16. rész

„bízz bennem”

Kurama miközben aludt álmában a Kati is megjelent és egyre közelebb ért hozzá Kurama de a Kati is elindult felé sajnos Kurama még nem bízott benne eléggé ahhoz hogy visszahozza ezért nem ment tovább.

-         Kurama miért nem bízol bennem?

-         Én nem tudom de kérlek ne menj el.

-         Sajnálom Kurama nem tehetek mást senki sem bízik bennem.

-         Én bízom benned. Jelent meg az álomban hiei.

-         Hiei nagyon köszönöm neked de ez szerintem nem lesz elég. Kati

Majd sorra jelentek meg a többiek még Koenma nagyúr is megjelent.

-         tehát miért nem bízol bennem? Hallotta Kurama az egyre halkuló hangot.

-         Én. Kati kérlek várj.

-         Bízz bennem és visszatérek.

Ezzel Kurama felébredt. A Kati mélyen aludt és még mindig élet s halál között volt.

-         Kurama most el kell menned vége a látogatásnak. már öt órája el kellett volna menned. Szólt neki Koenma.

-         Értem. Adott a Katinak egy puszit majd kisétált a szobából. Gondolkozni kezdett: - miért mondta, hogy bízzak benne? Miért nem tért még vissza? Vajon a szivárványrózsa hercegnő miatt? Mert az utódja. Vagy azért mert én egyre eltávolodom mellőle, és ő bennem bízik a legjobban? Mit is mondott Koenma jó néhány hónappal ezelőtt? Várjunk, csak azt mondta, hogy nem engedtek fiút a közelébe, és nem mehetett egyedül sehova. Jaj ne a fiúk, azaz én  de ostoba vagyok ezzel csak azt értem el hogy meghaljon nem bíztam vagy nem bízom benne ő bízik bennem hogy én bízok benne de ő ezt most nem érzi. Ő ezt úgy fogja fel, mintha nem engedték volna a közelembe ó a fenébe.

Eközben ő már hazaért vacsora nélkül lezuhanyozott és elment aludni.

-         Vajon, újra látom majd őt álmomban? Gondolta Kurama s elnyomta az álom.

Másnap iskolába ment és nagyon aggódott, mert nem látta szerelmét álmában s nagyon rosszra gondolt. Miután vége volt a sulinak azonnal a szellemvilágba sietett, ám amikor a Kati szobájának ajtajába ért elöntötte valami furcsa érzés. Benyitott a szobába s a Kati nem volt az ágyban. Kurama sírva fakadt majd a Kati ágyára borult.

-         Látod Kurama ez lett az eredménye a kis játékodnak. Szólította meg hiei. 

-         Hol van most? Kurama könnyeit nem visszatartván.

-         Tudod ő este halt meg és már továbbküldték.

-         Nem az lehetetlen őt nem akarom elveszteni.

-         Pedig megtörtént és ezen már mit sem változtathatsz.

-         Tudom de én nem akarom hogy elmenjen.

-         Most már késő.

-         Nincs késő elmentem beszélni Koenmával. Ezzel felállt majd sietett Koenma nagyúrhoz

Belépett Koenmához de Yusuke és az egész csapat bent volt épp azt nézték, hogy megy át a kapun a mennyországba igaz még volt egy kis út, mire odáig eljut.

-         Szia Kurama. Mondta Yusuke s máris csattant egy pofon Kurama arcán, aki nagyon meglepődött a reakción .

-         Ezt miért kaptam?

-         A Kati miatt Kaptad tudod ő este meghalt és mi itt voltunk mikor ez történt de te nem. A Kati várta hogy el gyere, mert még érezte, hogy bízhat benned, de ez nem történt meg ideje lenne menned és visszatartani.

Kurama indult majd mikor beérte megfogta a vállát, ám a Katit ez nem nagyon zavarta és tovább ment. Kurama észrevette a Kati tekintetén, hogy már nem tud bízni benne.

-         Kati kérlek, bízz bennem.

-         Már nem tudok bízni benned.

-         Figyelj rám, tudom mi volt az oka amiért ez történt veled most már tudom. És bízom, abban hogy megbocsátasz nekem és nem lépsz át ezen a kapun. Kérlek, ne tedd ezt! Ne menj!

Majd megcsókolta a Katit, aki azonban ellökte magától Kuramát.

-         Miért teszed ezt velem?

-         Azért mert te nem bízol bennem, érzem még mindig, kételkedsz bennem. Nem megyek át a kapun, de az nem azt jelenti, hogy visszatérek megértetted?

-         Na de én szeretlek.

-         Most már ezt sem tudom neked elhinni. Bocsáss meg, de most mennem kell.

Azzal elindult vissza Koenma irodájába.

-         Sziasztok. Lépett be a Kati persze a többiek bíztak benne és így velük a régi volt, de amikor Kurama visszaérkezett ismét elváltozott az arca újra az, látszott rajta hogy nem bízik Kuramában.

-         Miért jöttél ide? Itt semmi szükség rád. Mondta hiei lekezelőn.

-         Miért vagytok ilyenek?

-         Nem ez a kérdés. Te miért nem bízol a Katiban? Ez a kérdés. Yusuke.

-         Visszajött nem ment át a kapun csak is miattad, mert te kérted rá, ha ezek után sem bízol benne, akkor nem tudom miért hitetted el vele hogy bízol benne. Ő egy nagyon törékeny tisztalelkű lány és nem érdemli meg, hogy ne bízzanak benne. Mondta hiei.

-         Hiei te aztán tényleg sokat változtál! Kuwabara. Látod én is, bízom Hieiben pedig nem is vagyunk olyan jó barátok.

-         Igen észrevettem.

-         Akkor miért nem vagy képes bízni benne?

Erre Kurama nem válaszolt kiment Koenma irodájából.

A Kati a többiekkel pedig beszélgetett. Kurama pedig sírt az ajtónak támaszkodva.