2. Rész: fárasztó küzdelmek

A csapatok elfoglalták a helyüket a küzdőtér mellett, majd Jao bandájából Hermész lépett a küzdőtérre.

- ő az enyém.

Kurama a tőle megszokott nyugalommal lépett a ringbe, leküzdve korábbi érzelemkitörését. Megálltak egymással szemben, majd Hermész puszta ököllel rárontott a démonra. Ő előhúzta a rózsaostort, de nem tudta eltalálni vele ellenfelét, míg ő beszedett pár elég erős ütést. Hosszú perceken keresztül zajlott így a küzdelem. Kurama kezdett fáradni. Megidézett egy növényt, ami meg is támadta ellenfelét, de csak megkarcolni tudta. Kurama ekkor újra lecsapott a rózsaostorra, mély vágást ejtve ezzel a fiú mellkasán. Legnagyobb meglepetésére ellenfele nem reagált erre semmit, mintha meg sem érezte volna. Kurama nem akarta húzni az időt megidézte azt a növényét, ami a vérre megy, és azonnal végez az ellenfelével. A támadás már majdnem elérte Hermészt, de ekkor mindenki megdöbbenve látta, hogy a növény a férfi előtt a földre hull és elkezd vergődni, majd elszáradt. Kurama szemei kikerekedtek a meglepettségtől.

- Ez lehetetlen.

Hermész diadalmasan felnevetett,

- Mégis mit hittél miért hívnak a levegő urának? Bármit megtehetek vele. Úgy változtatom az összetételét is, ahogy én akarom. Azért vagyok olyan gyors, mert a levegőt lenehezítem körülötted.

Kurama egy kicsit ledöbbent a halottaktól és a növénye pusztulásától, de ennek legkevesebb jelét sem mutatta a többieknek, inkább elmosolyodott.

- Ne hidd hogy most megijedtem.

- Kár…

Hermész már csak ennyit mondott, majd csettintett egyet és Kurama érezte, hogy a levegő megváltozik körülötte. Már alig tudott lélegezni. Térddel a földre esett, majd elsötétült előtte a világ. A bíró rászámolt, Kurama vesztett. Kuwabara levitte őt a pályáról, és mind aggodva vették körül az eszméletlen csapattársukat. Yusuke dühtől izzó tekintettel fordult oda Hermészhez.

- Mit tettél vele, te szemét?

- Semmi komolyat, csak a levegő, amit belélegzett nem megszokott volt, ezért elájult. Most egy jó ideig nem fog magához térni.

Alattomos kacaj hagyta el ajkait, majd lement a küzdőtérről, hogy átadja helyét Erisznek. Kuwabara úgy döntött ő áll ki ellene.

- Nem szívesen bántalak szépségem.

- Ne fogd vissza magad csak, mert nő vagyok.

Erisz hangjából csak úgy sugárzott a gonoszság és a kegyetlenség. Nem is gondolkodott sokáig, elővett egy fénylő kardot és rátámadt Kuwabarára. Ő a szellemkardját hívta elő és már egymásnak is estek. Az ő küzdelmük még tovább tartott, mint az előző, aminek eredményeképpen Kuwabara már nagyon ki volt fáradva és a többiek jól látták, hogy Erisz csak játszadozik vele.

Aztán egyszer csak megunta és Kuwabara karjaiba belevágott a karddal. A fiú kezéből kiesett a saját fegyvere. A kezei hírtelen megdermedtek és sötétség borította be őket. A többiek hallották csontjainak törését, majd Kuwabara felüvöltött Kínjában. De Erisz nem állt meg ennyinél. Megsebezte a fiú lábait is és ott is lezajlott az előbbi folyamat. Kuwabara elvesztette a menetet és csapattársai nagy nehezen levonszolták őt a küzdőtérről.

Erisz maradt a küzdőtéren és új ellenfelére várt. Yusuke dühös volt, amiért a barátait így elintézték ezért ő akarta a lányt legyőzni. Most nyernie kellet, vagy mindennek vége. Alig lépett fel a ringbe, a lány már támadt. Azonban Yusuke gyors volt és félre ugrott egy kisebb Rei Gun-nal darabokra törte a kardját. Ám ő ettől mit sem vesztett magabiztosságából, puszta ököllel támadt a fiúra. Ez a küzdelem is jól elhúzódott. Egyszer csak mikor Yusuke minden megmaradt erejét egy végső Rei Gun-ba gyűjtötte, ami telibe találta Eriszt. A lány a földre került. Vesztett. Yusuke annyira kimerült hogy még rámosolygott Keykora és lehuppant sérült bajtársai mellé. Mozdulni is alig tudott a fáradtságtól, de még Hieinek odaszólt.

- Csináld ki őket Hiei. Győznöd kell.

A dámon bólintott és fellépett a pályára. Jao elvigyorodott, majd kiadta a parancsot.

- Miharu, most te jössz.

A lány, aki eddig a falnak dőlve állt a félhomályban, most előlépett és megállt Hieiel szemben. A fiú csak most vette észre, hogy a lány csuklóján érdekes szalagkötés van. Kb. Egy fejjel lehetett alacsonyabb Hieinél, aki időközben akkorára nőtt, mint Yusuke. A démon elfintorodott, ahogy végignézett Miharun, majd odakiáltott Jaonak.

- Mi van nem mersz kiállni velem? Egy nővel végezteted a piszkos Munkát? Szánalmas.

- Ne becsülj le engem.

Miharu hangját most lehetett először hallani, de nem lepett meg senkit hogy milyen hidegség áradt belőle. A lány egy kardot húzott elő és harcállásba állt.