Titkos edzés

Eltelt két nap. Hiei sebe teljesen begyógyult és el akart menni, de a többiek nem engedték és bezárták a szobába. Hieit ez rettenetesen idegesítette. Egyszer Kurama bejött hozzá.

-         Na, hogy vagy? – kérdezte Kurama

-         Nem jól. Engedjetek ki! – csattant fel Hiei

-         Nem engedhetünk el, különben bajba kerülsz /Kurama/

-         Kurama! – kezdte Hiei halálos komolysággal. Kurama megijedt, de nem mutatta ki. Még sohasem hallotta barátját ilyen, komolyan beszélni. A gúny mindig ott volt a hangjában, de most eltűnt.

-         Engedj ki, ígérem csak a partra, megyek és csak edzeni. Ha nem edzek, akkor esélyem sincs ellenük.

-         De, hát Shunnal, könnyedén végeztél. /Kurama/

-         Ő nem volt olyan erős. Méh hárman vannak. Maresuke a legerősebb. Elenne a fekete sárkánynak semmi esélye, ezért egy új technikát akarok megpróbálni és kifejleszteni. Tehát, engedj ki! – Kurama ledöbbenten, nézett az előtte álló, két vörös szemébe és úgy döntött inkább kiengedi, mint, hogy elkezdjen vele vitázni.

-         Rendben. – mondta és elindult, hogy kinyissa a bezárt ablakot. Könnyedén kinyitotta az ablakot, amin Hiei rögtön távozott, de mielőtt elment volna még egyszer, visszaszólt: Yusukééknak egy szót – mondta majd elindult. Kurama még egy darabig utána nézett, majd megfordult és kiment a szobából.

Hiei gyorsan cikázott a fák ágain. Minél hamarabb a partra akart érni. Hamarosan kiért a partra. Ledobta a köpenyét és megállt az óceánnal szemben. (Sokan azt hiszik, hogy Genkai temploma, a tengernél van, de ez nem igaz, mert az anime Tokióban és környékén játszódik, és Tokió az óceánnál van és nem a tengernél. Csak leírtam) Jobb kezét előre tartja és megjelenik benne a feketetűz. Homlokán a Jagan világítani kezdet és lefoszlott róla a fehér fejpánt.

-         Akkor hát. Kezdődjék. Érzem, hogy képes vagyok rá. Sikerülni fog. – mondta, s kezében a láng az égbe csapott. Ezzel elkezdődött Hiei, minden bizonnyal nehéznek ígérkező edzése.

Kurama, ahogy ígérte nem szólt. Miután Kurama kijött, Yusuke rá 10 percre bement. Mikor bement látta, a tárva nyitva álló ablakot és nem találta Hieit sehol. Gyorsan kirohant, hogy közölje ezt a többiekkel, ami könnyű volt, mert mindenki az ebédlőben volt és azon tanácskoztak, már kb. egy órája, hogy, mit tegyenek, de 10 percen ként mindig beküldtek valakit, hogy ellenőrizze, Hieit.  Tehát, nagyban folyik a tanácskozás, mikor Yusuke zihálva berontott. Hirtelen mindenki elhallgatott és minden szem rászegeződött.

-         Hiei eltűnt! – elég volt ez a két szó, hogy barátai között kitörjön kisebb pánik. Mindenki felpattant. Nagy zsibongás lett belőle. Csak Kurama maradt ülve, majd felállt és csendre intett mindenkit.

-         Nyugalom. Én engedtem ki. – ismerte be Kurama halálos nyugodtsággal.

-         Mi? De, hát miért? – kérdezte Yusuke, aggodalommal a hangjában.

-         Nyugi csak a partra, ment. – folytatta Kurama, erre Yusuke felpattant.

-         Gyorsan, megyünk utána. – mondta Yusuke és már indult is volna, Ha Kurama meg nem állítja.

-         Hagyd, most egyedül, tud magára vigyázni. Ígérem nem fog semmi ostobaságot tenni. Eleve ostobaság volt bezárni, hisz egyszer, úgy is elszökött volna. – fejezte be Kurama. Yusuke lemondóan sóhajtott, majd megszólalt.

-         Igazad van.

Eltelt újabb három nap, de Hiei csak nem jött vissza. Mindenki nagyon aggódott, még Kurama nyugtatgatása ellenére is. De, Kurama mindenkit visszatartott attól, hogy lemenjen hozzá a partra. Na, miután letelt három nap. Mindenki az asztalnál ült és vacsizott. Befejezték a vacsit és mindenki elvonult a nappaliba.  Nagyban beszélgetnek, mikor kinyílik az ajtó és bejön rajta Hiei. Mindenhol a szakadt volt a ruhája. A teste tele volt karcolásokkal, sebekkel, vérrel és sárral.

-         Te jó ég? Mi történt veled? – pattant fel elsőként Yusuke.

-         Semmi érdekes. – mondta és elindult befelé. Látszott rajta, hogy nagyon fáradt. Alig tett meg pár lépést elsötétült körülötte a világ, majd erőtlenül, s eszméletét vesztve hanyatlott az előtte álló Yusuke karjaiba.