Karácsony:

Az egész kis csapat Genkainál tölti a karácsonyt. Mindenki megajándékozza a másikat, akit még két héttel ezelőtt húzott. Én húztam Yukinát, Yukina húzta Kuwabarát, Kuwabara húzta Yusukét, Yusuke húzta Keikot, Keiko húzta Botant, Botan húzta Kuramát, Kurama húzta Genkait, Genkai húzta Koenmát és Koenma húzott engem. Mindenki izgatott volt, hogy őt ki húzta. Kuwabara sajnálta, hogy nem engem húzott, mert akkor adhatott volna nekem virgácsot. Mikor ezt kifejtette Yukinának elkaptam és megfürdettem a méteres hóban. Kuwabara elkezdett morogni. De mielőtt megölhettük volna egymást Yukina fejbe, dobott minket egy- egy hógolyóval. Aztán a megkergettük Yukinát. Mikor elkaptuk őt is, megfürdettük. Nagyon jól mulattunk az ellenére, hogy Kuwabara kicsit féltékeny volt, mert nem értette, hogy a mogorva Hiei mért ilyen kedves Yukinával. Miután besötétedett mi is bementünk a többiekhez. Miután megvacsoráztunk mindenki elment pihenni, hogy másnap fel tudjunk kelni az ajándékozásra. Már mindenki aludt kivéve engem csak forgolódtam az ágyamban álmatlanul. Csak arra tudtam gondolni, hogy el kellene mondanom Yukinának az igazat. Hirtelen halottam valamit a nappaliból. Kimentem, hogy megnézzem. Hirtelen megláttam egy fekete ruhás lányt. A haja két hosszú copfba volt kötve és éppen egy fenyőfát díszített, amit nem tudtam mit keres ott. A lány épp menni akart de elkaptam.

-Ki vagy te kislány?

-Semmi közöd hozzá. Engedj el!

-Addig nem, amíg nem válaszolsz a kérdésemre.

-Rendben. Héli vagyok.

-Én pedig Hiei.

-Elengednél?

-Jaj bocs. És mit keresel te itt?

-Enma király küldött.

-De miért?

- Elhoztam a karácsonyi ajándékotokat.

-Te szellem vagy?

-Hát így is lehet venni. Tudod én az vagyok, akit ti Mikulásként ismertek.

-Ez vicces.

-Hát az. Nekem mennem kell.

A lány fel akart állni de visszahúztam. A lány beleesett az ölembe. Magamhoz öleltem és nem tudtam miért. Egész este csak úgy ültünk csendben, egy szót se szóltak. Hirtelen megjelent a nap első fénysugara. A lány ijedten felugrott.

-Mi a baj?- kérdeztem értetlenül

-Mennem kell. Ég veled.

Hirtelen lépteket hallottam. Elkaptam a lány két kezét.

-Hiei…

-Ígérd meg, hogy még találkozunk!

-Nem tehetem. Kérlek, engedj el Hiei!

-Nem veszíthetlek el!

-Talán jövőre látjuk egymást. Ég veled Hiei. Felejts el!

A lány eltűnt a kezem közül. Ekkor Kuwabara lépett be a szobába.

-Kivel beszélgetsz tökmag.

-Senkivel.- ezzel kimentem.

Kuwabara viszont semmit sem értett.

Délben átadtuk az ajándékokat. Yukina tőlem egy szép ruhát, Kuwabara Yukinától egy asztali lámpát, Yusuke Kuwabarától egy díszkardot, Yusuke Keikónak egy jegyűrűt adott, Botan Keikótól egy cd-t, Kurama Botantól egy szobarózsát, Genkai Kuramától egy díszt, Genkai Koemmának egy tájképet adott, Koenma nekem egy különleges eltörhetetlen kardot adott. Nem tudtam most szórakozni. Folyton a lány járt az eszemben.

-Vajon látlak- e még?

-Kit?- szólalt meg Yukina

-Nem fontos. Tetszik a ruha?

-Igen. Nagyon, köszönöm.

-Nem veszed fel?

-De mindjárt jövök.

Yukina elszaladt átöltözni. Kuwabara oda ment hozzám.

-Tökmag beszélnünk kell.

-És miről?

-Yukináról.

-Mi van vele?- kaptam fel a fejem

-Szerelmes vagy Yukinába?

-Nem.

-Szereted?

-Igen.

-Hiei. Meg akarom kérni a kezét. De addig nem tehetem amíg így legyeskedsz körülötte.

-Miről beszélsz idióta?

-Nem akarom, hogy elcsábítsd tőlem.

-Gyere ki! Beszélnünk kell.

Én és Kuwabara kimentünk.

-Most verekedni akarsz tökmag?

-Nem, csak tudnom kell valamit.

-És mit?

-Mért szereted Yukinát?

-Mi közöd ehhez tökmag?

-Az, hogy Yukina a hugom és nem engedem olyanhoz aki csak azért szereti mert szép. Tehát ha nem akarsz meghalni válaszolj!

-A... a... hugod?

-Hoppá!

-Azért szeretem őt mert kedves, okos ő a tökéletes lány.

-Akkor kérd meg a kezét! Ha megbántod és elmondod azt amit itt beszéltünk Yukina özvegy lesz.

-Értem. Mikor mondod el neki azt amit nekem?

-Nem tudom. Hamarosan. Most pedig menj és legyetek boldogok. De ha elmondod neki...

-Nyugi nem és köszönöm Hiei.

Teltek a napok. Yukina igent mondott Kuwabarának én nekem meg folyton Hélin járt az eszem. Eltelt 1 év a találkozásunk óta. Már alig vártam az estét, hogy lássam őt. Mindenki elment aludni. Én is bementem a szobámba de nem aludtam. Csak ültem az ágyban és hallgatóztam. Úgy éjfélkor aludhattam el. Másnap nagyon kedvetlen voltam. Idén nem jött. Teltek az évek és én minden karácsonykor ébren vártam. Eltelt 3 év. Fel kellett adnom. Éppen mindenszentek volt. Kurama megkért, hogy menjek ki vele a temetőbe gyertyát gyújtani. Elhagytam Kuramát és csak sétálgattam. Hirtelen a távolban megláttam Hélit. Ott állt egy sírnál és éppen a gyertyákat gyújtogatta rajta. Odamentem hozzá de ő nem vett észre mivel mögötte álltam. Megfogtam a vállát és ő megfordult.

-Hiei?- kérdezte csodálkozva

Nem szóltam semmit csak átöleltem.

-Hova tűntél?- kérdeztem egy kis idő múlva

-Ember lettem.

-És mért nem jöttél el?

-Nem találtam oda. Bocsi.

-Semmi gond kislány.

Megcsókoltam. Ő meglepődött de vissza csókolt.

-Ezt mért kaptam?- szólalt meg bátortalanul

-Szere...

-Ezt ne mond ki?

-Mért ne?

-Mert nem szabad.

-Mért nem szerethetlek?

-Mert meg fogok halni.

-Tessék? Miért?

-Meg vagyok átkozva. Ha egy szörny vagy egy ember meglát ember leszek és rá 4 évre meghalok. Vagyis most karácsony este.

Mikor ezt meghallottam nagyon ledöbbentem. Megkértem, hogy maradjon velem és belement. Teltek a napok és eljött karácsony este. Bent ültünk az ágyamon. Ő az ölemben ült. Már csak 1 perc volt. Nem szólt semmit csak megcsókolt. Hirtelen eltűnt a semmibe csak hó maradt utána. Csak ültem ott és néztem a havat. Felálltam és az asztalhoz mentem. Írtam egy keveset majd vissza ültem az ágyra. Elővettem a kardot és a hasamba szúrtam. Aztán halkan csak ennyit mondtam: Odaát találkozunk Héli.

És így is lett. Ő odaát várt. Yukina és Kuwabara bementek és megláttak engem holtam. Yukina felkiáltott erre mindenki bejött. Kuwabara felolvasta a levelem:

" Megtaláltatok. Én már nem vagyok köztetek de megérdemlitek azt, hogy megtudjátok azt, hogy mért nem. Szerelmes lettem egy lányba 4 évvel ezelőtt. De mikor megláttam felszabadult egy átok ami megölte őt. Én pedig utána mentem. Tudjátok nem tudtam volna élni azzal a tudattal, hogy Héli miattam halt meg. Yukina neked pedig tartozom egy beismeréssel. Én vagyok a bátyád. Az akit mindig kerestél. Remélem nem gyűlölsz azért amiért nem mondtam el. De ha gyűlölsz én azt is megértem. Legyetek boldogok mert én már az vagyok.

Hiei"

A temetésünkön sokan voltak. Szép temetés volt. A nevünk alá egy szép vers volt írva búcsúzónak.

Karácsony este volt, minden hófehér

Megláttalak téged és azóta szívem érted ég

Vártam rád évekig mind hiába s féltem

Hogy szerelmed elmúlt mi engem éltet.

De megláttalak újra

Egy csendes temetőben

S megtudtam az igazat

Hogy lelked velem nem marad.

Eljött az este

Örök búcsúzónk

De lelked nem hagyom árván

Inkább veled búcsúzom.

A halálon túl én veled leszek

Szívemet örök zárba teszem

Nálad lesz a szívemnek kulcsa

Te leszel neki örök hordozója.

VÉGE