11. Fejezet

"Kezd elegem lenni..."

Másnap:

- Elegem van ebből a hülye szekrényből - mondta Riku akire az elmúlt 5 percben legalább ötször ráborult az a "hülye szekrény".  Mérgében belerúgott minek következtében az a "hülye szekrény" ami immáron a sok rugdosás miatt lyukas is volt ismét rá dőlt. A többiek pedig csak követték az eseményeket cseppekkel a fejükön.

- Jól elszórakozik azzal a szerencsétlen szekrénnyel - jegyezte meg Kuroune

- Fogd be! - mondta Riku és mostanra igen megviselt szekrényt, rádobta Kurounéra ami szépen maga alá temette.

- Szegény Kuroune ez biztosan fájt - állapította meg Yusuke aki Kurounét szemlélte

legalábbis ami látszott belőle.

- Nem kell félteni. Ügyes gyerek az csak túléli valahogy - mondta semmi részvétet sem nyilvánítva Riku

- Már megint mit csináltatok? - siránkozott Koenma aki most lépet be - Azt mondtam, hogy takarítsatok ki nem azt, hogy hajigáljátok a szekrényt! Másrészt pedig mit követett el Kuroune amiért így eltemetted? - kérdezte Koenma

- Csak a szokásos - legyintett Riku

- Ha-ha-ha - mászott ki a szekrény alól Kuroune ami, felmondta a szolgálatot és darabokban hullott szét

- Különben pedig nem érdekel, ha Kuroune egy szekrény áldozata lesz - mondta elég érdekes arcot vágva - Másrészt úgyis kimászik alóla fejen állva, térden állva, hason csúszva, vagy ami eszébe jut. Nem aggódok érte ilyen könnyen úgyse tudok meg szabadulni tőle - legyintett Riku

- Én is szeretlek Riku! - intett a lány felé Kuroune

- Nos akkor jobb lenne, ha neki kezdenétek - mondta Koenma és távozott

- Bla-bla-bla - morgott Yusuke

- Ezt hallottam ám - nézett vissza Koenma

- Pont azért mondtam - mondta vigyorogva Yusuke

- Akkor jobb, ha neki kezdünk - mondta Kuwabara

- Hajrá - mondta Riku

- Veletek együtt - tette hozzá Kuwabara

- Na jó kezdjünk neki - mondta Yusuke

Ezzel neki kezdtek a hely rendbetételéhez. Viszont 5 perc múlva mindenki a földön feküdt.

- Már megint a földön vagytok. Döntsétek, már most dolgozunk, vagy lazsálunk? - kérdezte Kuwabara értetlenül

- LAZSÁLUNK! - kiáltottak egyszerre és kezüket ökölbe szorítva az égbe emelték. Ez viszont hangosabb volt a kelleténél és a kint járőröző Botan meg is hallotta. Ugyanis Koenma rászabadította Botant a csapatra ellenőrzés céljából. És Botan berontott kis híján ajtóstul és nagyon mérgesen nézett a társaságra.

- Illetve.... máris dolgozunk - helyesbített Riku erőltetett mosollyal az arcán

- Dolgozunk - mondták erőlködve a többiek is és Botan visszatért Koenmához

- Ezt megúsztuk - törölte le homlokát Hiei

- Igen, de csináljunk valamit, mert a végén még visszajön - mondta Kuwabara

Mindenki próbálta a takarítás valamelyik fajtáját űzni, legalábbis úgy csinálni. Ez

különösen Kuwabarára volt érvényes, aki a súrolókefét a lábára kötözte és úgy száguldozott, mint egy eszelős.

- Kuwabara elgurult a gyógyszered? - kérdezte Riku - Szerintem addig hagyd abba míg a súrolást nem a saját testeddel fogod folytatni - figyelmeztette, de már késő volt

Kuwabara természetesen nem nézett a lába alá így Hieit se vette észre. Hiei tollseprűvel a kezében a szekrényen ülő porral szemezgetett, de ez a folyamat abba maradt, mert Kuwabara gyönyörűen belerohant. Ennek következtében akkorát estek, hogy vagy 3 méteren keresztül felnyalták a padlót.

- Teeee...vadbarom - mondta Hiei aki egyre mérgesebb lett. A feje már tiszta vörös volt és ez csak erősödött. Aztán mikor elérte az 50 celziusz fokot fülén kiáramlott a méreg által felgyülemlett gőz és rávetette magát Kuwabarára. Egy kisebb porfelhő kíséretében Hiei laposra verte Kuwabarát. A többiek fején pedig csak a cseppek gyülekeztek.

- Ház ezek se változnak - jegyezte meg Yusuke fejcsóválva

- Az biztos - tette hozzá Kurama

Miután Hiei leverte Kuwabarán a mérgén neki estek takarítani. Okulva az előzőekből

Kuwabara nem kötözte lábára a súrolókefét és kb. 2 óra múlva kész is voltak, minden

csillogott-villogott.

- Kivagyok! - mondta Riku és szétterült a padlón

- Mi is! - csatlakoztak a többiek és követték Riku példáját

- Wow! Szépen kipofoztátok ezt a helyet - mondta csodálkozva Koenma - de mondanom kell valamit - mondta lesütött szemmel

- Na nyögjed, mi van már megint? - kérdezte Riku a padlóról

- Hát tudjátok történt egy kis kavarodás - mondta Koenma kis pírral az arcán és erősen fixírozta a padlót

- Ne kímélj - mondta Yusuke

- Az a helyzet, hogy félrenéztem a dátumot, mert apám nem 3 nap múlva jön, hanem 3

hónap múlva - mondta Koenma tiszta vörös arccal, és úgy fixírozta már a padlót, hogy az majd nem kilyukadt a szemei pedig majdnem kiestek

- Agyalágyult cumis! - kiáltotta Kuwabara

- Hogy lehet így elnézni egy dátumot te lökött cumis?! - csatlakozott Yusuke

- Arra célzol, hogy van még 3 hónapunk az apád érkeztéig? - kérdezte halálosan nyugodtan Riku és közben fel állt - VAGYIS MI MOST TELJESEN FÖLÖSLEGESEN DOLGOZTUNK AZÉRT, MERT TE

ELNÉZTED AZT AZ ÁTKOZOTT DÁTUMOT? - ordította Riku olyan hangerővel, hogy még a falak is beleremegtek és egyre jobban elöntötte a düh. Ekkor Kurama és Kuroune gyorsan lefogták még mielőtt dühében meg találná ölni Koenmát.

- Nyugodj meg  - kérlelte Kurama a lányt, de ez nem volt hatásos. Ekkor Kuroune

kihasználva az alkalmat megfogta Riku mellét.

- Aszta! Úgy látom ezen a téren is fejlődtél - mondta Kuroune vigyorogva és nyál csorgatva

- Vadbarom - jegyezte meg Hiei

- Te kis..... - mondta Riku és neki esett Kurounénak. Nem volt, aki visszatartsa, mert

Kurama aki látta a történteket teljesen véletlenül persze hagyta, hogy Riku kicsússzon

kezei közül. Szegény Kuroune ezt a félrenyúlását nagyon megszenvedte. Miután Riku

kitombolta magát Kuroune nem kevesebb, mint egy betört orral, eltört lábbal, 3-4 repedt bordával és vérző fejjel büszkélkedhetett. Aztán valahogy sikerült elmásznia egy székig ahol kifújta magát.

- Nah, ezzel meg is volnánk - mondta Riku összetéve két kezét a nyaka mögött - Remélem büszke vagy magadra te idióta - folytatta és az összevert Kurounéra sandított

- Őszintén gratulálok, ennek most mi értelme volt? Ahogy elnézem, eléggé fáj - lépett oda Koenma

- Képzeld el nagyon is fájt - mondta Kuroune - másrész pedig téged mentettelek meg attól, hogy Riku ne téged dekoráljon ki - folytatta Kuroune vérző orrát törölgetve

- És legalább megérte ekkora áldozat hozni? - kérdezte sunyin Yusuke

- Nem is tudod mennyire - sóhajtott boldogan Kuroune

- Te kis perverz - mondta Riku és akkora pofont adott Kurounénak, hogy az kiszédült a székből

- Hékás! Nem ér megütni egy súlyosan sérült embert - nyöszörgött a földről Kuroune

- Neked max az agyad súlyosan sérült - vágta rá Kuroune

- Van benne valami - elmélkedett rajta Koenma

- Te csak fogd be és örülj, hogy nem te fekszel itt összeverve! - mondta kissé mérgesen Kuroune

- Örülök is - mondta Koenma és végignézett Kurounén - De nekem most mennem is kell, rengeteg munkám van még - mondta Koenma és már ment is. Illetve csak ment volna, de nem nézett az orra elé és belelépett egy teli vizes vödörbe minek hatására felbukott és csurom víz lett a padlót is beleértve. A többiek hangos nevetésben törtek ki amint látták Koenma bénázását.

- Ne röhögjetek, és azonnal mondjátok meg melykőtök, hagyta ezt itt! - kiáltotta Koenma

- Jaj anyám ezt még te hoztad, ha nem, tűnt volna fel - mondta Yusuke a fejét fogva

- Ehhhh, igaz is - mondta Koenma miután rájött, hogy a bűnös

- Esküszöm rosszabb vagy, mint Kuwabara az is mindenen esik-bukik -  mondta fejcsóválva Hiei

- Akkor most már neki is vehettek szemüveget - mondta Kuwabara vigyorogva

- Na most már mindegy. De mondjátok, csak nem takarítanátok ezt fel helyettem? - kérdezte Koenma csillogó szemekkel.

- Eltaláltad - mondta Riku vigyorogva - Épp eleget takarítottunk már ma hála neked -

mondta Riku szemrehányón

- Igaza van. Nyugi Koenma legalább te se fogsz unatkozni - mondta Yusuke

- Gondolom nincs választásom - sóhajtott Koenma a többiek fejrázását látva - Akkor

feltakarítom - és már  kezdett is volna neki, de a kiömlött vízen ismét elcsúszott és

még nagyobb felfordulást okozott vele.

- Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen? - kérdezte szánakozva Yusuke

- Fogalmam sincs, de nekem kezd elegem lenni Koenmából - mondta Riku és eltűnt

- Hát ez meg hova tűnt? - nézett körül Kuwabara

- Ahogy mondta elege, van Koenmából és most biztos elment valahova pihenni - állapította meg Kurama

- Rejtély megoldva - mondta Kuwabara nagyítóval a szeme előtt és detektív sapkával a fején - Jobbak vagyunk, mint Sherlock Holmes meg Calambo együtt véve - mondta büszkén

- Ez se a te érdemed - jegyezte meg Yusuke

- Ez a fickó se 100-as - folytatta Hiei

- Mért azt hiszed, hogy te 1000es vagy? - kérdezte mérgesen Kuwabara

- Legközelebb inkább meg se szólalj - sziszegte Hiei

- Elegem van belőled te kis vakarcs - sértegette Kuwabara Hieit

- Betelt a pohár - mondta élesen Hiei és megint, elkezdtek bunyózni

- Jellemző - jegyezte meg Kurama és a verekedőket látva mindenki fején megjelent egy-egy csepp.