Bosszúra szomjazva
Démonróka 2006.11.18. 19:07
Figyelmeztetés: A fic egyes részei véres erőszakos leírásokat tartalmaznak. Ha nem szereted, vagy nem bírod az ilyesmit, ne olvasd!
Bosszúra szomjazva
1. Fejezet
Üzenet
Késő éjjel van. Shuichi Minamino álmatlanul fekszik az ágyában. Amióta visszatért az alvilági viadalról sok minden történt. Bár még mindig mindennél jobban szereti édesanyját elköltözött tőle, mostohaapjától és mostohatestvérétől. Nem mintha bármi összetűzés lett volna köztük egyszerűen nem bírta tovább azt a békés családi idillt, ami ott van. Eddig egyedül élt édesanyjával és ezt szokta meg. Nincsen apja még csak nem is emlékszik rá most, pedig életébe lép egy férfi és be akarja pótolni a hiányát. Erre egyáltalán nem volt szüksége. Már nem. Ezért döntött úgy hogy jobb lesz neki, ha elköltözik és így még az egyetemhez is közelebb, van. Ám most álmatlanul forgolódik ágyában, viszont korántsem ez okból kifolyólag. Valami megmagyarázhatatlan fura érzés kerítette a hatalmába. Rossz előérzete volt valamiért. Talán az a hír zavarhatta, amit az egyetemen hallott fél füllel. Állítólag rejtélyes halálesetek történnek a városban. Rengeteg ember hal és mind gyilkosság áldozata. Ami különlegessé teszi a dolgot az, az hogy a tettes magával viszi áldozatainak fejét. A rendőrség tehetetlen eddig még semmit sem tudnak a tettesről az áldozatok száma, viszont rohamosan csak nő. Ezek hallatán tört rá ez a megmagyarázhatatlan érzés, amivel nem tud mit kezdeni és még aludni, se hagyja. Órák óta forgolódott és sehogyan se volt képes elaludni. Végül egy határozott mozdulattal ledobta magáról a takaróját felült és a fürdőszoba felé, vette az irányt. Lassú határozott lépésekkel közeledett ám mikor elérte célját megtorpant a döbbenttől és arcára az értetlenség bizonytalanság és a félelem keveréke rajzolódott ki. A fürdőszobában levő tükrön vérrel írva ez állt: „MEGFIZETSZ MINAMINO!!!”. Hátát neki vetette a hideg falnak, és arcát kezeibe temette. Pár percig így állt majd a tükörhöz lépett. A tükör előtt egy véres borotva hevert. A borotván és a tükrön levő vér megegyezett és határozottan embertől származott. Nem értette, hogyan lehetséges ez hisz végig itt volt a házban nem aludt és mégse vett észre semmit se. Nem hallott semmit se, nem látott semmi még csak más jelenlétét se érzékelte és mégis. Mélyet sóhajtott majd letakarította a tükröt és visszafeküdt az ágyba. Nem értette, hogy lehetséges, az hogy nem vette észre.
- Megfizetsz! Ez állt a tükrön de miért? Miért kell megfizetnem? Mit követtem el, amiért meg kell fizetnem? És mégis kinek tartozom? Bizonyára a véremmel fogom megfizetni bármiről is, legyen szó. De kinek kell megfizetnem és miért nem vettem észre, hogy itt volt? És ha itt volt miért nem támadott meg azonnal és vette el az életemet? Talán csak meg akar félemlíteni bárkiről is, legyen szó. Talán nem. Lehet hogy ez egy figyelmeztetés? Ha így van, ha nem jobb lesz résen lennem. – Ezek és még sok ehhez hasonló gondolatok ezrei cikáztak végig a fejében. Eddig se tudott aludni ezek után pedig végképp lemondott, arról hogy aludni fog. De már nem is akart. Egészen reggelig csak ezen járt az esze és egy szemhunyásnyit se aludt.
|