Áruló vagy Barát?

 1. fejezet

Az új küldetés

2 év. Ennyi idő telt el azóta, hogy Yusuke Urameshi visszatért az alvilágból szerelméhez Keiko Yukimurához, akit ma már Keiko Urameshinek ismerünk. Mikor Yusuke visszajött azonnal eljegyezte Keikot, és rá másfél évre összeházasodtak, vagyis fél évvel ez előtt. Ez után, mivel Yukina úgy tudta, hogy a bátya már meghalt, úgy dönt, elmegy a fennsíkra és állít egy sírt anyja sírja mellé a bátyának. Szegény Kuwabara, de mielőtt Yukina elment megígérte, hogy egy év múlva visszajön. Kuwabara, meg, megfogadta, hogy másik lányra rá sem nézz és mikor Yukina visszajön, eljegyzi. Kurama orvosi egyetemre jár, de még mindig nincs barátnője és saját véleménye szerint nem is lesz. Yusukéék sokat piszkálják emiatt, de ő könnyedén visszavág. Mikor Yusuke visszajött az alvilágból Kuwabara úgy döntött felhagy az egyetemmel és Genkai mester templomába, költözik Yukinához. Miután fél éve Yukina elment még mindig segít Genkai mesternek fenn tartani a templomot. Shizuru rendszeresen látogatja őket. Minden vasárnap összegyűl a nagy csapat és mesélnek, hogy mi történt ezen a héten. Yusuke, Kuwabara, Kurama, Keiko, Shizuru, Botan, Koenma, Genkai és Yukina, persze csak addig, amíg itt volt, most már nem. Más fél évig 3 hetente Hiei is eljött. Nagyon jól érezte magát Mukuro mellett, de tudta, hogy az igazi helye itt a barátai mellett van. De mostanába nem jött, nem is érkezett hír felőle. Egy ugyan ilyen vasárnap volt. November utolsó vasárnapja. A csapat most is, mint mindig Genkai templomában voltak. Mindenki ott volt, kivéve Koenmát. Mindenki úgy gondolta, hogy nagyon elfoglalt és ezért nem jön. De más oka volt. Vajon mi lehet az a dolog, ami miatt Koenma nem jelent meg?

- Nem furcsa, hogy Koenma nem jött el? – kérdezte Kurama

- Szerintem nem. Hiszen sok munkája van. – mondta Botan mit sem törődve azzal a tényezővel, hogy ez tényleg gyanús.

- Épp ez az. Sok munkája van, még sem jelenik meg. – mondta Kurama bajjóslóan, s közben körbe nézett a társaságon, akik feszült csendben figyeltek, de Kurama nem folytatta, hogy mire gondol. Ekkor Yusukénak beugrott.

- Igazad van! Mindig örül, ha van valami jó ürügye, hogy kiszabaduljon a túlvilágról a sok munka közül. Most meg rengeteg a munkája még se jön. Lehet, hogy becsületes lett? – mondta Yusuke és közben vigyorgott egy nagyot.

- Nem beszélj így Koenmáról! – mondta Botan és jól fejbe, kólintotta a meghökkent fiút. Ez egy jó kis nevetést váltott ki. Innentől kezdve a Koenma ügy le lett zárva és mindenki másra koncentrált. Már egy órája beszélgettek jó, sokat nevettek, mikor kopogtak. Genkai elindult, hogy ki nyissa az ajtót. A többiek még mindig beszélgettek, közben Genkai kinyitotta az ajtót. A mély beszélgetésnek annak a két alaknak a látványa vetett véget, akik Genkait követve léptek be az ajtón.

- Koenma? Hiei? – kérdezték egyszerre úgy, hogy csak úgy zengett a szoba.

- Hiei, rég láttunk! – mondta Yusuke és közben vigyorgott, mint a vadalma.

- Nini itt a cumis meg a kertitörpe! – mondta Kuwabara és ő is vigyorgott egy sort. Hiei és Koenma komor és rezzenéstelen arccal álltak továbbra is amitől Kuwabarának lefagyott a mosoly az arcáról.

- Hiei hogy-hogy nem jöttél már kb. fél éve? – kérdezte Yusuke és közben az ujján számolgatott.

- Pont mi óta Yukina kisasszony elment! – jelentette ki Kuwabara szomorúan. Nagyon hiányzott neki Yukina.

- Nagyon sok dolgom volt mostanába, pontosan a miatt, amiért Koenma késett. – mondta egy hangúan Hiei. Szeméből semmi érzelem nem tükröződött vissza.

- És Koenma miért késett? – kérdezett vissza flegmán Yusuke, mert érezte, hogy valami küldetés van a dologban.

- Van egy kis probléma! – mondta vészjóslóan Koenma.

- Kitalálom egy gonosz hapsi az alvilágból, el akarja foglalni az emberek világát. Bla, bla – mondta flegmán Yusuke és közben egy kacsát formált a kezéből, és úgy mozgatta, mintha beszélne.

- Tapasztalat? – kérdezte Keiko közben halkan kuncogott.

- Több is, mint kellene. – mondta, vigyorog Yusuke

- Majd nem eltaláltad Yusuke! Gratulálok, jutalmul megállíthatód a gonosztevőt! –mondta vigyorogva Koenma. Ennek a mondatnak az lett a következménye, hogy Yusuke hanyatt esett a többieknek a fején meg megjelent egy-egy vízcsepp.

- Vagyis egy küldetést akarsz a nyakunkba sózni! – ordított Yusuke úgy, hogy Koenma egér méretűre ment össze.

- A helyzet súlyosabb, mint amilyenek, látszik. – mondta Hiei ismételte egy hangúan. Hangjában és szemében semmi érzelem nem volt kivehető.

- A hatalomra törő neve Reito. Egy A osztályú szörny… – kezdte Koenma, de Yusuke közbe vágott.

- Csak egy A osztályú szörny. Simán elintézzük. – mondta flegmán Yusuke és legyintett egyet.

- Előbb hallgass végig Yusuke mielőtt következtetéseket vonsz le. – mondta Koenma. Feszült csend következet. – Hol is tartottam? Tehát Reito még nem is lenne probléma, de van neki egy igen hűséges szolgája, aki nagyon erős, de a kilétéről nem tudunk semmit, mert aki eddig találkozott vele mind meghalt. És most Reito ezt az emberét átküldte az emberek világába, hogy végezzen veletek, mert akadályozzátok a terveit. Tehát a feladat megtudni ki ez az alak és elpusztítani. Azt ajánlom, hogy egy darabig, mind maradjunk itt. – mondta Koenma befejezvén a mondókáját.

- De ha itt kell maradnunk, hol fogunk aludni? – kérdezte Kuwabara a Koenma mondókája által okozott sokkból visszatérve

- Itt van szoba mindenkinek. De csak párosával tudunk egy szobába aludni, mert 5 db két ágyas szoba van. – mondta Genkai

- Nekem nem kell én egy fán, alszom. – mondta Hiei továbbra is érzelemtől mentesen, ami nagyon aggasztotta Kuramát

- Tudjuk Törpe. – mondta Kuwabara, de Hiei ügyet sem vetett rá.

- Megyek is! – mondta Hiei és elment. Ezután elosztották a szobákat. Yusuke Kekoval, Botan Shizuruval, Koenma Kuramával, Kuwabara a saját szobájában egyedül és Genkai is a saját szobájában aludt. Mindenki nyugodtan aludt, mit sem sejtve mit rejt az éjszaka.

Folyt. Köv.