Az utolsó küldetés

Átlagos őszi reggel volt. Yusuke, Kuwabara Kurama és Keiko iskolába igyekeztek. Kurama levált tőlük az egyik sarkon, így hárman folytatták az utat, közben beszélgettek.

- …, most már érted, Kuwabara?- fejezett be Keiko egy roppant unalmas monológot, valami kémiai dologról.

- Hát persze! /Kuwabara/ Köszönöm, hogy elmagyaráztad Keiko, most már világos, mint a nap!

- Az nem lehet, mert már rég megsült volna az a sötét agyad! – mondta mögöttük egy idegen hang. Yusukéék megfordultak, és szemügyre vették a mögöttük sorakozó, rossz kinézetű bandát.

- Ez beszólás akart lenni, agyzseni? – kérdezett vissza gonoszul Yusuke.

- Nem soká gúnyolódsz! /bandavezér (agyzseni)/ Te vagy Yusuke Urameshi?

- Nagyon örvendek! /Yusuke/ … Na jó mégsem.

- Vicces fiúk de nem nevettek, ha megismeritek a Sírrablók erejét!

- Na ne nevettess! /Kuwabara/ Mi ketten vagyunk ti meg csak 15, max. 16-an! Nem vagytok ellenfelek! – A bandavezér dühös grimasz kíséretében visszavágni próbált, majd mikor ez nem sikerült így szólt:

- Fiúk, kapjátok el őket! – azzal a Sírrablók támadásba lendültek.

- Keiko, menj előre, ha gondolod. /Yusuke/ Öt perc és utánad megyünk.

- Ahogy akarod, Yusuke. – mondta vállvonogatva Keiko, majd nyugodt léptekkel távozott.

- Na, akkor essünk nekik! – mondta Yusuke és Kuwabara nyomában belevetette magát a küzdelembe.

Becsengőre a fiuk már az iskolapadban ültek. A verekedésben egyetlen karcolást sem szereztek. Csak Kuwabara könyvei lettek kissé piszkosak, mikor a harc hevében táskájával ütötte le az egyik Sírrablót, kiszórva annak tartalmát. „De nehéz az iskolatáska igaz, barátom?” mondta vigyorogva, majd folytatta a pofonosztást.

*

Délután Botan kereste fel a társaságot, mikor hazafelé tartottak.

- El se kezdd! – mondta Yusuke, mikor a lány levegőt vett, hogy belefogjon mondanivalójába – Kitalálom: a cumis küldött, mert újabb küldetést akar a nyakunkba sózni.

- Bingo! – felelt nevetve Botan – Csak az „Azonnal gyertek, mert sürgős!” részt hagytad ki. Mehetünk?

- Őszintén szólva azt reméltem azt mondod, hogy: nem, csak nyaralni megyünk! – mondta lelombozva Yusuke.

Megérkeztek Koenmához. Az irodában feltűnően sötét volt, ami csak erősítette az odakint tomboló vihar keltette negatív hangulatot. Mikor beléptek, a fiúk elcsodálkoztak.

- Mi van Koenma? – kérdezte flegmán Yusuke – Nem fizetted ki a villanyszámlát?

- Ami azt illeti Yusuke, ez csak időleges áramkimaradás a vihar miatt. De nem ezért jöttetek. Kurama!

- Igen? – az említett előlépett az íróasztalon álló kis lámpa fénykörébe. A fiúk örömmel üdvözölték.

- Most, hogy mindenki itt van, kezdeném az eligazítást. Figyeljetek! Nos, egy csapat démon ultimátumot küldött nekünk az alvilágból. De nem holmi közönséges démonok. A vezetőik igen erősek.

- Mégis mennyire az az „igen”? /Yusuke/

- A gyorsaságuk felér Hieiével, az eszük Kuramáéval, a fizikai erejük pedig a tieddel, Yusuke. – mondta Koenma.

- És én? – kérdezte felháborodva Kuwabara. Ekkor azonban egy ismerős hang szólalt meg az ajtó melletti sötét sarokból:

- Igaz, van köztük néhány olyan idióta is, mint te.

- MICSODA???!!! – hördült fel Kuwabara és forgolódva kereste a hang forrását. Eközben Yusuke:

- Szia Hiei! Nem is tudtam, hogy részt veszel a mi kis eligazításunkon. Mikor jöttél?

- Végig itt voltam. – mondta Hiei és belépett a lámpa fénykörébe. A reagálás nem sokáig váratott magára. Amint Kuwabara meglátta Hieit elkiáltotta magát: „Teee, kertitörpe!” majd nagy lendülettel a fiúnak ugrott. Hiei azonban számított erre, így csak „arrébb lépett” és Kuwabara máris hatalmasat koppant az ajtón. A többiek fején egy vízcsepp jelent meg, majd Kuwabara arccal még az ajtóban összecsuklott, nyálcsíkot hagyva maga után. A fiuk itt szerezték be a második cseppet.^^

- Öhm… nos hol is tartottam? – Koenma igyekezte folytatni megrázónak tervezett beszédét – Szóval ezek a szörnyek ultimátumot küldtek nekünk. Azt mondták, elpusztítják a világunkat, ha nem kapják meg amit akarnak.

- És mit akarnak? – kérdezte Kurama, ügyesen leplezve rossz előérzetét. Koenma elkomorodott és nem válaszolt rögtön, de rövid vívódás után kinyögte:

- Titeket.