9. Rész: Ismerkedés

Reggel egymás karjaiban ébredtek. Miharu feje Hiei mellkasán pihent, ő pedig magához ölelte a lányt. Amikor már ébren voltak, először nem is tudták, hogy most mit kellene mondaniuk, hisz a tegnap esti események olyan gyorsan történtek. Végül V tekintetét a démonra emelte és elmerült a karmazsin szemekben, majd lehunyta pilláit és ajkait a fiúéra tapasztotta. Hiei viszonozta a csókot és szorosabban magához ölelte Miharut. Egyiküknek sem volt kedve kikelni az ágyból, szerették volna, ha mindig így maradhatnának. Hiei simogatta a lány hátát és ujjai Miharu hegeire tévedtek.

- Ezeket hol szerezted?

- Akkor szedtem őket össze, amikor kisgyerek voltam. A népem sokat harcolt és akkor még nem tudtam olyan jól küzdeni. Sok sérülést gyűjtöttem be a figyelmetlenségem miatt… Ezeknek nem szabadna meglátszani, a jégboszorkányok teljesen be tudják gyógyítani a sebeket, de nekem nem sikerült sosem.

- Egy ilyen harc során ismerkedtél meg Jaoval?

- Igen. Akkor a jégboszorkányok nem bírták tartani a falut és az ellenség hatalmas mészárlást rendezett. És is sérülten feküdtem a földön, épp le akartak csapni rám, de ekkor meghallottam Jao hangját. Utána elájultam és arra ébredtem, hogy bekötözte a sebeim és elvitt a menedékébe. Mindig segített nekem, olyan volt, mintha az apám lenne. Mindent megtettem, amit kért tőlem és ő mégis…

- Elárult

- Igen. Nem akartam elhinni. Nagyon magamba zuhantam. Nem láttam értelmét az életemnek. Ezért is nem akartak begyógyulni a sebeim.

- Akkor Yukinának igaza volt. Ő is pont ezt mondta. Ő egyébként Hótündér.

Miharu kedvesen elmosolyodott és nyomott egy csókot a fiú ajkaira.

- Nagyon kedves lány. Ahogy elnéztelek titeket, észrevettem hogy mennyire szeretitek egymást. Csak ő kimutatja, te pedig nem.

Hiei kicsit tétovázott, hogy elmondja-e Miharunak az igazságot, de végül úgy döntött megteszi.

- tudod… ő a húgom… de ezt ő nem tudja. A hótündérek nem hálhatnak férfival, mert ha igen fiúgyermekük születik. Ők belehalnak, a csecsemőt pedig a többi hótündér letaszítja a Gleccser-fennsíkról… Ez volt az én sorsom is, de túléltem. Csak később tudtam meg, hogy van egy húgom. Amikor rátaláltam nem mondtam meg neki, hogy ki is vagyok… így láttam jónak.

- Szerintem, amúgy tudja, vagy legalább is reméli hogy te vagy a bátyja.

Hiei kicsit meglepetten nézett a rá tekintő csodás, barna szemekbe. Úgy vélte a lánynak igaza lehet, de ő akkor sem fogja testvérének szemtől szembe megmondani, hogy ő ki is valójában…

- A hótündérek és a jégboszorkák miben különböznek?

- Ők soha nem harcolnak, békés nép. Nekünk sok a csatánk, de erősebbek is vagyunk. A gyógyítás mindkettőnkben ott van, csak máshogy használjuk. A legnagyobb eltérés a gyereknemzésben van. Az övékét ismered. A jégboszorkányok máshogy oldották meg a dolgot. Nekünk már születésünk után eldöntik, hogy lesz e gyermekünk vagy nem. Csak a kiválasztottak szülhetnek. Nekik a vének választanak megfelelő erős férfit, akitől a gyermekei megszületnek. Ezeket a párokat egy távoli helyre száműzik. Akik viszont nem kiválasztottak, soha nem szülhetnek. Kb. 18 éves korukban megműtik a lányokat és megakadályozzák, hogy valaha is teherbe essenek. Velem is ezt csinálták.

Miharu megmutatta Hieinek a kis csillag alakú sebhelyet a hasán. A démon csak pislogni tudott a döbbenettől. Miharu folytatta.

- Ez még csak a műtét. Hogy biztosak legyenek egy varázsigét tetoválnak a lányok sebhelyére. Nekem azért nincs, mert a harcok közbeszóltak mielőtt befejezhették volna.

- Elég kegyetlen eljárás.

- Igen az. El is akartam jönni onnan, mert már nem bírtam tovább. Csak elkezdődött a háború és akkor már nem tehettem semmit sem. Talán ezért is voltam olyan hálás Jaonak, mert megszabadított.

- mostantól majd én vigyázok rád…

Hiei magához ölelte a lányt, aki hálásan pislogott fel rá. Majd kissé félénken lehelte ki szavait.

- Köszönöm… tudod én mindig is szerettem volna gyereket. Sokat gyötörtem magam emiatt. Boldog voltam, amikor Mayára rátaláltam. Lányomként szeretem és ő is az anyját látja bennem.

- Akkor egyszer örökbe fogod fogadni?

- Igen nagyon szeretném.

Hiei tőle szokatlanul, mosolygott és megcsókolta a lányt.

Még sokáig beszélgettek, majd kimásztak az ágyból, és rendbe hozták magukat. Kurama lenn várta őket a nappaliban.

- Már azt hittem sosem keltek fel. Yusukéék voltak itt. Elmondtam nekik a tegnapi dolgot. Yusuke teljesen fellelkesült. Már minden vágya hogy harcolhasson…