17. Fejezet

Az élet megy tovább...

3 Nap múlva...

- Na akkor mi megyünk is - mondta Riku

- Igen? - kérdezett vissza Kuroune

- Igen te barom - mondta Riku

- Na jó mennyük még mielőtt egymásnak estek - mondta Asuka

- Ha kellenénk, csak kiáltsatok - mondta vigyorogva Riku

- Meg lesz - mondta Koenma

- De ha nem fontos tuti kicsinállak - mondta Riku

- Na elég ne ijesztgesd Koenmát - mondta Kuroune

Riku megnyitotta az átjárót még intettek a többieknek majd beugrottak az átjáróba, ami be is zárult mögöttük.

Kuwabara és Yusuke kénytelen volt visszatérni az iskolába. Bár ennek nagy része

verekedésről és az órákról, való lógásról szólt. Aztán amikor Shizurut felhívták az iskolából, hogy a kedves öccse nem az iskolába megy hanem csak mellé elég mérges lett. Kuwabarát rögtön monoklival jutalmazta és a szobáját is fel kell újítani. Másrészt rengeteg plusz házit kapott, amit ha nem csinál meg még ennél is nagyobb verésre számíthat.

Yusuke hol volt, hol nem volt suliban, de ha volt, akkor is csak a tetőt látogatta. Aztán

egy nap Keiko rendesen beolvasott neki és ennek hatására többet jár iskolába. Pontosabban csak járt, de egy félresikerült perverzkedés közepette Keiko jóvoltából az intenzívre került Mr. Yusuke...

Kurama csak 4 nap múlva tért vissza Tokióba. Még szeretett volna egy kicsit Rikuval lenni aztán a 4 nap leteltével érzékeny búcsút vettek. Aztán visszatért Tokióba és iskolába jár ő is. Kaito továbbra is bosszankodik, mert Kurama még mindig jobb. Minden ment a megszokott kerékvágásban...

Leszámítva azt, hogy összeverekedett mostoha öccsével, mert az kíváncsi volt ki az

erősebb...ha tudná. Büntetésnek pedig ők takaríthatják a házat egy hónapig

Hiei kis idő múlva visszatért az Alvilágba, hogy tovább fejlessze technikáját. Szeretne

megint megküzdeni Rikuval, tehát most alaposan meg szeretné lepni.

Botan újból munkába állhat, mint a szellemdetektív segédje, ugyanis a napokban elütöttek ismét egy fiút pardon egy lányt. Erre a lányra se számítottak a Túlvilágon tehát Koenmához került. Belőle is szellemdetektív lett így Botannak akadt egy jó haverja, aki legalább annyira lökött, mint ő maga. Botan tehát ezzel foglalkozik nem sokat hallani felőle...

A 3 hónap leteltével Enma király is haza tért. Koenma legnagyobb bánatára fülébe jutott, hogy 3 hűtője és egy hifije semmisült meg. De, hogy honnan tudta? Egy kis madárka csiripelte. Elég furcsák a túlvilágon a madarak. Ugyanis ennek a madárkának kék haja volt és lapáton repkedett. Vagyis a madárkánk Botan volt.

Tehát szegény Koenma épp most tölti 40. popsira verését az 1000-ből, mert az apja elég rossz hangulatban volt. Örült is Koenma, hogy ennyivel megúszta, bár így se volt túl kellemes.

Az Alvilágban semmi sem történik. Yomi meghalt uralkodó sincs mindenki szabad. Ren megfogadta Asuka és Riku tanácsát és kitakarította a kastélyát. Leszedte a pókhálókat eltüntette a friss és új hullákat és még fel is mosott. A kastély így már egész tűrhető volt. De ez az állapot kb. 1 hónapig tartott és a kastélyban ismét hullák vendégeskedtek. Tekintettel a holtakkal szembeni túlzott rokonszenvére Ren felcsapott temetkezési vállalkozónak. Ám ez nem épp a neki való foglalkozás tehát néhány hónapon belül tönkre is ment. Így már a kastélyát se tudta fizetni tovább a tulajdonosnak tehát ki lett lakoltatva most pedig mehet szegény csövesnek. és ami a legfájóbb volt számára szeretett kastélyát lebontatták. A mai napig is a kastélyát gyászolja.

Asuka, Riku és Kuroune együtt maradt és közös bandájuk van. Hol zsoldosok, hol csak sima rablók. Rettegjen az, akinek kincstára van, de legalábbis nézze meg nincs e már kifosztva. Ahol ők hárman megjelennek ott kincstár teli, nem marad sohasem. Szegény Alvilág...

És ne feledjétek, ez még csak a kezdet!

The End