3. rész

Az ujj vendég.

Két nap múlva Kuwabara kiment a repülőtérre és várta a Katit, aki amint megérkezett odasietett hozzá.

-         Szia Kuwabara. Köszöntötte

-         Szia Kati elbűvölő lány vagy. Bókolt neki Kuwabara.

-          (Elpirul) a. akkor induljunk. Mondta Kati

Elindultak, majd amikor beértek az iskolába a tanár őt is bemutatta.

Amikor vége volt a tanításnak. Keiko odament a Katihoz.

-         Szia Keiko mit szeretnél?

-         Beszélgetni veled.

-         Rendben hallgatlak.

-         Hol jártál iskolába?

-         Magyarországon.

-         És milyen volt?

-         Rossz volt azért jöttem át ide.

-         Van lakásod, ahová mehetsz?

-         Nincs sajnos.

-         Semmi vész gyere, lakj nálam velem és az édesapámmal.

-         Köszönöm Keiko.

-         Nincs mit megköszönni egyébként, honnan ismersz minket?

-         Tudod ez inkább, maradjon az én titkom még egy darabig.

-         Rendben de később majd mindent elmondasz ugye?

-         Hát hogyne mondanám el.

Hazaértek majd Keikot meglátogatta Yusuke és a csapat. Még a barátnője is ott volt.

-         Sziasztok köszönt nekik a Kati amint Keikoval lejöttek az emeletről.

-         Szia barátnőm.  Hogy megy sorod? Suichi.

-         Köszi jól. Neked?

-         Nekem is.

Még sokat beszélgettek aztán ment mindenki a maga utján.

Másnap megbeszélték, hogy szombaton lemennek a tengerpartra.

Ez a hét olyan lassan telt, hogy már mindenki nagyon unta.

Letelt a hét. Végre eljön a péntek nagyon boldogok voltak így úgy döntöttek, hogy délután elindulnak Genkayhoz de csak Kurama és Kati mentek a végén, persze ez egy terv része akart lenni.

-         Szia Kurama.

-         Szia Kati.

-         Hogy vagy?

-         Köszi jól nagyon.

-         Reméltem is.

-         Hogy-hogy?

-         Nem akarom, hogy bármi bajod essen. A többiek?

-         Ők szombaton utánunk jönnek.

-         Micsoda csak ketten megyünk?

-         Igen nagy baj?

-         Nem Inkább örülök.

Majd elindultak. Kurama gondolataiba mélyedt.” Vajon mire mondta, hogy nem akarja, hogy bajom essen? Miért mondta ezt? Vajon miért? Majd megkérdezem.”

-         Kurama min gondolkozol?

-         Mit is kérdeztél? Nem figyeltem. Kurama

-         Semmi különös. Csak hogy min gondolkozol?

-         Semmi különös. Tudod, miért mondtad, hogy nem akarod, hogy bajom essen?

-         Hát, mert szeretném, ha nem esne semmi bajod, ha csatákra kerül a sor.

-         Most már értem. Meg akarsz védeni a sérülésektől.

-         Hát így is mondhatjuk.

Majd megérkeztek Genkay mesterhez. Aki már várta őket. Mindenki megkapta a saját egyedülálló szobáját majd elindult a Kati a tengerpartra naplementét nézni. Kis idő elteltével Kurama is megérkezett.

-         Kati most már én is itt vagyok.

-         Rendben idejössz?

-         Hát persze szívesen.

Kis idő elteltével hidegebbre fordult az idő. Kurama észrevette, hogy a Kati kicsit fázik. levette felsőét, majd ráterítette a Kati vállára.

-         Köszönöm.

-         Nincs mit.

-         De te így nem fogsz fázni?

-         Majd meglátom. Mi lesz, mert van nálam még egy pulcsi.

-         Ja értem.

Leültek egymás mellé majd fél óra múlva Kurama észre, vette hogy a Kati feje a vállán volt.

-„elaludt. Nagyon jól néz, ki mikor alszik. jaj ne most már én is kezdem, mint ő, azzal hogy meg akar védeni ez nem, lehet, hogy ennyi is elég volt hogy érezzek valamit is iránta. Lehet, hogy ő is kedvel? Nem hiszem el.”

Majd akarva akaratlanul átölelte a Katit. Aki közelebb húzódott Kuramához.

-         „mi a szösz ez velem álmodik? Ajajjaj ez már szerelem én is, szeretem ő is, szeret.”

Majd Kurama ráhajtotta fejét a Katiéra s így aludtak el.