-Áááááá ,-Kurama felüvőlt a rémülettől. El akar futni,de elcsúszik a halott alatti vértócsában,és beveri a fejét egy kőbe. A fejéből szivárog a vér ,beterítve a földet. Eközben az emberi világban.....Botan sikítva rohan Yuske konyhájába,arcáról a rémület sugárzik, szeme könnybe lábadt.

-Mi történt Botan?,- Yusuke válon ragadja Botant.

-Ku-ku- Kurama,- Botan csak sír és Yusuke válára borul. Yusuke eltolja magától a lányt ,és a nappaliba siet.

-Mi a fene?,- Nem szép látvány fogadta Yusukét, a kanapé Kurama alatt átázott a vértől. Honnan jöhetett a vér vajon?

-Kurama !!!-torka szakadtából üvölti Yusuke.

Kurama kinyitja a szemét.

-Yusuke......-feltápáaszkodik a földről. A vér már megalvadt a ruháján,feje se vérzik már. Hajába beleragadt a vér. Szeme vörös a portól.

-Au a fejem- hátranyúl a sebhez,majd elveszi a kezét. Kezére alvadt vér ragadt.

-Fenébe......-hátrál...nekiesik a falnak,nyirkos és hideg a fal,szép lassan lecsúszik a földre. Kezeibe temeti arcát.

-Ő nem lehet itt...-motyogja- Yusuke...-megrázza a fejét,mit sem törödve a mennyezetről lelogó halottról.

-Nem értem....-fogja a fejét- Ki az a csecsemő és az a lány?Mit kerestem én ott? És ki volt az a máik személy?- szemeiben eltünt a higgadtság, felváltotta a kétségbeesés és a félelem. Kurama kiszolgáltatotnak érezte magát és gyengének. Nem érezte a benne a lappangó démoni erőket. Eltüntek. Csak egy végtelen halandó volt.Az egyik kezét ökölbe szorítja,hátravág a falba, de nem történik semmi. Még a por se mozdult a falon.Kurama feláll, szembenéz a fallal. Beleüt mégegyszer,de ismét semmi.

-Mozdulj meg, vagy omolj be,-üvölti- Ki akarok jutni...... Válaszokat akarok...-ez az utolsó mondta visszhangot ütött ez egész házban.

Eközben valahol a házban, egy sötét,nyirkos ablaknélküli szobában nyikorog valami és dúdolgat valaki.

-Ná náná Kurama válaszokat akarsz ,de nem kapsz ná ná ná innen nem jutsz ki ná ná ná hiába ébredsz föl álmodból,én ott leszek mindenhol ná ná ná múlt,jelen,jövő ná ná ná ná én vagyok Misuzu a te kis gyilkosos ná ná ná ná itt várok rád, ne fuss el ná ná ná véged van Kurama ná ná ná.

A szobában a hintaszékben nem ül senki, egy kis plüss baba lebeg a szék fölött, mintha valaki a kezében tartaná. A hintaszék előre-hátre dől és nyikorog. Egyre gyorsabban dülöngél,mintha valaki dühösen ringatná. Egyre gyorsabban, már nem is látszik a szék, csak egy kis csík. A szék reccsen egyet és darabokra törik. A baba a kőre zuhan és eltűnik a kövek között. A szék darabjai a levegőben lebegnek, körbe-körbe a szobában.Kacag valaki, a szék darabjai belevcsapodnak a falba, de az elnyeli őket. A fal kavarogni kezd, egy emberi arc körvonalai rajzolodnak ki. Egy női, egy ismeretlen nőé. Egy idősebb női, szemei szomorúan csillognak és tekingenek a szobára, könnyek csprognak le az arcán.

- Hazugság az igazság, igazság a hazugság Misuzu higy nekem- elnyeli a fal a fejet.

Kurama térdrerogoytt. Kezeit sebek borítják, szivárog blőlük a vér.Kialszik a kis izzó fénye,sötétség borúl a szobára. Kurama feláll és probál hozzászokni a sötétséghez. Hörgő hangot hal. Megdermed.

-Mi ez?-motyogja a rémülten

Láncok csörögnek mögötte.Tovább hörög valaki. Fura cseppegő hangot hall. Csepp,csepp ,csepp.......csöpög valami ,de hol? Kurama nagy nehezen a hullához vánszor,de már nincs ott.Megrémül és forog össze-vissza. Egyre hangosabb a csöpögő hang. Megragadja valami Kuramát és magához huzza. Kurama válára csöpög valami. Probál kiszabadulni a szorításból ,de nem megy. Kigyullad az izzó. Kurama hátrapillant.A halott fogta le. Ami Kurama válára csöppent az vér volt a halott szájából. Kurama rémületében felkiállt.A halott csak vigyorog.

-Hiába erőlködsz. nincs menekvés- falkacag a halott és Kurama nyakába harap. Kurama üvőlt és a halott csak kacag.

Folyt. Köv.