Yu Yu Hakusho

A szivárványrózsa Hercegnő.

Az ujj osztálytárs.

1.     Rész

-         Hé Yusuke kelj, fel elkésünk a suliból. Ma jön Az ujj osztálytársunk. Mondta neki Keiko aki már régóta Yusukééknél volt.

-         Nem megyek hagyjál aludni Keiko. Válaszolt vissza Yusuke.

Keiko egy vödör vízzel lelocsolta Yusukét aki azonnal felkelt felöltözött hona alá csapta a táskáját és már mentek is. Útközben összetalálkoznak Kuwabarával. Amint befejeződött az első unalmas óra a tanár nem engedett ki senkit a teremből.

-         Hé miért nem mehetünk ki? Kérdezte Kuwabara

-         Azért mert megjött az ujj osztálytársatok. lépett be az igazgató a terembe.

-         Tényleg nagyon kíváncsi vagyok kicsoda. Mondta Keiko.

-         Suichi gyere be.

-         Suichi! Kuwabara csak nem az a Suichi?

Suichi bement.

-         Hiszen ez egy lány. Mondta Kuwabara Yusukének halkan.

-         Osztály ő Suichi Sanaye az ujj osztálytársatok.

-         Szia Suichi. Majd beszélgetünk? Kérdezte Keiko

-         Hát persze majd igen. Suichi

Elkezdődött a következő óra Biológia. Suichi nagyon jól szerepelt. A többiek csak néztek, mint borjú az újkapura.

Amikor az óráknak vége volt Keiko, Yusuke és Kuwabara körül ülték az ujj lányt. Beszélgetni kezdtek.

-         Tehát Suichi. Hol jártál eddig iskolába? Keiko

-         Itt jártam iskolába Tokióban.

-         És miért jöttél akkor át ebbe a suliba? Kérdezte Yusuke.

-         Mert ott nem nagyon kedveltek.

-         Megadod a telszámod?

-         Hagyjál már. ismeretlen fiúnak. Te idióta.

-         Na ezt megkaptad te idióta. Mondta neki Yusuke.

-         Van testvéred? Keiko

-         Igen egy bátyám.

-         És hogy hívják. Kérdezte Yusuke vészjóslóan.

-         Suichi Sanada.

-         „na ne én azt hittem, hogy… á. de nem foglalkozom vele” gondolta Yusuke. Aztán folytatta. Képzeld nekünk, van egy Suichi Minamino nevű barátunk. Yusuke.

-         Tényleg! Hogy néz ki?

-         Majd megismered. Keiko

-         Hogyan?

-         Bemutatunk neki. Yusuke

-         Mikor?

-         Holnap úgy is szombat van, mi lemegyünk a tengerpartra, gyere velünk.

-         Rendben Keiko megadom neked a számom, ne add oda csak Yusukénak rendben?

-         Jó-jó.

Majd mindenki hazafelé vette az irányt Suichi épp a táskájában, kereste a lakáskulcsot, amikor véletlen neki ment valakinek és mind a ketten a földre estek. Amint így elestek Suichi táskájából a könyvei, szanaszét szóródtak. Amikor Suichi felnézett egy jóképű hosszú vörös hajú smaragdzöld szemű fiú volt mellette a földön.

-         Bo  .. bocsánat nem vettelek észre.

-         Semmi baj gyere, segítek. A fiú felállt majd felsegítette a lányt.

-         Köszönöm. Mondta majd szedegetni, kezdte széthullott könyveit, füzeteit.

A fiú nem szolt, semmit csak elkezdte ő is szedni a lány könyveit. Amikor már „minden” a táskában volt újra elkezdtek beszélgetni.

-         Új vagy errefelé?

-         Igen de már volt itt egy iskolám csak Tokió másik végében.

-         Hogy Hívnak?

-         Suichi Sanaye.

-         Szép név.

-         (Elpirul) és a tiéd.

-         Suichi Minamino.

-         Ez is szép. Ráadásul névrokonok vagyunk.

-         Hát igen.(ő is elpirul.) elkísérhetlek hazáig?

-         Hát… rendben. Egyébként hogy szólíthatlak?

-         Minamino.

-         Rendben engem pedig Suichinak hívj.

Elindultak. Amikor odaérek Suichi belenézett a táskájába, de a kulcs nem volt benne.

-         Mit keresel?

-         A kulcsomat.

-         Csak nem erre gondolsz?(itt előveszi a zsebéből a kulcsot)

-         De igen arra gondolok. Hogy került hozzád?

-         Felvettem majd nem akartam vissza adni addig, amíg ide nem érünk.

-         Nem akarsz bejönni? Elvette a kulcsot, majd kinyitotta az ajtót.

-         Nem mennem kell. Szia Suichi

-         Szia Minamino.

 Suichi Bement leült megvacsorázott majd lefeküdt aludni. Másnap pedig kiment a tengerpartra korán hajnalban még napfelkelte előtt. Suichin egy hosszú bő szárú fehér nadrág volt és egy fehér testhez simuló top volt. Hosszú derékig érő szőke haját copfba kötötte. Yusukéék csak két órával később érkeztek.

-         Szia Suichi. Köszöntek rá.

-         Sziasztok.

-         Hogy vagy? Mi ez a kis púp a fejeden?

-         Hát tegnap összeütköztem egy fiúval.

-         És mi volt? Kérdezte kíváncsian Keiko.

-         Semmi különös. Ha jól emlékszem Suichi Minaminonak hívják. Itt kicsit gondolkodik. – várjatok csak milyen nevet, mondtatok tegnap? Lehet, hogy vele találkoztam?

-         Nem lehetetlen. Jelentette ki Yusuke

-         Hogy?

-         Nekünk meg azt mesélte a barátunk, hogy találkozott egy Suichi Sanaye nevű lánnyal.

-         Akkor már nem is, muszáj bemutatnotok neki. Nem igaz?

-         Hé kivel beszélgettek fiuk lányok? Jelent meg Minamino

-         Szia azt hiszem, mi már találkoztunk. Mondta Suichi

-         Hát igen hogy kerülsz ide?

-         Az osztálytársaim hívtak meg Yusuke, Keiko és Kuwabara.

-         Szóval osztálytársak vagytok?

-         Igen Ku.. akarom mondani Minamino. Mondta Keiko

-         Minamino és azt elmondtad nekik, hogy milyen aljas voltál?

-         Nem miért?

-         Semmiért csak vicc volt.

-         Értem. Ahogy látom jó nagy púp nőtt a fejedre.

-         Hát igen de mi volt veled tegnap miért nem adtad vissza a kulcsomat. Csak az ajtóban?

-         Minamino szóval így? Srácok hagyjuk őket magukra már nagyon, jól összebarátkoztak. Mondta Yusuke és terelgette el tőlük a többieket.

-         Hé urameshi ez nem szép tőled azonnal hagyd abba a bámészkodást. Mondta neki Koenma aki akkor érkezett bottannal.

-         Hát nem hittem volna, hogy még egyszer összefutunk. Mondta Minamino.

-         Én sem hittem volna. Kis gondolkodás után- habár valakik kísértik a sorsukat, amikor engedély nélkül kagylóznak.

 A többiek dőltek a röhögéstől. Amikor ezt meghallották.

-         Na de fiuk lányok azért nem kéne hallgatózni. Suichi

-         Suichi inkább mi menjünk máshová beszélgetni. Mondta Minamino

-         Sajnos nem lehet mennem, kell, még találkozunk. És elindult haza. De a vállán át még annyit mondott: - remélem, sziasztok.

Majd még kint voltak a parton egy darabig.