26. rész

az első gyermekek. És egy csata.

Katiék majd hiei és Suichi meg Yukina és Karcsi után házasodnak össze nagy volt a készülődés Kuramánál hiszen már nemsoká jönnek az új jövevények. Kati már korházban volt Kuramát értesítik mielőtt még lemaradna a  szülésről.

Egyszer csak csörgött a telefonja. Felkapta a kabátját és ment a korházba. A szülésnél csak ő lehetett bent majd megszülettek a kicsi Kuramák. Majd a többiek is bemehettek hozzá.

-         nos hogy vagy? Hiei

-         Kösz megvagyok csak kicsit kifárasztott a szülés.

-         Gondolom. Yusuke

-         Kati majd beszélhetek veled négyszemközt? Hiei.

-         Természetes hogy beszélünk még kettesben. Mondta Kati majd elaludt.

-         Pszt… elaludt. Hiei.

-         Jó menjünk ki hagyjuk pihenni őt. Kurama.

-         Én maradok úgy is ha felébred beszélnem kell vele. Hiei.

-         Rendben.

A többiek kimentek Hiei pedig a Katival maradt.

-         vajon mi lehet ez az érzés amit érzek? Talán a szerelem? Amikor egyedül vagyok vele úgy érzem pezseg a vérem és azt szeretném ha az enyém lenne. Ha viszont Kuramával látom megszakad a szívem. Igen!

-         Hiei mit mondasz? Ébredt fel Kati.

-         Ó bocsánat felkeltettelek?

-         Ne térj ki a válasz elől hallottam.

-         Értem igen szeretlek és ez nem színjáték.

-         Te engem ennyi év után is? Hát ez lehetetlen.

-         Nem mert szeretlek.

-         Ja igaz.

Ekkor egy baljós árny megjelenik egy fél méterrel nagyobb Hieinél és nagyon nevetett valamin.

-         Jó napot hozzád jöttem Szivárványrózsa.

-         Mit akarsz tőlem?

-         A fiaidat. Elviszem őket és senki nem állíthat meg.

-         Majd meglátjuk. Szólt Hiei majd a korházi ágy elé ugrott és harcra készen állt.

-         Hiei vigyázz kérlek nem tudod mennyi erő rejlik benne.

-         Ó de okos barátnő.

-         Ő nem az én barátnőm.

-         Hanem?

-         Ő a démon róka Yoko Kurama Barátnője.

-         Nocsak akkor érdemes meghagyni az életét és így elvinni magammal.

-         Én viszont nem hagyom. Mondta hiei miközben kezéről amelyiken a sárkány volt letekerte a kötést.

-         Vajon most ettől meg kéne ijednem?

-         Hiei ne tedd csapdába csal megfog fordulni a sárkány.

-         Hogyan?

-         Erre rájött Naraku nagyúr.

-         Igen de ki ez a lány hogy ilyenre képes? Te tudod Kanna?

-         Nem.

-         Csak nem. Hiei nem győzhetsz ellene túl erős. Szóval te vagy az Naraku. Most megfizetsz azért mert Inuyasha ellen fordítottál. Változott át Kati Kikiová úgy hogy nem látta senki.

-         Te vagy az Kikio? Naraku.

-         Igen és most megfizetsz.

-         Na ne nevettess.

-         Tudod én nem viccelek soha.

-         De te nem élsz!

-         De igen hús vér ember vagyok és most véged.

-         Ha, ha higgyem is el. Naraku

-         Tessék. Ekkor kilőtt egy szent nyílvesszőt.

-         Ez nem lehet ő tényleg Kikio és most sokkal erősebb mint volt. És Kati intett Hieinek hogy használja a sárkányt.

-         Rendben. Dzsau ensas kokoriyuha. Hangzott a kiáltás de Naraku utolsó támadása eltalálta Hieit. Ám végre elpusztult.

-         Hiei ne!!! Majd elkapta a zuhanó Fiút aki eszméletlen volt. – kérlek kellj fel ne halj meg. Jöjjön valaki.

-         Igen? Egy nővér.

-         Megsérült nagyon súlyos állapotban van kérem segítsen rajta.

-         Rendben.

Nagyon nehezen de megmentették az életét a Kati pedig nem mozdult el mellőle egy percre sem. Egyszer csak Kurama bejött az ajtón.

-         Kati te mit keresel itt? Miért vagy bent Hieinél?

-         Mert én voltam aki miatt ez történt. Egyébként nincs itt az ideje az örökös féltékenykedésnek most ez nem számít én vagyok és én maradok itt egyedül mellette. Kérlek menj el.

-         Rendben majd találkozunk szerelmem. Megcsókolta a Katit majd kiment a szobából.

-         Hiei te nem halhatsz meg. Nagyon hiányoznál nekem és a húgodnak is. Borult sírva Hieire.

Majd hiei egy hónap múlva végre fel ébredt.

-         hiei gyere vissza. Borult ismét Kati Hieire.

-         Kati most már jól vagyok.

-         Hiei végre magadhoz tértél. ölelte át Hieit. És sírni kezdett örömében.

-         Nyugi Kati.

-         Nincs nyugi hiei annyira lüke vagy el kellett volna ugranod.

-         Igen igazad van. El kellet volna ugranom de akkor te sérülsz meg.

-         én nem sérülök meg olyan könnyen.

-         Értem.

-         Figyelj amit egy hónappal ezelőtt mondtál az nagyon megmaradt bennem.

-         Az hogy szeretlek?

-         Igen tudod ezalatt az egy hónap alatt itt voltam végig veled és én is érzem azt amit te tudod nem tudok választani ezért nem akartalak illúziókba ringatni így Kurama maradt az egyetlen esélyem.

-         Értem tehát nem lehetne két férjed?

-         Micsoda te is kezded két fiú anyám ki is nyírna ha tudná.

Ekkor megjelent Koenma. Egy hírt hozott anyukája meghalt és neki kell elmenni a lelkéért.

Így is lett.

-         szia anyuci jöttem érted. Viszlek fel Koenma nagyúrhoz.

-         Jó menjünk.

Mikor megérkeztek.

-         Koenma nagyúr meghoztam.

-         Rendben akkor elmehetsz.

-         Igenis Koenma nagyúr.

Majd kiment Koenma irodájából.