17. rész

a bizalom visszatér.

Amint így beszélgettek Kurama visszament a Kati szobájába.

-         Koenma szerinted hova ment? Yusuke.

-         Nem tudom. Ki tudja? Lehet, most zokog valahol.

-         Igen meglehet. Akkor én most vissza, megyek a szobámba.

-         Jó rendben de én veled megyek. Hiei

-         Nem egyedül megyek.

Majd elindult kifelé. Egyenesen a szobájába. Amikor belépett meglátta Kuramát és bezárta maga mögött az ajtót.

-         Te mit keresel itt?

-         Téged vártalak.

-         Miért akar velem beszélni az aki nem bízik bennem?

-         Kérlek gyere ülj ide mellém és elmondom. Én bízom benned de nagyon féltettelek téged tőle.

-         Ez mindig is így volt tudom de a szavaidban nem csak aggódás volt hanem bizalmalanság is.

-         Ezt te honnan tudod hogy én bizalmatlan vagyok.

-         Tehát igaz te tényleg nem bízol bennem egyébként meg onnan hogy az erőm segítségével bármit kideríthetek.

-         Értem tehát már nem bízol te sem bennem.

-         Én bíztam addig amíg meg nem haltam.

-         Bízz bennem újra kérlek. Nagyon szépen kérlek ne rontsuk el ezzel a szerelmet amit érzünk.

-         Nagyon nehéz újra bízni benned.

-         Tudom de én bízom benne hogy menni fog.

-         Rendben. Szeretlek.

-         Én úgy szintén.

-         Most érzem hogy újra bízhatok benned most már nincs kétségem afelől hogy te is bízol bennem.

-         Igen végre helyre ált a rend. Majd csókolózni kezdtek.

-         Kurama.

-         Igen?

-         Nem tudod hogy hol van a rózsám?

-         De tudom azonnal hozom.

Kurama kiment a szobából berohant Koenma irodájába elvette az asztaláról a rózsát majd visszarohant a Katihoz.

-         Hát ebbe meg mi ütött? Koenma

-         Nem tudom szerintetek? Botan

-         A Katival lehet kapcsolatos.

-         Igen lehetséges.

Katiéknál.

-         Kurama hát visszatértél?

-         Igen itt vagyok és hoztam a rózsát is. Igaz Koenma meg a többiek furcsállták hogy csak úgy berontok de ezenkívül semmi nincs.

-         Értem. Nagyon hülye képet vághattak.

-         Aha. És megcsókolta a Katit. - egy kis ráadás? Jelent meg sunyi mosoly Kurama arcán. Nem szeretnéd most?

-         Hát most nem is tudom. De. majd megcsókolta Kuramát.

Eközben Koenmáéknál.

Hiei röhögni kezdett.

-         Min nevetsz kisördög? Kérdezte Kuwabara.

-         Á semmin.

-         De igen titkolsz valamit.

-         Na jó Kati és Kurama bíznak újra egymásban és most éppen tart a ráadás náluk.

-         Csak nem megint azt csinálják.

-         De.

Még ment a beszélgetés amikor a Kati és Kurama már elaludtak majd a többiek is mentek aludni.