8. Rész: Beteljesülés

Egyik nap Miharu a tengerparton nézte a naplementét. Nem volt senki a közelben ő pedig elmélyedt a gondolataiban. Hiei járt az eszében, nem tudta mi van vele. Majd ahogy peregtek a gondolatai beléhasított a felismerés.

- „beleszerettem Hieibe”

Maga is alig akarta elhinni de ez volt az igazság. Egyszer csak valaki megzavarta a gondolatait. Már csak későn reagált és csak arra lett figyelmes, hogy egy éles penge a válla felett a földbe fúródik. Felnézett és Wasetzu vigyorgott le rá elégedetten.

- Régebben nem voltál ilyen figyelmetlen. Örülök, hogy újra látlak

- Te mit keresel itt?

Miharu talpra szökkent és ökölbe szorított kézzel állt szembe a férfival. Fellobbant benne a harag. Észre sem vette, hogy Hiei időközben arra tévedt és egy szikla árnyékából figyeli az eseményeket.

- Jao küldött. Megtudta, hogy a küldetés nem sikerült. Kicsit morcos lett…

A lány nem engedte, hogy befejezze a mondatot. Lelkében a sebek, hirtelen felszakadtak és ő nem tudott parancsolni indulatainak.

- OTT HAGYTATOK… ELÁRULTATOK…

- Ugyan már kislány. Jao tudta jól hogy te túléled. Kár volt azokat is megmentened. De sebaj már készülünk újra lecsapni… ami pedig téged illet, Jao és a csapat hazavár.

Miharu összeszedte magát és próbált megnyugodni. Már csupán a szemeiben táncoló vad tűz árulta el mi is zajlik most lelkében.

- Én már itthon vagyok.

- Mit mondtál?

Wasetczu nem számított erre a válaszra. Azt hitte könnyű lesz visszacsábítani a lány, de tévedett. Miharu hangja határozottan csengett.

- Igazi barátokat találtam, akik nem árulnának el soha. Nem hagyom őket cserben.

- Még hogy igazi barátok…

Itt elhallgatott és merőn nézett a lányra, majd elmosolyodott.

- Értem mát. Szerelmes lettél, mi? Pont egy ilyen kis korcsba.

- Takarodj ki a fejemből...

Miharunak most jutott csak eszébe, hogy a férfi képes mások gondolataiba beférkőzni. Előrántotta a kardját és Wasetczu legnagyobb meglepetésére sikerült a férfi arcát megsebezni. A férfi gúnyosan elmosolyodott.

- Szép… már hosszú idők óta nem tudtak megkarcolni sem… A döntésed végleges?

- Igen.

- Ebben az esetben jobb lesz, ha vigyázol. Mostantól te is űzött vad leszel.

Wasetzu ezzel el is tűnt, Miharu pedig csak állt ott kivont karddal. A feltámadó szél bele-bele kapott a hajába. Hiei úgy döntött előjön. Lassan közeledett felé. A lány észrevette, hogy jön valaki és karddal a kezében hirtelen megfordult. Döbbenten látta hogy Hiei áll mögötte, meg sem tudott szólalni. A csendet a démon törte meg.

- Űzött vad mi?

- Mióta vagy itt?

- Amióta az az alak felbukkant.

Miharu nem szólt egy szót sem, csak lesütötte tekintetét. Hiei tőle nem megszokott módon minden ellenségesség nélkül fordult oda a lányhoz.

- Gyere… Kurama ideges lesz, ha túl késő mész haza.

Miharut meglepte ez a reakció, de jól esett neki. Most hogy rájött, hogy mit is érez a fiú iránt sokkal nehezebb volt a közelében lenni. Egész úton, nem szóltak egymáshoz. Hazaérve a lány beszámolt Kuramának a történtekről.

Mindenki elment lefeküdni. Se Miharu, se Hiei nem tudott aludni. A lány csak arra tudott gondolni, hogy hogy szerethetett bele Hieibe. Hiei pedig Wasetczu szavain gondolkodott. Tudta hogy a férfi róla beszélt, amikor a lány szerelmét emlegette. Az volt a furcsa, hogy örült neki….

Másnap az edzés kicsit akadozva zajlott. Mind a ketten el voltak merülve a gondolataikba és egy párszor majdnem komolyan megsebesítették egymást. Egyszer csak Miharu a földre került, de Hiei is elvesztette az egyensúlyát és rázuhant. Az ajkaik majdnem összeértek. Néztek egymás szemébe, majd mind a ketten magukhoz tértek és feltápászkodtak.

- Azt hiszem mára ennyi elég lesz.

Miharu bólintott és visszamentek a házba. Este jött a csapat. Hiei az ablakban ült Miharu pedig az egyik fotelben, majdnem vele szemben. Hiei most is őt nézte és egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a lánnyal egymást figyelik. Miharu elpirulva kapta el a fejét. Kuramán kívül senki sem vett észre semmit az egészből. Ő jót mosolygott magában a dolgon.

Mikor a többiek elmentek Miharu és Hiei egyszerre indultak el a kert felé. Ahogy egyszerre megfogták a kilincset, mindketten zavarba jöttek. Elrántották a kezüket, majd Miharu erőt vett magán és kiment. Hiei követte. Mindketten lehuppantak a hintaágyba. A lány a csillagokat nézte Hiei pedig őt. Kicsi volt a hintaágy, ezért elég közel ültek egymáshoz. Miharu észrevette, hogy Hiei figyeli, így ő is arra fordította a fejét. Tekintetük találkozott. A hold megvilágította az arcaikat, és ők csak néztek mélyen egymás szemébe. Majd lassan ajkaik közeledni kezdtek egymáshoz, de ekkor Kurama zavarta meg őket.

- Nem jöttök be? Kezd Hűvös lenni.

Ők zavarukat leplezve húzódtak egymástól távolabb, majd felálltak és bementek. Hiei még küldött egy rosszalló pillantást Kurama felé, majd ő is felment a szobájába. Ma sem tudott elaludni. Kitárta az ablakot és kiült oda és Miharura gondolt. Érdekesen bizsergett a teste, ahogy gondolatai kalandoztak. Bekövetkezett, amitől félt, és gyengéd érzelmeket kezdett táplálni a lány iránt. Pedig olyan szorgalmasan piszkálódott vele, hogy nehogy közelebb kerüljenek egymáshoz…

Miharu is csak feküdt az ágyában és a plafont bámulta. Hiei járt az eszében. Nem bírta tovább és felkelt. Úgy döntött, nem hagyja, hogy sodródjanak az árral, a kezébe veszi a dolgokat. Egy szál hálóingben elindult a fiú szobája felé. Halkan benyitott. Hiei még mindig az ablakban ült, de ahogy a lány becsukta maga mögött az ajtót felállt és pár lépést tett felé. Miharu jól tudta mit akar és úgy határozott megteszi amire annyira vágyik. Lecsúsztatta a válláról a hálóing pántjait és az lassan leesett róla. Ott áll Hieiel szemben egy szál bugyiban.  Hiei sem késlekedett tovább odalépett a lányhoz, magához húzta és megcsókolta. Miharu hozzásimult a fiú izmos testéhez és átadta magát az érzéseinek. Mindketten nagyon kívánták a másikat. Hiei ledöntötte a lányt az ágyára és szenvedélyes csókolózásba kezdtek, Majd Hiei elindult felfedezni a Miharu testét. Nyelvével izgatta a lány megkeményedett kebleit. Itt azonban nem állt meg, végigcsókolgatta Miharu hasát, majd lehúzta róla a tangát és széttárta lábait. A lány belemarkolt a párnába. Érezte, hogy nem bírja tovább, azt akarta, hogy a fiú beléhatoljon. Nem is kellett sokáig várnia. Hiei ledobta magáról a kisgatyát és egy hosszú csók kíséretében megtette azt amire már mindketten nagyon vágytak. Miharu felnyögött és átkarolta a fiú nyakát. Átölelték egymást és hosszú órákon át szeretkeztek, egyetlen szó nélkül, csupán hangos lélegzetvételeik és Miharu halk, de annál érzékibb nyögései töltötték be a szobát…

Órák múlva, kimerülten zuhantak egymás karjaiba. Hiei nem is gondolkozott, csak belefúrta arcát a lány nyakába, egy apró csókot lehel a puha bőrre, majd kimondta azt a szót amit úgy vélt régebben hogy soha nem fog megtenni.

- SZERETLEK…