24. rész

a nagy meglepetés és egy kis színjáték.

-         „nocsak elköszönt ez furcsa lenne ha nem szeretné a Katit és nem változott volna ennyit.”

-         Kurama. Ébredt fel a Kati

-         Nem én Yusuke vagyok hiei elment beszélni Kuramával.

-         Ő is itt volt olyan kedves mostanság  velem Yusuke nem tudod lehet szeret engem mert ha igen akkor én meghalok.

-         Azt azért ne. Igen szeret téged.

-         Hogy én erre miért nem jöttem rá előbb. De akkor Suichi?

-         Nem tudom lehet hogy nem szereti.

-         Erre inkább ne is gondoljunk.

-         Várj lehet hogy csak féltékennyé akart tenni.

-         Nem lehetetlen Yusuke de tudja hogy én soha nem szeretném.

-         És ez őt biztos bántja is főleg most hogy gyereket vársz.

Eközben hiei egy hirtelen ugrással Kuramánál termett.

-         Kurama beszélnem kell veled.

-         Mit akarsz már megint Hiei egy fél órája beszéltünk.

-         Csak azt akartam mondani hogy a Kati megint korházban van.

-         Mi? Már megint? Milyen állapotban van?

-         Még szerencse hogy nem halt meg és ez megint miattad van.

-         Hogy érted ezt?

-         Úgy hogy csak akkor lesz rosszul amikor te nem bízol benne erre még nem jöttél rá?

-         Mi? Jaj ne a kép miatt lehet mégis ő csinálta?

-         Milyen képről van szó?

-         A szülinapi ajándékomról.

-         Nem érdekel hogy mit mondasz de az én szememben mindig te leszel a hibás ha a Kati rosszul lesz.

Azzal elment vissza a korházba. A Kati már fent volt.

-         te vagy az Hiei?

-         Igen én hogy érzed magad?

-         Jól köszönöm. Most már mindent értek.

-         Mi mindent?

-         Hogy mitől vagyis ki miatt lettem rosszul.

-         Igen én is rá jöttem Kurama az oka mindennek és ezt soha nem bocsátom meg neki.

-         Rendben de ne haragudj rá én kissé haragszom de ezzel ne rontsd el a barátságotokat.

-         Rendben nem fogom elrontani. Eközben Kurama úgy hogy még Hiei sem vette észre beosont a szobába. Mondta hiei majd megfogta a Kati kezét és két tenyere közt tartotta majd leült mellé az ágyra.

-         Hiei miért vagy velem ilyen kedves csak nem kedvelsz engem olyan téren?

-         Hát ha a szerelem terére gondolsz de igen szeretlek.

-         Micsoda te tényleg szeretsz engem? Ez… ez… ez itt sírni kezd – nagyon szép tőled majd felült és átölelte Hieit.

-         Kati mit csinálsz csak nem miattam sírsz?

-         De igen. Rájöhettem volna hogy benned jobban bízhatok mint Kuramában.

-         Kati te készítetted neki saját kezűleg azt a képet?

-         Igen. Egyébként rólad is csináltam most hogy már egy hete itt vagyok Kurama miatt a korházban.

-         Tényleg megnézhetem?

-         Még nem vagy teljesen kész mert magamat még nem rajzoltam melléd egyébként pedig meglepetés lett volna a szülinapodra egy másik de azt most is odaadhatom.

-         Remek na hadlám azt a képet kíváncsi vagyok.

-         Szerintem kicsit meglepődsz majd de ne nevess.

-         Jó.

Majd Kati odaadta a képet.

-         hogy tudtál te engem totál meztelenül lerajzolni egy alsónadrágban ?

-         hát így.

-         De engem te nem is láttál alsónadrágban.

-         Hát ne bíz benne. hogy nem láttalak.

-         Na ne amit néztél abban?

-         Igen ám.

-         Tudod ez jó lett.

-         Köszi. Majd adott hiei homlokára egy puszit.

-         Kati ez most mit jelent.

-         Azt hogy ezt. Majd szájon puszilta Hieit.

-         „na ne elveszíthetem így hogyha nem bízom benne mert Hiei lecsapja a kezemről.”

-         Kati ez most azt jelenti, hogy kedvelsz.

-         Igen Kurama nem érdemli hogy bízzak benne így a gyerekeket sem fogja látni.

-         Azért ilyenre ne gondolj.

-         Rendben csak vicceltem.

Ebben a pillanatban Hiei megcsókolta a  Katit aki nagyon meglepődött ezen de viszonozta a csókot. Kurama pedig sírva kiment a szobából.

-         „elvesztettem őt” gondolta ő de Katinak más járt a fejében. Egy sokkal jobb szülinapi ajándék Kuramának.

-         Hiei köszönöm.

-         Nincs mit. Majd ismét megcsókolta.

-         „hiei szeretlek de csak barátok lennénk a végén.” Gondolta a Kati de a csókot nem szakította meg.

Másnap végre kijött a korházból és felkereste Kuramát

Kopogott.

-         Kurama kérlek nyiss ajtót.

-         „Ő az most akar szakítani velem.” Gondolta Kurama. Majd kinyitotta az ajtót.

-         Szia Kati gyere csak be. Mi van a hátad mögött?

-         Azt még nem mondom meg menj be a nappaliba ülj le vagy állj nekem mindegy majd én becsukom az ajtót.

-         Rendben. „vajon mi lehet” gondolta majd a nappali ablakán nézett kifelé.

-         Kurama azt szeretném mondani hogy nem haragszom rád és szerettem volna átadni igaz elkéstem már vele de a szülinapi ajándékodat mert nem csak az a kép volt amit csináltam hanem ez is hozzátartozik. Majd elővette a háta mögül aranyozott papírba csomagolt ajándékot mely egy fénykép albumot és egy rajzokkal teli füzetet jelentett.

-         Köszönöm neked.

-         nincs mit de most már megyek mert bulizunk a többiekkel Genkay mesternél és hiei már vár.

-         Várj miért pont Hiei?

-         Hogy érted azt hogy hiei?

-         Miért vár téged?

-         Amiért a többiek bulizni.

-         Veled mehetek?

-         Hát nem is tudom, gyere.

Ezzel kézen fogta Kuramát majd együtt elmentek Genkayhoz.

-         Figyelj várj meg itt ha két percen belül nem jövök nyugodtan bejöhetsz nem lesz bajom.

-         Rendben.

Kati bement szólt a többieknek majd direkt csaptak egyet az asztalra hogy Kurama azt higgye valami baj történt így Kurama lassan kinyitotta az ajtót és nem az történt amire számított nem volt ugyebár a Katinak semmi baja. Minden csendes volt nem szólt senki egy szót sem Kurama furcsállta a dolgot hogy a Kati is eltűnt. meggyújtotta a gyertyákat erre mindenki elő a rejtekhelyéről és:

-         Meglepetés!

-         Ezt te találtad ki Kati?

-         Igen.

-         Na hogy tetszett a színjáték. Hiei

-         Észrevetted hogy csak megjátsszák az egész szerelmi históriát vagy eredetinek hitted?

-         Az csak színjáték volt?

-         Aha miért bevetted? Kérdezte hiei.

-         Ti tudtátok hogy a szobában vagyok?

-         Igen de másképp nem lephettünk volna meg. Kati

-         Hogy voltál … mondandója félbe szakadt, mert a Kati megcsókolta. Kurama kissé meglepődött de folytatták. Majd nagy bulit csaptak és eltelt ismét egy hét.