A szivárványrózsa Hercegnő
Narumi Ayumu 2006.11.05. 12:15
19. Rész Álom vagy valóság
19. rész.
Álom vagy valóság.
Amint így szeretkeztek Koenmáék meg elmentek. Mikor befejezték mindenki ment a maga utján. Amikor a Kati elment lefeküdni nagyon rosszat álmodott vissza tért Magyarországba abba az időbe amikor nem szerették és rossz volt neki. Kurama bement hozzá mert hallotta amint segítségért kiállt de nem tudta felkelteni a Katit így arra jutott, hogy telepátia utján kelti fel.
Az álomban: Kati épp a régi sulijával kirándult amikor Kurama megjelent
- Szia Kati jó hogy látlak. Ébredj fel
- Micsoda? Miért kéne felkelnem? És te mit keresel itt?
- Tudod ez nem a valóság.
- Én nagyon jól vagyok itt.
- Nem te nem érzed itt jól magad és most nem ebben a világban élsz ez már elmúlt.
- Mi ez most álom vagy valóság?
- Ez egy-egy…..
- Kati gyere épp üvegezünk. Laci.
- Oké egy barátom is jöhet?
- Aha csak gyertek.
- Nos akkor kezdjük.
- Laci pörgess.
Laci pörgetett. 7. Óra múlva Kurama és a Kati jött ki.
- na lássuk azt a puszit. Laci
- Igen lássuk. Gyuri
Kuramáék persze puszi helyett csókolóztak.
- hé ti meg mit csináltok? Laci.
Ebben a pillanatban a Kati felébredt.
- Á már aludni sem hagysz? De kösz egyébként mert már nem bírtam volna sokáig.
- Na jöhet egy kis ráadás?
- Hát ez jó lesz.
- Aha
Négy órával később.
- Ku…ra…ma stop
- Jó rendben.
Majd együtt elaludtak.
- Kurama hol vagy? Kiáltott Botan
Majd benyitott a Kati szobájába.
- „hoppá na én már itt sem vagyok.”
Ám amint megfordult Kurama egy növény segítségével bezárta az ajtót.
- Nocsak, nocsak Botan te mi járatban a Kati szobájában.
- Én csak téged kerestelek.
- Minek? És halkabban, mert a Kati felébred.
- Semmi különös csak Koenma miatt.
- Most nem érek rá küldetésre menni, küldje Hieit
- Jó de akkor engedj ki.
- Rendben.
Kurama kiengedte Botant aki azonnal a szobájába ment.
- „miért nem bírom kiverni a fejemből? Miért szeretem még mindig? Ő nem engem hanem a Katit szereti. Már egyszer megtört köztük a bizalom megtöröm még egyszer.” Majd egy sunyi mosoly jelent meg az arcán.
Eközben Kati is felébredt majd Kurama ment iskolába tanulni Botan bement a Katihoz.
- bemehetek?
- Persze gyere csak Botan.
- El kell mondanom neked valamit.
- Mit Kuramával kapcsolatos?
- Igen vele. Te nem is sejted miért nem bízott benned.
- Mért nem? Erre a kérdésre még válaszolni sem válaszolt. Mondta Kati.
- Én tudom miért nem bízott benned azért mert félt hogy nem tudod legyőzni és így bármikor meghalhatok. Hazudta Botan. A Kati persze tudta ezt mert az ereje miatt megérezte, de nem szólt Botannak.
- Tudod erre nem is gondoltam. Te miattad nem bízott bennem téged szeret?
- Igen engem szeret csak nem akart megbántani.
- Köszi Botan majd beszélek vele erről.
Ekkor Botan felállt és kiment a szobából. A Kati arcán sunyi mosoly futott végig.
-„Csak szeretnéd hogy ne bízzak benne annyira hülye én sem vagyok tudom én hogy szereted csakhogy ő soha nem szeretett téged idióta.” Gondolta a Kati majd mikor Kurama megérkezett Kati elmondta Botan szövegét mondandóját. Kurama nagyon mérges lett Botanra ezért Katival együtt bementek Botanhoz.
- Botan ki szeret téged? Kurama
- Te! miért nem vallod végre be?
- Tudod Botan csak úgy elmondom, a Katinak van egy olyan képessége ami minden hazugságot és érzést kiderít.
- Micsoda?
- Igen Botan még jó hogy csak most tudtad meg. Mondta Kati és kuramával együtt elhagyták Botan szobáját.
- Na ne ezek már annyira bíznak egymásban hogy nem lehet elválasztani őket. A fenébe.
Eközben Koenma irodájában volt a kis csapat.
- Kati és Kurama?
- Mi már rég itt vagyunk ha nem tűnt volna fel.
- Hol van Botan?
- A szobájában bőg ha bőg minket nem érdekel. Kurama.
- És veletek mi van? Koenma
- Semmi különös Botan megpróbált szétválasztani csak nem sikerült.
- tényleg ez tök durva. Mondta hiei majd figyelte Botant. - ez tényleg bőg.
- Én megmondtam de engem nem izgat szét akart választani minket úgy hogy nem érdekel. Mondta Kurama.
- Arra nem gondoltál hogy lehet hogy szerelmes beléd? Yusuke.
- De a Kati mondta.
- Mi? Vízcsepp mindenkinek
- A Kati tudta? Kérdezte hiei
- Igen és kérte idejövet, hogy vigasztaljam meg úgy hogy megyek is.
Kurama bement Botanhoz.
- Botan nem akartalak megbántani de tudod hogy a Katit szeretem.
- Te Kurama? De nem is sejtetted hogy szeretlek?
- Nem és ha tudtam volna talán de csak talán ma már egy pár lennénk de én a Katiba vagyok szerelmes érted.
- Igen.
- Akkor ne sírj inkább örülj annak hogy boldog vagyok rendben. Mondta Kurama és letörölte botán utolsó könnyeit. - Akkor Botan barátok?
- Igen barátok. És megölelték egymást.
Kati éppen arra járt gondolta bemegy és be is ment.
- gondolom ez nem az aminek látszik ugye nem?
- Nyugi ez csak baráti ölelés. Botan majd odament és átölelte a Katit.
|