Mindenhol ott van

Kurama kimászik az ágyból, és a fürdőszobába rohan. Bezárkózik. A tükör elé áll, belenéz. A tükörből egy meggyötört férfi néz vissza. Arcán verejtékcseppek csorognak le. A sebek eltorzítják arcát. Iszap borítja legtöbb helyen. Vörös haja tincsekben, az arcában hull. Szeme sarkában talán pár könnycsepp tűnik fel. Kinyitja a zuhanykabint, ledobja a pizsamáját, beáll a zuhany alá, hogy észhez térjen.

Eközben Gandarában. Yomi zaklatottan ül a tárgyaló teremben. Lehet hogy az álom miatt zaklatott? Sőt biztos is…

-Mi lehet ez az álom és ki ez a lány? –az asztalra csap, ami összetörik. Nagyon ideges az arca verejtékben úszik. Majd elmosolyodik és hátradől a székben és kacag.

- Ez csak egy álom volt- nevet. Pedig ezen nincs mit nevetni, hisz senki még ő se tudhatja, mit hoz a következő éjszaka.

Becsöngettek Kurama iskolájában, de Kurama nincs sehol. De hol lehet? A tanár belép a terembe, névsorolvasást tart.

-Suichin Minamino! Nem jelentkezik senki. Mindenki Kurama üres padjára néz.

-Kaito!

-Igen tanár úr- feláll-

-Hol van Minamino?

-Nem tudom uram

Rohanó léptek zaja hallatszik a folyosóról. Valaki elkésett a suliból. Kivágódik a terem ajtaja. Mindenki odakapja a fejét. Kurama áll ott.

-Elnézés tanár úr a késésért de tudja…- meghajol

-Nem érdekel a magyarázata Minamino… Kaito leülhet-int neki.

-Maga Minamino meg megtartja a kémia kísérletet, amit házi dolgozatként feladtam.

-Igen is tanár úr – Kurama kisétál a tanári asztalhoz. Előveszi a szükséges alapanyagokat és majd egy hatalmas kémcsövet. Magyarázza a kísérletet, miközben beleönti a megfelelő anyagokat. Kurama nem figyel oda és véletlenül az egyik szerből túl sokat önt. A kémcső elkezd vibrálni, majd szikrázni. A lányok sikongatnak és kirohannak. Kurama meg se tud moccanni. A kémcső füstölögni kezd. Fekete füst borítja be termet. Fojtó szag keletkezik, hasonlít a vér szagához. A füst ezüstösen csillog, és csak terjed. Az egyszerű halandó számára kiváló bénító szer. Minden halandó, aki a teremben tarkozkodott összeeset. Kivéve Kaito aki a falnak támaszkodva figyel. Arcán a rémület tükröződik. Már ő se bírja sokáig, már szédül. Eközben Kurama megdermedve áll a tábla előtt, remeg a keze. Arcáról folyik a víz. A füst Kurama előtt kezd kitisztulni. Egy emberi fej jelenik meg a füstben. Majd éles sikítás hallatszik az ablakok szilánkosra, törnek. Most már tisztán kivehető ez az a lány! A lány mégjobban meg van gyötörve. Szeméből véres könnyek folynak és üvölt.

-Apaaaaaaaaa –a kiáltásra füst megnő. Kurama a falhoz támaszkodik

-Tűnj el, hagyj békén –mit sem törődve a többiekkel Kurama rohan az ablak felé és kiugrik, de a lány nem hagyja! Hosszú fekete karok nyúlnak Kuramáért. Elkapja fiút és visszahúzzák a lány felé, de nem hagyja, kiszabadul a karokból, de elvesztette egyensúlyát és kiesik az ablakon a harmadik emeletről. Lezuhan, belecsapódik a földbe. Még magánál van de nem sokáig, hallja a lányok jajgatását és a lányt miközben kiabálja apa. Elájul…

Yomi éppen ebédel Surával. Sura épp beszámol apjának, az elmúlt nap sikeres csatáiról. Yomi nagyon örül, hogy ilyen fia van. A boros poharat forgatja kezében, majd belekortyol. Yomi körül kavarogni kezd a szoba, érzi valami baj, van.

-Apa apa jól vagy?- Sura kiabál miközben Yomi rázogatja. Egyre gyorsabban kavarog a szoba már nem, látja Sura arcát. Hirtelen minden ismét normális. Sura elfordítja a fejét apjának.

- mi a baj Sura?-feláll és a fia vállára, rakja a kezét.

-én nem Sura vagyok- nevet és Yomira néz. Yomi felkiált. A fia már nem a fia. Egy vérben forgó szemű lány ül ott helyette. Arca tele vágásokkal, sebekkel, hajában alvadt vér szárad.

- Én a lányod vagyok-, kacag, feláll és nekitámad Yominak mintha el, akarná nyelni. Yomi nem tud védekezni a padlóra, esik és elájul…

Yusukéék lakásában a kanapén fekszik Kurama. Yusuke ébrezgeti.

-Kelj már fel hallod,-rázza Kuramát. Kurama hirtelen kinyitja a szemét és megfogja Yusuke vállát, és rémülten mondja

-Mindenhol ott van,-körbenéz – most is itt van, követ engem.-majd elcsuklik a hangja és összeesik

-Apa, Yomi ébredj-Sura rázza apját- Yomi kinyitja a szemét és Surára mereszti.

-Te nem vagy a fiam te ő vagy, -kiabálja, mint egy örült – itt van, érzem minden, hol itt van.-majd elterül, és nem mozdul.

Folyt.Köv.