14. Fejezet

A megtört szerelem

Másnap

- Wáááá!!! - kiáltotta kora reggel Botan olyan hangerővel, hogy mindenki felkelt

- Mi a baj Botan? - kérdezte rémülten Asuka akinek majdnem kiugrott a szíve a helyéről úgy megijedt

- Egy-egy-egy - nyöszörögte Botan

- Egy mi? - kérdezte Yusuke

- EGY CSÓTÁNY! - kiáltotta Botan

- Egy csótány miatt vertél fel bennünket hajnalban? - méltatlankodott Yusuke

- De hát az egy csótány! - vágott vissza Botan

- Hmmm...csótány a háznál - mondta Riku és lehasalt a csótánnyal szemben - De ari! Ugye megtartjuk? Beidomíthatnánk háziállatnak - mondta csillogó szemmel Riku

- PFÚJ!!! Eszedbe ne jusson! - kiáltotta Botan

- Mi a bajod vele? - kérdezte Riku és felvette a csótányt a földről és odament Botanhoz - Látod milyen cuki? Nem bánt ő senkit - mondta mosolyogva Riku. Botan pedig kis híján sokkot kapott a csótány közelségéhez

- Engedd el azt a szerencsétlen csótányt - mondta Asuka és kiverte Riku kezéből a csótányt - Már te is kezded? - kérdezte élesen Riku és fel akarta, venne a rovart, de a húga agyon taposta

- Ezer köszönet Asuka - sóhajtott megkönnyebbülten Botan

- Most ez miért kellett? El lehetett volna engedni és nem, pedig megölni - háborgott Riku

- Jellemző, mindig is állatbarát voltál, legyen szó bármilyen kis élőlényről - jegyezte meg Kuroune

- Hihetetlen! Hogy lehet félni egy ártalmatlan csótánytól? - mondta Riku

- Ez valóban kissé beteges ennyire rettegni egy csótánytól. És amit a húgod agyontaposott az egy kis ártalmatlan rovar volt. Viszont van itt egy hatalmas és veszélyes csótány - lépett be Kurama megviselt öltözetben és élesen ránézett Renre

- Nem lehetne túllépni a múlton? - kérdezte a zavarban levő Ren

- Hát veled meg mi történt? - kérdezte Riku az eléggé megviselt Kuramától

- Koenma megkért, hogy nézzek el egy helyre az Alvilában. Állítólag arra látták Yomit - mondta Kurama és a falnak támaszkodott

- És találtál valamit? - kérdezte Asuka

- Hát Yominak semmi nyoma sem volt viszont rengeteg démon volt, akik nekem támadtak, de szerencsére le tudtam őket győzni - mesélte Kurama

- És jól vagy? - kérdezte aggodalmasan Botan

- Semmi bajom csak elfáradtam - válaszolt a fiú

- Akkor talán feküdjünk vissza aludni - mondta Hiei

- Jó ötlet. Bezzeg Kuwabara fel se ébredt - mondta Yusuke és visszafeküdt ágyába majd el is aludt

- Mennyünk mi is - mondta Riku Kuramának

- Rendben - mondta Kurama fáradtan

- Pihend ki magad - mondta Botan és ő is elment

- *Gyanús nekem ez a Botan. Az már világos hogy engem nem igazán kedvel, de ez kölcsönös. Viszont Kuramával túlzottan is barátságos. Remélem, nem jut eszébe, hogy kikezdeni vele* - elmélkedett magában Riku. Majd lassan mindenki visszafeküdt aludni. Viszont 2 óra múlva Riku felébredt valamire.

- Csábító hús - mondta álmában Kuroune és forgolódni kezdett - Nyami, fincsi husi...Csábító hús - folytatta Kuroune édes hússal teli álmát

- Milyen hús te barom? - mondta mérgesen Riku, mert szeretett volna aludni

- Csábító hús - mondta ismét Kuroune

- Jaj, anyám ez a mamlasz álmában beszél, és hússal álmodik - világosodott meg Riku

- Csábító hús - folytatta Kuroune nyál csorgatva

- Mi van megakadt a lemez csak húsról, tudsz álmodni? Nesze neked csábító hús - mondta Riku és Kuroune szájába tömte azt, ami a kezébe akadt. Az pedig nem volt más, mint Kurama zoknija - Remélem, ízlik - vigyorgott Riku és visszaaludt

Újabb két óra múlva...

- Keljetek fel! - rontott be Koenma

- Mit akarsz? - kérdezte Yusuke egy ásítás közepette

- Ha elfelejtetted volna ma edzés van - tájékoztatta Koenma Yusukét

- Képzeld, tudom de ilyen korán? - nyöszörgött Yusuke

- 9 óra van te szerencsétlen! - kiáltotta Koenma

- Jól van na megértettem - mondta Yusuke

- De attól még korán van - csatlakozott Riku

Közben a többiek is felkeltek. Kuroune csodálkozva tapasztalta, hogy a száján friss levegő helyett semmi nem áramlik be, majd kiköpte a zoknit. Mélyeket szippantott a tiszta levegőből és boldogan sóhajtott fel. Ellentétben Riku már kevésbé volt vidám, mert a zokni az ő fején landolt.

- Mit művelsz te idióta? - kérdezte Riku

- Hol a zoknim? - kérdezte a továbbra is fáradt Kurama

- Épp a fejemen - mondta Riku és odadobta a zoknit a tulajdonosának

- Köszi! - mondta Kurama és fel akarta húzni a zoknit, de észre vette, hogy nem egészen száraz - Mi ez? - kérdezte Kurama

- Kuroune nyála - mondta Riku

- És ez, hogy sikerült? - kérdezte Kurama

- A szájában volt, míg aludt - mondta Hiei és nyújtózott egyet

- Miért is - kérdezte érdekes arccal Asuka

- Mert ez az idióta túl hangosan álmodott - mondta Riku

- Értem - mondta Kurama cseppel a fején és eldobta a nyálas zoknit

- Hé skacok, segítenétek felkelteni Kuwabarát? - kérdezte Yusuke

- Ez még mindig alszik? - csodálkozott Asuka

- Akkor keltsük fel - vigyorgott Kuroune

Mindenki próbálta felkelteni az alvó Kuwabarát, de hiába rángatták csak tovább aludt.

- Na jó elegem van most, pedig bekeményítek! - kiáltott Riku és kiviharzott

- Ez meg hova ment? - kérdezte Hiei

- Valami hatásos jutott az eszébe, de van egy olyan érzésem nem lesz egy kellemes ébredés

- Állapította meg Kurama. Ekkor Riku vissza is tért "titkos fegyvere" társaságában, amim egy vödör hidegvíz volt.

- Ez nem lesz kellemes - mondta Kuroune és ekkor Riku nyakon, öntötte az alvó Kuwabarát

- ÁÁÁÁ!!! EZ HIDEG!! - ordította és kipattant az ágyból - Ez most mire volt jó?! -

csattant fel a fiú

- Nem hagytál más lehetőséget - vigyorgott Riku

- Sehogyan se tudtunk felkelni - mondták a többiek vigyorogva

- Akkor most, hogy mindenki fel kelt mehettek is edzeni - mondta Koenma és visszament irodájába Botan pedig követte. A csapat pedig elindult az edzőterem felé.

Az edző teremben:

- Wáááá - hallatszott Asuka kiáltása aki sikeresen földre került Riku jóvoltából

- Na mi az már megint elnyaltál? - kérdezte vigyorogva Riku

- Nagyon vicces - mondta Asuka és felkelt

- Remélem nem fájt nagyon - tette hozzá Riku

- Ki bírom - legyintett a lány - Különben is rámfér már egy Riku féle edzés - mondta

Asuka

- Szegény Asuka nem tudja mire vállalkozott - mondta sajnálóan Kuwabara

- Ne sértegesd a húgom, mert mindjárt te jössz - fenyegetőzött Riku

- Nem ez az első eset, hogy vele eddzek. Bár nagyon kemény és fárasztó megéri  - mondta lihegve Asuka. Míg a két testvér egymással edzett addig Kurama Kuwabarával Ren Kurounéval Yusuke pedig Hieiel. Ez így ment egy darabig majd társat cseréltek. Yusuke Kuwabarával Hiei Kuronéval Ren Asukával Kurama pedig Rikuval. Ám Kurama a fáradtságtól azonnal kidőlt.

- Ennyire erős nem lehetek - lépett oda hozzá Riku és felhúzta a földről

- Nem, de nem sokat aludtam és elmondhatatlanul fáradt vagyok - mondta Kurama

- Akkor mire vársz még? Nyomás aludni - mondta Riku és Kurama távozott

- Hé, Riku - kiáltott oda Hiei

- Mi az? - kérdezte a lány

- Továbbfejlesztettem a sárkányomat. Megnézed? - érdeklődött Hiei

- Küldjed - mosolygott Riku

Hiei koncentrált és minden erejét a Sárkányának, adta ami még a szokottnál is pusztítóbb volt és már indult is a lány felé

- Mi ez a borzadály - kérdezte Asuka

- Hiei legpusztítóbb fegyvere, de most még a szokottnál is erősebb - mondta Yusuke - A nővéred jobban teszi, ha óvatos lesz

- Nem kell félteni - mondta Asuka

Közben a sárkány elérte Rikut aki, puszta kézzel megállította azt, majd egy elegáns

mozdulattal eltüntette.

- Ez nem igaz - rogyott térdre Hiei

- Sokkal jobb volt, mint a múltkor, de nekem egy túlméretezett versenygiliszta nem jelent nagy kihívást - mondta Riku hidegen - És ha nem haragszotok most távozok - mondta Riku és elment

- Most meg mi baja van? - kérdezte Kuwabara

- Szerintem csak Kuramáért aggódik - állapította meg Kuroune

- Van benne valami - mondták a többiek és folytatták az edzést

Az egyik folyosón:

A fáradt Kurama éppen az ágya felé szédelgett nyomában pedig ott volt Riku is. Ám ekkor megjelent Botan

- Szia Kurama - köszöntötte a lány

- Szia Botan - mondta a fiú

- Jól érzed magad? - kérdezte Botan és közelebb ment a fiúhoz

- Persze csak álmos vagyok - mondta Kurama

- Értem. Mond, csak mi van veled meg Rikuval? - érdeklődött a kíváncsi Botan

- Megvagyunk. Miért kérded? - kérdezte Kurama

- Hát, mert nekem nem úgy tűnik. Mostanában elég agresszív veled a múltkor is felpofozott és szerintem egyáltalán nem is törődik veled - mondta Botan

- Hova akarsz kilyukadni? - kérdezte gyanakvóan Kurama

- Szerintem, nem érdemel meg téged hisz csak kihasznál - mondta Botan

- És ezt mégis miből gondolod? Csak, mert egyszer felpofozott? Rossz passzban volt és ennyi más részt pedig előtte én tettem ugyanezt. Különben is senki se tökéletes és ez alól ö se kivétel, de én olyannak szeretem amilyen - mondta Kurama kissé dühösen és már alig állt a lábán.

- Tudom, de akkor is - mondta Botan és minden egyes szónál közelebb hajolt a fiúhoz majd kihasználva annak fáradtságát megcsókolta. Riku aki eddig a sötétből követte az

eseményeket most nagyon berágott Botanra és éppen készült volna felpofozni. Ám ekkor olyat látott amitől meghűlt ereiben a vér és szemébe könnyek szöktek. Kurama átkarolta Botant ahogy a lány is a fiút majd a falig hátráltak és közben csókolóztak. Rikuban egy világ dőlt össze és elszaladt, amit se Kurama se Botan nem vett észre. De mivel Riku elrohant már azt se láthatta mi történt ezek után. Kurama hirtelen feleszmélt mit is művel és ellökte magától Botant.

- Mi a baj? - kérdezte a lány kedvesen

- Az, hogy én Rikut szeretem, és mégis az előbb veled csókolóztam - mondta bűnbánóan Kurama

- Csak azt ne mondd, hogy nem élvezted - mondta a lány

- Képzeld nem, és most megkeresem Rikut- és Kurama faképnél, hagyta Botant

Eközben Riku a sötét folyosókon rohan, és szeméből könnyek záporoznak. Nem tudja megérteni

miért tette ezt Kurama. Egyre csak ez jár a fejében a külvilág szinte megszűnt létezni.

Így a szembe jövő Kurounét se láthatta, aki tejes szürcsölgetett. Egyik fél se figyel ezért Riku belerohant Kurounéba.

- Hova ilyen sietősen? - kérdezte Kuroune

- Ne haragudj - mondta Riku nem is törődve az előbbi kérdéssel és szeméből továbbra is

folytak a könnyek

- Miért sírsz? - kérdezte Kuroune

- Semmi fontos - mondta Riku és felállt és távozni készült, de Kuroune megfogta a kezét

- Ha nem lenne fontos nem sírnál ilyen keservesen. Nekem nyugodtan elmondhatod - nézett a lány könnyes szemeibe Kuroune

- Rendben van. Csak nem is tudom, hogy kezdjem - mondta Riku

- Talán azzal kiről van szó - mondta Kuroune a lányt fürkészve

- Tudod Kuramáról van szó - mondta Riku és könnyei egyre jobban folytak

- Mit művelt az az alávaló, ami ennyire kikészített? - kérdezte Kuroune

- Az egyik folyosón láttam, ahogy Botannal csókolózik - mondta Riku és keservesen sírni kezdett

- A szemét - Kuroune, hogy megnyugtassa megölelte a síró Rikut - Ne aggódj csak

találkozzak vele, ezt nagyon meg fogja bánni - mondta biztatóan Kuroune

- Bár ő is hibás volt a dologban Botan kezdett ki vele, e ez az én hibám is - mondta Riku és még jobban sírt Kuroune pedig szorosabban ölelte

- Mire gondolsz? - kérdezte Kuroune

- Botan is mondta, hogy az elmúlt időben rosszul bánok Kuramával így már nem is olyan meglepő miért tette ezt - mondta Riku

- Na álljon meg a gyászmenet. Mivel ezt Botan mondta ebből egy szó sem igaz. Hidd el tudom mit beszélek hisz Kurama mindent elmondott nekem. Nagyon aggasztotta, hogy mostanában elég feszült vagy és amióta volt a rémálmod egyre jobban aggódik érted. Ennek fényében mégsem értem miért tette ezt - mondta Kuroune

- Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Botan smárolta le és elég erőszakos volt és

talán azért sikerült neki, mert Kurama fáradt volt - fejtegette Riku

- Így azért mégis csak más - mondta Kuroune

- Igazad van és köszönöm! De ennek ellenére most elmegyek - mondta Riku és megtörölte könnyes szemét

- Na de mégis miért és hova? Kérlek, ne menj - kérlelte a fiú Rikut és még erősebben

megölelte

- Hidd el nekem se könnyű, de el kell gondolkodnom ezen az egészen és Botannal se

szeretnék összefutni. Bár Kuramára kevésbé haragszom ez mégis megviselt. Azt hiszem az lesz a legjobb ha elmegyek - mondta szomorúan Riku és kibújt Kuroune öleléséből

- De nem mehetsz el! Mi lesz a Nigenkaial?  Nélküled nem tudjuk legyőzni Yomit - mondta kétségbe esetten Kuroune

- Ne aggódj, ha baj van, itt leszek, számíthattok rám - mondta erőltetett mosollyal Riku

- Én bízok benned, de hova akarsz menni? - kérdezte Kuroune

- Egy olyan helyre ahova régen jártam, ha ki kellett szellőztetni a fejem. Csak a

Húgom tudja, merre van - mondta Riku és megnyitotta az átjárót

- Értem, vigyázz magadra - mondta Kuroune Riku pedig csak bólintott és beugrott az átjáróbaRiku közeledett az Alvilágba, oda ahol született. A kérdés már csak az, Riku hogyan fog tudni segíteni az Alvilágból?