6. Fejezet

Mészárlás

- Igen igen meg kell állítani, különben világvége stb. stb. de mégis hogyan állítsuk, meg mert szerintem fogalmunk sincs, arról hogy hol van, vagy tévednék? – kérdezte kissé unott ábrázattal Yusuke

- Nem valóban nem tudjuk de, hidd el nekem, hamarosan megtudjuk – válaszolta nyugodtan Kurama

- Vagyis nincs mit tenni várunk. – sóhajtotta a fiú – de mond csak. Mégis mennyire erős és milyen technikát használ?

- Hidd el elég erős, ahhoz hogy nehéz helyzetbe hozzon. Viszont a technikájáról jóformán semmit nem tudok. Gyorsasága talán még Hieiét is felül múlja és a karddal is remekül, bánik. Tapasztaltam mennyire.

- Gyorsabb, mint Hiei? Hát az eszem megáll! – szaladt ki Kuwabarából

- Ami nincs az érdekesen – dünnyögte Hiei így az említett, meg se hallotta

- Tehát legyünk óvatosak – állapította meg a volt detektív

- Igen. A legkisebb hiba is végzetes lehet.

-Én maga vagyok a megtestesült óvatosság! Mennyünk már! – kiáltott fel Kuwabara

- Ha meg akarsz halni. Ne félj, nem fogsz hiányozni! – gúnyolódott Hiei amivel elérte célját. Kuwabara épp készült volna neki esni, amikor a nővére Shizuru jött be.

- Srácok! Ezt látnotok kell! – mondta a lány feldúltan

- Mégis mi az, ami ennyire fontos? – kérdezte Yusuke

- Gyere és megtudod – jött a válasz. A srácok megvonták a vállukat és követték a lányt a nappaliba. A többiek mind a TV-t nézték, amiben nem is lenne semmi különös. De még csak nem is számítottak, arra hogy mi lett olyan érdekes hirtelen a TV-ben. Tokyo egy elég forgalmas részét ismerték fel a harmincas éveiben járó riporternő mögött. Nem volt könnyű felismerni hisz mindenhol emberi holttestek, leszakad végtagok és belsőségek hevertek. A földet, pedig vöröslő vér mosta akárcsak az épületeket. A riporternő meglehetősen félt és ez érthető. Egész testében remegett de azért próbált a híradásra koncentrálni. Az operatőr se félhetett kevésbé hisz képtelen volt egyenesen tartani a kamerát

 -… megismétlem. Semmilyen körülmények között ne hagyják el otthonaikat. A városrész néhány perc leforgása alatt lett ekkora vérfürdő helyszíne. Rengeteg ártatlan vesztette életét. – itt nyelt egy nagyot majd remegő hangon folytatta – A tettes kiléte eddig még nem ismert de nagy valószínűséggel az utóbbi időkben elkövetett brutális haláleseteket okozó személy az. - Ekkor a háttérben puskaropogást lehetett hallani majd néhány fájdalmas ordítást. A riporternő zavartan fordult meg. Nem látott semmit végül visszafordult a kamera felé. Száját szólásra nyitotta. Ekkor egy suhanást lehetett látni. A nő mereven bámult bele a kamerába. Nem szólt semmit se még csak nem is, pislogott szája is nyitva maradt. Pár pillanattal később egy vékony vércsík rajzolódott ki a nyakán. Majd a feje lassan lecsusszant a nyakáról és az immáron fej nélküli test rémséges zuhatagban okádta a vért és tehetetlenül eldőlt. Egy hangos kiáltás. A kamera a földre hullt és a kép elsötétült. A csapat legtöbb tagja döbbentem meredt maga elé.

- Te jó ég! – sikították a lányok

- Jaj anyám ez rettenetes! – sivította Kuwabara.

- Nem volt szép látvány való igaz – csatlakozott Yusuke

- Lesz ez még rosszabb is, elhiheted de, legalább megtudtunk valamit – mondta nyersen Hiei akit, cseppet sem érintett meg az előbbi jelenet

- Mire célzol? – tette fel értetlenül a kérdést Kuwabara

- A csatorna – jött a tömör felelet Kuramától

- Kifejtenéd? – kérdezte Shizuru aki jobban viselte a dolgot, mint a többi lány

- Nem valószínű, hogy észrevettétek hisz a riporter szavaira figyeltetek. Így elkerülhette a figyelmeteket a nyitott csatornanyílás. Az normál esetben ugye le van fedve most nyitva volt és bár a vér szaporán csorgott le rajta feltételezem nem azért volt nyitva.– hallatszott a magyarázat a nyugodt Kuramától bár a többiek egyáltalán nem voltak azok.

- Igen és? Ne most hagyd abba így nem értek semmit. – pattogott Kuwabara idegesen

- Idióta! – csóválta meg a fejét Hiei

- Osztozok Hiei véleményén kedves öcsém.  – csatlakozott Shizuru – Valószínűleg azért van nyitva, mert azon keresztül távozott.

- De ez így hülyeség! – fakadt ki Kuwabara – ha eltűnt a riporternő mégis hogy halt meg?!

- Úgy hogy a csatornanyílástól pár méterre állt. Mikor a riporternő megfordult az ordításokra és a puskaropogásra nem látott semmit ugyan. De. Ez arra enged következtetni, hogy Matsuo még mindig a közelben volt. És a csatornanyíláson könnyen a nő mögé kerülhetett, anélkül hogy az észrevette volna – adta a magyarázatot Kurama

- Vagyis a csatornán keresztül is közlekedik – merengett el Yusuke

- Ahogy mondod

- A csatornán keresztül?! De hát ott eszméletlenül büdös van – bukott ki Kuwabarából

- Nobel díjas megállapítás volt balfácán de nem ezzel kéne törődnöd! – jött a gúnyos figyelmeztetés Hieitől. Kuwabara már éppen készült volna visszavágni, amikor Yusuke befogta a száját.

- Ne most kezdjétek el! Nincs rá idő. Kurama! Ha jól sejtem, akkor most megyünk terepszemlére, megkeressük azt a mocskot és kitapossuk a belét.

- Odamegyünk, követjük a nyomait és igyekszünk megállítani, hogy további mészárlásokat rendezzen.

- Akkor mennyünk már! Nem sok kedvem van a csatornában dagonyázni. Túl szeretnék esni rajta – mondta Kuwabara aki most szabadult ki Yusuke szorításából.

- Senki nem mondta, hogy gyere te is – morogta Hiei

- Fogd be törpe! – kiáltott rá a fiú – Neked se szólt senki hogy gyere. Ne hidd, hogy kell a segítséged!

- el ne képzeld már, hogy érdekel a hülye halandók sorsa – vont vállat a tűzdémon – csak igazán érdekel miféle fickó, lehet – mondta leplezetlen kíváncsisággal.

- Akkor talán induljunk – szólt Yusuke. A többiek bólintottak – Ja és még valami. Te Koenma! Gondolom te, itt maradsz. Vigyázz a lányokra! Kérlek! – Koenma csak bólintott a négy fiú, pedig elindult.

ç

Néhány perccel ezelőtt egy magas irodaház tetején:

Szeméből áradt a gyűlölet miközben az épület tetejéről figyelte a lenn sürgő forgó embereket.

- „Az ördög elképedve állt, érezte milyen ocsmány a jóság.” Valóban ocsmány. El sem tudom mondani mennyire. Talán, mert hozzám soha senki nem volt jó. De már nem érdekel és jobb is így. Bűntudatom nem lesz. Csak viszonzom mindazt, amit én kaptam – gondolkodott félhangosan Matsuo miközben kardjának pengéjével szemezett. Ez a penge szokatlan volt. Nem a Hieiéhez hasonló katana volt. A markolatában semmi különleges nem volt. Leginkább egy középkori kardéhoz volt hasonlatos. Viszont a penge érdekes volt. Meglehetősen hosszú volt. Hosszában teljesen egyenes volt de oldalán hullámosan kanyargott. Hol a csillogó acélt hol az embereket nézegette. Pár perc múlva tekintetét az ég felé emelte. Mélyet szippantott a levegőből majd arcán vérszomjas és mindenre elszánt mosoly ütött fel. Szemei szinte szikrákat szórtak a dühtől és gyűlölettől. Megszorította kardja markolatát és előre lépett. Végignyalt a hideg pengén majd elővette a már ismert katanáját ami, az oldalán pihent. Immár két karddal a kezében figyelte az embereket. Hirtelen mindkét kezét vízszintesen tartotta. Már teljesen az épület szélén állt. Majd előredőlt és az üvegfalon rohanni kezdett egyenesen a mélységbe. Nem esett le még csak meg se csúszott. Nem is vették észre, hisz ahhoz túl gyors volt. Csak egy suhanó árnyat láthattak. Mikor már csak pár méter választotta el a földtől, ellökte magát az üvegfaltól és egyenesen egy izmos férfi nyakába ugrott. A férfit ez legalább annyira meglepte, mint a körülötte állókat. Ám ez még nem volt semmi. Matsuo megfogta a férfi fejét és egy határozott mozdulattal eltörte a férfi nyakát majd a feje tetejére tette kezeit, ellökte magát a testtől és egy hátra szaltóval ért földet. A férfi teste, pedig elterült a betonon. Akik ezt látták zavartan hátrálni kezdtek. Matsuo csak erre várt. A lemenőben levő nap fénye megcsillant a két kardon. Gonosz vigyora újra kiült az arcára és legelső áldozatába máris belemártotta a kardját. Újabb férfi vesztette életét ezúttal szúrt seb miatt. Saját vérben feküdve bámult üveges szemekkel. Ezzel általános hisztéria vette kezdetét a tömegben teljes joggal. Csakhogy ez nem segített és Matsuot se hatotta meg. Sőt. Épp ezt akarta. Alig fél méterre állt tőle egy nő. Valószínűleg ismerte az imént meggyilkolt férfit. Tágra nyílt szemekkel bámulta Matsuot. A fiú a menekülő embereket figyelte de azért szeme sarkából a nőt figyelte majd egyik kardjával a nő felé suhintott. Az nem értett semmit. Látszólag semmi sem történt. De mégis. Pár pillanat volt az egész. A nő torkából spriccelni kezdett a vér. Igen. Matsuo sebészi pontossággal vágta el a nő nyaki ütőerét. A nő elkeseredve szorította kezét a nyakára, de nem ért vele semmit. A vér megállíthatatlanul ömlött. Térdre esett. Hatalmas vértócsa volt alatta majd teste eldőlt és többé nem érzett fájdalmat. Ezt követve a fiú kiválasztotta újabb áldozatát. Fiatal fiú, aki húszas éveit tapossa. Egészen mostanáig. Kétségbe esetten áll egy oszlopnak támaszkodva. Érzi hogy közel a vég. Matsuo pár lépéssel ott terem. Felugrik a levegőbe majd térdelve ér földet. A fiú nem ért semmit. Megmenekült volna? Ó dehogy ez csak hiú ábránd semmi több. Pislog párat, majd rájön mi is történt. Támadója szabályosan kettészelte. Arcán függőlegesen vércsík jelenik. A folytatást a ruha takarja. Fejénél szétválik a teste és belső szervei földre, hullnak majd teste két darabban kettéválva, összecsuklik. Újabb áldozat egy fiatal hölgy. Egy gyors mozdulat és feje elválik nyakától. Bár talán kegyetlenül hangzik, mégis jól járt kit így fosztott meg életétől. Gyors és kevésbé fájdalmas halál. Rosszabb az, ha megfosztja az embert végtagjaitól, és magára hagyja. Nem adja meg a kegyes halált, inkább hagyja had, szenvedjen. Pár perc leforgása alatt több száz ember életét oltotta ki. A legtöbben nem is látták. Csak érezték. Mire jó pár rendőrautó érkezett a helyszínre már nem volt senki talpon. Csupán néhány megcsonkított szerencsétlen fájdalmas nyögése hallaszott, akik épp haláltusájukat vívták. Mindent elborítottak a holt testek a gazdátlan végtagok és egyéb belsőségek. Bokáig ért már a vér. De mégis ki tehette, ha nincs itt senki. A rendőrségek kiszálltak a járművekből és zavartan néztek körbe. Nem láttak senkit, aki felelős lehetne ezért. Miközben a vérben gázoltak elővette fegyvereiket a biztonság kedvéért. Ekkor egy különös hang ütötte meg a fülüket.

-Ugyan már! Azt hiszitek azokkal a nevetséges fegyverekkel mentek valamire is? – Zavartan néztek jobbra, balra. Nem látták sehol a hang tulajdonosát. Ez annyira lekötötte őket, hogy észre sem vették a nyitott csatornát, ahova szüntelenül ömlött a vér. De mivel nem figyeltek rá így azt se láthatták, hogy Matsuo mászik ki belőle. Tetőtől talpig vér borította mindenét de, láthatóan ő élvezte. Mikor a rendőrök felfedezték a hang tulajdonosát mind, rászegezték fegyvereiket.

- Ma-ma-marardajon ott! – szólalt meg kisvártatva az egyik egész lényében remegve

-Mert ha nem mi lesz? – kérdezte kajánul és tett pár határozott lépést előre

-Mert… Mert különben tüzet… tüzet nyitunk – felelte még mindig remegő hangon

-Jaj de félek – gúnyolódott a fiú majd tovább közelített. A renderők, pedig tüzet nyitotta de olyan dolog történt, amire még csak nem is számítottak. Matsuo előrenyújtotta jobb kezét, amivel egy igen erős pajzsot hozott létre, ami megfogta a golyókat. Persze ezt a pajzsot egyszerű halandók nem láthatják így a rendőrök csupán annyit, láttak, hogy a golyók megállnak a levegőben. Eztán a fiú leengedte karját a golyók, pedig a földre hullottak. –Ez minden? Bár mit is várjon az ember olyan szánalmas lényektől, mint az emberek. Nem jelentetek számomra veszélyt. És most. Meghaltok! – kiáltotta majd megindult a rendőrök felé. Azok már olyan mértékig meg voltak rémülve, hogy fegyvereiket is elejtetté és fejvesztve próbáltak menekülni. Matsuo csak szánakozva megrázta a fejét. – Szánalmas. – suttogta. Ezt követően leeresztette jobb karját majd a balt maga elé, tartotta. Abban egy kis piros gömb jelent meg. Ezt a kis gömböt az egyik rendőr felé dobta. A fejét találta el. De az csak tovább menekült. Láthatóan meg se érezte. Matsuo elmosolyodott majd bal kezét a rendőr felé nyújtotta. Tenyerét függőlegesen tartotta majd csak ennyit mondott – Bumm! – egy kis robbanást lehetett hallani. Majd a rendőr feje cafatokra robbant szét. Társai ereiben meghűlt a vér és képtelenek voltak tovább menekülni. Csak halott társuk fejnélküli testét bámulták. Nem értették mi történt. Még azt se vették észre Matsuo majdnem mellettük áll.

-Most mondjátok meg. Hát nem csodálatos látvány? Az emberi test annyira de annyira gyenge. Elmondani se tudom mennyire. Na de sebaj. Mindjárt ti is megtapasztaljátok. –

A rendőrök földbe gyökerezett lábbal bámulták. Természetesen most sem látták hogy a fiú kezében sok kicsi lilás gömb jelenik meg. Akkora lehetett egy, mint egy kis méretű üveggolyó. A fiú szétszórta őket a levegőben. A gömbök körülvették a rendőröket, akik még csak nem is látták őket. – Kicsik ugyan de hatásosak. Megmutatom mennyire. – Azzal felrobbantott egyet. A rendőrök annyit láttak csupán, hogy egyik társuk felordít, és vállára szorítja kezét melyből patakként ömlött a vér. A lélegzetük is elakadt de nem volt idejük túl sokáig csodálkozni. Matsuo gondoskodott róla hogy ők is, megérezzék milyen is ez valójában. Hangos és fájdalmas ordításoktól visszhangzott a terület. Mire az utolsó is felrobban már egy rendőr se volt talpon. Mind a földön hevert iszonyatos kínok között.