4. Rész

Egy új küldetés.

Amint így aludtak nem vették észre, hogy eldőltek s egymás karjaiban aludtak tovább a Kati nagyon közel volt Kúramához, de nagyon örült hogy vele lehet.

Csakhogy addig aludtak, hogy a többiek már meg is érkeztek.

-         Hé srácok ne menjünk közelebb Kurama és a Kati félreérthető helyzetben, vannak. Mondta Yusuke.

-         Oké-oké. Mondta mindenki

Már felmentek vissza Genkayhoz amikor a Kati felébredt és látta, hogy nem álmodott tényleg Kurama van mellette és átkarolta a derekát. Nem mozdult inkább az ölelésben maradt és visszatette Kurama mellkasára a fejét. nemsokára Kurama is felébredt.

-         Jó reggelt Kurama.

-         Neked is jó reggelt.

-         Kurama mikor dőltünk így egymásra?

-         Nem tudom biztos akkor, amikor én is elaludtam.

-         Aha (elpirul) de most már elengedhetnél.

-         Miért?

-         Mert menni kéne vissza Genkayhoz.

-         Ja jól van.

Felálltak majd elindultak Genkay mester házába. A Kati kis idő múlva érezte, hogy Kurama átkarolja a derekát.

-         (elpirul) Ku. .Kurama mit csinálsz?

-         Csak átkaroltam a derekad. Baj?

-         Nem csak meglepődtem. Mondta majd átölelte őt, így mentek vissza Genkayhoz.

-         Sziasztok. Köszöntek a többiek majd kacagni, kezdtek.

-         Mi olyan vicces? Kérdezte a Kati majd Kurama fülébe, súgta, hogy: - te szerinted láttak minket aludni.

-         Lehet. Vízcsepp mindkettőnek majd elengedték egymást.

-         Úgy látom ti aztán jól össze, jöttetek. Suichi.

-         Ugyanmár. Hazudták egyszerre

-         Aha és most mi ezt higgyük is el?

-         Igen higgyétek, el. hazudták ismét mindketten.

-         Figyelem kezdte Koenma. - újabb feladatom van számotokra.

-         Mán megint mit akarsz rám sózni? Kérdezte Yusuke

-         Ehhez mindenki kell ez nem csak a fiukra, vonatkozik. A lányok is veszélyben vannak, meg akarják ölni őket a szellemvilágban a helyük.

-         Koenma én maradok. Mondta a Kati és nem tágított.

Kiment a templomból és meg sem ált a tengerpartig. Kurama követte őt.

-         Kati várj meg!

-         Mit akarsz mondani? Azt hogy nem maradhatok, akkor ne fáradj. Mert nem változtatok.

-         Kérlek, menj fel a szellemvilágba. Nem szeretném, hogy bajod essen.

-         Nem lehet igaz te is, ezt akarod, de akkor én tudod, mit akarnék.

-         Igen hogy én is menjek fel, de ezt nem tehetem segítenem, kell a fiuknak.

-         Rendben de vigyázz magadra kérlek!

-         Jó rendben vigyázni fogok. De menjünk vissza.

Visszamentek majd.

-         Tehát akit le kell győznötök még sensuinál is erősebb nagyon, kell vigyáznotok.

Majd a búcsúzásra került a sor a lányok mentek puu hátán a szellemvilágba a Kati és botán velük maradt.

-         Vigyázz magadra kérlek. Mondta Kati Kuramának majd megölelte őt. Kurama szintén átölelte őt majd a Kati sírni kezdett.

-         Kati ne sírj nem lesz semmi bajom.

-         Sohasem tudhatod.

-         Igaz de vigyázok, megígérem.

-         Rendben.

Majd felült Botannal együtt a lapátjára és már mentek is.

 Koenma nem ment velük. A fiukkal maradt eltelt egy hét a lányok már nagyon aggódtak értük.

Ám egyszer csak Koenma visszatért.

-         Koenma ezt add oda a lányoknak. Mondta Kurama majd átadott neki 5 db borítékot.

Amikor Koenma visszaérkezett odaadta a leveleket. Az egyiket a Katinak a másodikat Keikonak a harmadik Yukinának szólt a negyedik Shizurunak ötödik pedig Suichi kezébe került.

Mindenki kapott a szellemvilágban szobát így mindenki a szobájába ment, aki kapott levelet.

Yukinánál bent Yukina Kibontotta a levelét melyben ez ált:

„Drága Yukina

Kérlek vigyázz magadra engem, ne félts, vigyázok

Nagyon hiányzol már nekem. Mondanom kell neked valamit, ami kicsit kínos nekem, mert nem mondhatnám el.

Szeretném, ha tudnád, most mikor nagyon nagy veszélyben vagyunk mindannyian, szeretném, ha tudnád én

Vagyok a bátyád.

Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért eltitkoltam elöled de nem tehettem mást.

Sajnálom.

                                                    Bátyád ki ezerszer ölel: Jaganshi Hiei.”

Katinál is ugyan ez volt bement leült és olvasni kezdte levelét.

-         Kurama csak nem te? Mondta ki halkan, majd felbontotta a borítékot.

„Drága Kati

Szeretlek és hála istennek nem, kell aggódnod miattam. Jól vagyok nincs semmi bajom, de ha lesz, azt tudom én magamnak, okoztam, és akkor megmentesz remélem. nagyon-nagyon hiányzol nekem, szeretnék a közeledben lenni és megcsókolni már nagyon, hiányzik az ölelésed a mosolyod a szemed ragyogása, amikor rám nézel. Ez a hét pokol volt nélküled. Egyébként köszönd már meg Suichinak a nevembe, hogy meghívott téged, mert gondolom nem Kuwabara miatt, jöttél. Kérlek, ne aggódj, mert nem lesz semmi baj, puszilok mindenkit. Sok puszi és csók neked is

                                                         Szerelmed ki ezerszer ölel: Kurama”

Keiko szintén olvasni kezdett.

„Drága Keiko

Itt van a te Yusukéd sokszor, puszillak téged nagyon, hiányzol. Ne aggódj miattam nem lesz semmi bajom nagyobb bajba is, kerültem már ezt is, túlélem. Puszilok mindenkit.

                                     Szerelmed ki ezerszer ölel: Yusuke

Shizurunál is ugyan így.

„Drága nővérem

Kérlek vigyázz magadra én, vigyázok, nehogy bajom legyen, kérlek, mond meg Yukinának hogy, szeretem és vigyázzon magára.

Sokszor puszilok mindenkit.

                                           Öcséd ki ezerszer ölel: Kuwabara”

Ezután mindenki beszámolt mindenkinek a levelekről kivéve Suichi ő nem bontotta fel.

-         Suichi nyisd ki. Kérlelte botán.

-         Jó rendben. Ezt a levelet közösen írták.

-         Ezt te honnan tudod Suichi?

-         Mert érzem. De nem tudom biztosra.

Felnyitotta majd mindenki neve fel volt írva a lapra, aki küldte és egy tincs a hajukból.

Ekkor a Kati telefonja csengeni kezdett.

-         Halló igen, tessék?

-         Szia nővérke, na hogy nyaralsz?

-         Szia öcsi hát nem jól. Épp a szellemvilágban vagyok Koenma nagyúr színe előtt, úgyhogy most le kell tennem. Majd még beszélünk.

-         Jó rendben, szia.

Letették majd.

-         Mit akart?

-         Semmi különöset csak úgy felhívott, hogy- hogy nyaralok. Tehát mit írnak?

-         Mindenki, aki kapott levelet jöjjön ide.

Odamentek majd.

-         Azt írják, hogy a hajuk szerencsét hoz, és hogy tegyük el, mert lehet, hogy szükség lesz rá.

Elvették majd mindenki elment aludni. A fiuk azonban nem tudtak még mindig azt a valakit, keresték.

-         Vajon hol lehet? Kérdezték mindannyian.

-         Nem tudjuk, menjünk, aludjunk, aztán majd kiderítjük, hol lakik, vagy hol van.

Hazamentek mindannyian Yusukéhoz majd elaludtak.