5. rész  

Az új erő színre lép.

Másnap mindenki Koenmához ment a lányokkal Koenma is nézte a fiúkat. A fiúk kipihenten indultak és nemsoká elértek egy erdőbe, ahol sok szörny tanyázott itt simán átverekedték magukat egy karcolás nélkül majd indultak tovább egy sűrű hegylánc volt előttük, ezen átrepültek Kurama segítségével. Majd mikor leszálltak kiáltást hallottak

-         Sárkány iga!

-         Mi a fene volt ez? Kuwabara

-         Őt keressük abban a házban, lehet. Mondta hiei.

A lányoknál:

-         Koenma oda kell mennem, én ismerem ezt a lányt.

-         Ki ez a lány? Koenma

-         Ő egy nagyon híres boszorkány. Verselő Linának hívják.

-         Rendben odaengedlek, de csak, azért hogy leállítsd ezt az idióta lányt, remélem sikerül.

-         Én is Koenma nagyúr de a lányoknak is jönni kell.

-         Miért?

-         Mert csak így van esélyünk még várunk egy keveset, aztán indulunk.

-         Rendben.

Közben a fiuk bementek a házba meglátták a lányt, és nagyon meglepődtek.

-         Ki vagy te? Kérdezte Kurama

-         Engem verselő Linának hívnak, és ma nem vagyok jókedvemben. Mondjátok, mit akartok vagy kotródjatok.

-         Az életedet akarjuk. Mondták és megtámadták a lányt. Nem sok sikerrel Kuwabara eszméletét vesztette a visszacsapódás során az ütéstől, amikor a falnak ütközött. Hiei felállt nem volt baja Kurama egy karcolással megúszta Yusuke pedig nagyon kimerült a Rei-gun ellövése után.

A lányoknál:

-         No lányok indulás.

-         Remek menjünk.

Felültek 4-en puu hátára és már indultak is, amikor odaértek a fiuk javában harcoltak még.

-         Azonnal hagyd abba Lina tudom, hogy erős boszorkány vagy de ezt ne rajtuk töltsd, ki küzdj meg velem. Mondta a Kati majd harci pózba állt.

-         Hogyan harcoljunk? Lina

-         Kard megfelel? Kati

-         Igen.

Elkezdték.

-         Mi lesz akkor, ha én győzök. kérdezte Lina miközben tért ki a Kati csapásai, elöl.

-         Neked adom az életem, elveheted. Ha pedig én győzők te lemondasz a boszorkányerődről őrökre. Mondta a Kati majd ismét lecsapott Linára

-         Egész ügyes barátnőd van Kurama.

-         Kösz hiei és büszke is vagyok rá.

-         Tehát tényleg a barátnőd tényleg összejöttetek?

-         Hát igen ezt is mondhatjuk.(Vízcsepp) a fiuknak Yusukénak és Hieinek Yukina pedig Kuwabarát próbálta felébreszteni. Eközben Lina és Kati tovább harcoltak, mígnem Lina kezéből Kati kiütötte a kardot.

-         Tehát én győztem. Mondta a Kati és visszatette kardját a hüvelybe, ahova való egy ilyen éles fegyver.

-         Igen.

-         Akkor most add át a varázserődet nekem.

-         Rendben.

Nagy nehezen sikerült elvenni tőle a varázserejét Koenma pedig hazavitette Botannal.

Mindenki épségben volt kivéve Kuwabarát neki nagyon súlyos volt az állapota. Sehogy nem lehetett meggyógyítani csak az orvosok segíthettek. Bevitték a korházba majd Yukina vele maradt egész végig. agyvérzése volt Kuwabarának. Kuwabara 1 hónapig komában volt és az első, akit ébredésekor meglátott Yukina volt.

-         Yukina te vagy az mi történt?

-         Amikor Linával harcoltatok beütötted a fejed és 1 hónapig komában voltál utána.

Amikor már Kuwabara felépült rendesen, elmentek Genkay mesterhez.

Miközben beszélgettek a Kati telefonja csörögni kezdett.

-         Igen, tessék?

-         Szia Kati én vagyok a Karcsi.

-         Mit akarsz már megint?

-         Beszélgetni veled, mert unom magam.

-         És miről? Mert én most nem nagyon érek rá.

-         Miért nem?

-         Mert éppen beszélgetek.

-         Egyébként csak azt akartam mondani, hogy anyuék tudják hol vagy és meg akarnak találni és hazahozni.

-         Hát engem ugyan nem visznek haza.

-         Hogy- hogy nem?

-         Képzeld, találkoztam verselő Linával és elvettem az erejét.

-         Tényleg! Ez nagyon jó.

-         De most le kell tennem.

-         Szia nővérke akkor várj minket, mert megyünk.

-         Rendi, szia.

Majd leültek beszélgetni.

-         Srácok mondani szeretnék valamit.

-         Mit? Koenma

-         Csak, azt hogy a hajszálak a tudtunk nélkül egyé olvadtak és egy rózsa keletkezett.

-         Csak nem? Koenma

-         De igen.

-         Akkor te lettél a szivárvány rózsa hercegnő utódja? Koenma

-         Úgy tűnik.

-         Ki az a valaki, akiről beszélgettek Koenma? Kuwabara

-         Ő egy nagyon szorgalmas jó boszorkányhercegnő volt, akinek a szülei nem engedtek fiút a közelébe, és nem mehetett egyedül sehova. A Katival ugyan ez a helyzet sajnos a szülei eljönnek érte. Koenma

-         Én nem engedem, hogy elvigyék innen. Mondta Kurama.

-         Köszönettel tartozom neked, de tudod én sem akarok elmenni és hála az égnek most már meg is, tudom védeni magam. Ha idejönnek elengedek feléjük egy sárkány igát és már itt se lesznek az élők közt.

-         Igen Koenma meg elküldi őket a pokolba ez a terved ugye? Kérdezte Yusuke

-         Hát igen a Katinak mindig igaza van tényleg olyan helyre, kerülnének de azért kicsit enyhébb, de náluk a pokol, pokol a meny, meny és ennyi persze a Kati ezt, amit mi akarom mondani, amit ti tudtok azt ő is, tudja.

-         Most már értjük. Yusuke

-         Igen értjük. Kuwabara

-         De akkor most mit csináljunk, hogy ne vigyék el? Kérdezte aggodva Kurama.

-         Feljön a szellemvilágba ti meg beadjátok a szüleinek valahogy, hogy meghalt egy balesetben majd révészként leszáll hozzátok és így már biztos el, fogják hinni, hogy meghalt az öccse is vele jön majd a szellemvilágba és már mindketten halottnak, lesznek híve.

-         Ezt jól ki találtad nagyúr épp ezt akartam javasolni. Kati

-         Rendben van, akkor csináljuk.

Egy héttel később a Kati anyukája és a Kati öccse megérkeztek a partra majd találkoztak a már újra rókadémonná változott Kuramával, aki úgy tett mintha sírna.

-         Szióka Kurama.

-         Szia Karcsi hogy vagy épp hozzátok akartam menni a reptérre.

-         Honnan tudod a nevem, és miért sírsz?

-         A nővéred miatt, mert megmentett engem, attól hogy elüssön az autó, és sajnos őt ütötte el. A nevedet onnan tudom, hogy halála előtt azt mondta, hogy vigyázz nagyon az öcsémre karcsira, ha megkérhetlek.

-         Tehát a nővérem rádbízott de örülök.

-         Tehát meghalt ezt nem tudom elhinni miért pont ő? Kati édesanyja

-         Igen meg. És azért mert ő akarta így. Meg akart menteni.

-         Szia öcsi mi szél hozott errefelé?

-         Nővérkém mégsem haltál meg végleg de örülök.

-         Nem de Koenma nagyúr miatt nem, mert megengedte hogy révész legyek.

-         Értem de miért nem vigyáztál?

-         Mert nem akartam meg akartam menteni azt, akit nagyon szeretek ő pedig nem más, mint Kurama a szerelmem.

-         Veled mehetek a szellemvilágba?

-         Hát, hogyne hiszen az öcsém, vagy csüccs a lapátomra és indulás. Anya te meg menj haza, mert engem esetleg már csak akkor látsz, ha meghaltál.

-         Hogy mit mondtál? Csak akkor, ha meghaltam? De hogyan?

-         Úgy hogy a révészeknek az a feladatuk, hogy a meghalt emberek lelkeit feljuttassák Koenma nagyúrhoz, és ott ítélkezzen felettük.

-         Kurama te nem jössz?

-         Hát persze hogy jövök.

És már repültek is a szellemvilág felé. Anyukája pedig hazament.