - kérdezte Kuwabara idegesen

- Balfácánnak - mondta lazán Hiei

- Tud meg, hogy az idegeimre mész akármikor megszólalsz - vágott vissza Kuwabara

- És ez engem hol érdekeljen? - mondta Hiei tovább kötözködve

- Fogd be! - kiáltotta Kuwabara

- Jobb lenne, ha mindketten befognátok - zárta le Koenma

Közben Rikuék visszatértek az Ítélet kapujához

- Nem tudtál volna kicsit közelebb hozni? - vinnyogott Kuroune

- Örülj, hogy nem gyalog kell ide jönnöd - mondta vigyorogva Kurama

- Mindenesete ez a Kogas jól fel mérgelt - sóhajtott Riku

- Hát vele se lesz már többé bajunk...feltéve, ha túléli - tette hozzá Kuroune

- Hát vannak kétségeim - mondta gondolkodva és egy csepp kíséretében Kurama

- Nekem is látva, hogy már átjárókat is tud nyitogatni a mi pici Rikunk - mondta Kuroune

- Tudod ki a pici - mondta Riku és megajándékozta Kurounét egy monoklival

- Auch, nem, muszáj megölni - fogta lila szemét Kuroune

- Csak magadat okolhatod, ha még midig nem jöttél rá mennyire utálja ha így hívod - jegyezte meg Kurama

- Jókor szólsz - nyögte Kuroune

- Nem kérdezted - rázta le Kurama a lila szemű Kurounét

Amíg ez a beszélgetés lezajlott a három fős csapat el is érte az Ítélet kapuját ahol a

többiek már tűkön ülve várták érkezésüket.

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Koenma

- Te is hiányoztál - vágta rá Riku

- Na meséljetek mi volt - faggatózott Yusuke

- A történet annyiból áll, hogy Kurama mondta Rikunak, hogy a feje a gyengéje. Riku pedig egy jól irányzott rúgással örökre a földre kényszeríttette - számolt be Kuroune

- Egy rúgással kiütötte azt a dögöt? Na persze - hitetlenkedett Kuwabara

- Ki akarod próbálni? - mondta élesen Riku

- Őőő, kössz inkább kihagyom - gondolta meg gyorsan magát Kuwabara

- Remek, most már nyugodtan kipofozhatjuk ezt a helyet - mondta Koenma kissé idegesen - Az apám három nap múlva haza jön és nekem végem van ha rendetlenséget talál - jajveszékelt Koenma

- Enma király haza jön? Baró - mondta Riku

- Nem baró ha kicsinál engem - mondta idegesen Koenma

- Ne aggódj, ha kicsinál... el temetlek... meg siratlak - mondta Riku és letörölte mű

könnycseppjét

- Kössz az együtt érzést - morogta Koenma

- Nyugi nem kell egyből megsértődni - mondta Riku és lezártnak, tekintette az ügyet

- Szóval akkor ismét takarítani fogunk - jegyezte meg Yusuke

- Igen és ez mindenkire vonatkozik - mondta Koenma végignézve a társaságon

- Hát a takarítás nem az erősségem - mondta Riku

- Ezzel nem vitatkoznék - jegyezte meg Kuroune, de Riku egyből lecsapta

- Én ugyan nem fogok takarítani - jelentette ki Hiei

- Úgy gondolod? - kérdezte Riku és fenyegetően, ránézet Hieire

- Na jó talán még átgondolom - javította ki magát Hiei

- Elég meggyőző tud lenni - súgta Yusuke Kurounénak

- Nem is tudod mennyire - vigyorgott Kuroune