Kurama kiszabadúlt a boszorkány hálójából. Szeme feketén izott, erősebb volt,mint valaha. A démonróka új arcát mutatta. Nyoma sem volt a régi Kuramának. Fekete haja feketébb volt,mint maga a sötétség. Karmai élesek voltak,mint a penge. Nem érdekelte őt már a megfontolt taktika, csak a bosszú. Harag táplálta erejét, és boszorkány iránt érzett gyűlölet, ki megfosztotta őt egyetlen csodálatos emlékétől. Támadt. Kezét ökölbe szorította és támadt, de evvel óriási hibát vétve. A boszorkánynak pontosan ez volt a célja. Kurama mihelyst a boszorkányhozért, tűz lobbant fel. A tűz körbevette Kuramát,nem volt menekvés. A lángok egyre magasabbra törtek.Nem győzhette le Kurama a tüzet, mivel az volt a Harag tüze....

Kurama már egy hete fekszik, és alszik Yusuke lakásában.Barátai tehetetlenek,nem értik, hogy kerülnek Kuramára sebek, és miért nem ébred fel. Senki se tudja, miért történik mindez?! Én tudom, de korántsem egyszerű,de a végén minden kiderül....... Hiei barátja mellett virraszt ,amíg csak lehet.Sebeit ellátja és vigyáz rá. Mindenki aggódik érte. Kurama családja mit sem sejtő tudatlanságba hiszi,hogy Kurama külföldön van......

A boszorkány csak kacagott.

-Te lennél az a híres Kurama?,-kacag-Ennél okosabbnak hittelek! Pedig Yomi olyan nagy becsben tartott téged!Béke poraira,-kacag és közben előkészített egy kést amin varázsigék díszelegtek. Egy kis fiolát tett az asztalra,melyen egy záróvarázslat díszelget.Mire készül?Kurama tovább küzdött a lángokkal,de erővel nem ment semmire.Térdre zuhant.A harag mi táplálta, egybefort a tűzzel, elvesztette erejét.A boszorkány csak erre várt. Eltünt a tűz. Kurama csak mozdulatlanul térdelt. Szemei üresen meredtek előre.A boszorkány felemelte a kést az asztalról, és lassan a démonhoz lépett. Ovatosan megemelte Kurama fejét. Egy vágást ejtett az arcán, amelyből vér szivárgott. Vércseppek potyogtak a kés pengéjére.A varázslatok felizzodtak. A boszorkány elemelte Kurama arcától a tört,majd a fiolába csöpögtette a vért.A kés kéken világított.

-Kurama eljött az idő,az idő melyre évtizedek óta várok, az idő mikor minden mi volt kárhozatra itéltetik.Minden a porba hullik akaratomra és felölti a sötétség színét...-a boszorkány Kurama felé tartotta a kést.

-Közel a vég Démonróka.....-lehunyta a szemét-Ó hatalmas Istenek,Sátánok halljátok meg óhajom. Kinek vére késnek pengejébe itatódott,lelkét adjátok ha mondom. Adjátok meg uralmat teste és ereje felett,enyém legyen egész léte- szavai visszhangot vertek a poros kis padláson.Kurama felemelkedik levegőben.A kés pengéjéből kék fénynyaláb tör elő,mely Kurama teste köré fonódott. Kurama szeme elfehéredik,teste összecsuklik. Szájából apró fehér fellegek távoznak ,a lelke darabjai. Kurama elméje kiürűl, nem marad más, csak az örök sötétség.Így végzi hát a nagyhatalmú démon?Lélektelenül?!Teste,ereje és egész élete a boszorkányé lesz.Hát győz a gonosz?Nem, ez nem lehet!

-Kuramaaaaaaa,-kiabálja egy hang Kurama fejében-Ilyen könnyen nem adhatod fel!Így nem végezheted! Kurama harcolj!Erősebb vagy boszorkánynál!Ne hagyd magad!Kurama!!-a hang elhalkul.Kurama elméje ismét sötét.

-I-i-igaza van- Kurama megszólalt-Ilyen könnyen nem hullhat létem porba.-Kurama testét fehér aura veszi körül.

-Nem ez nem lehet-a boszorkány hátrál-Kurama teste körül a kéknyaláb eltűnik,majd teste a földrezuhan.

-Nem ilyen könnyen nem engedem!-boszorkány megmarkolja erősen a kést, és Kurama elé áll-Nekem így is démonróka....-felemeli magasra a kést-Ütött az órád-A boszorkány lesújt a késsel,Kurama szívét megcélozva.A pengeéle áthatol Kurama bőrén,belefuródva húsába.Kifröccsen a vér.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁáá-Kurama felüvőlt a fájfalomtól.A penge már a szívéhez ér,de Kurama nem adja az életét.A penge kilőködik a testéből és fekete aura veszi körül.

-Addig nem hallok meg,még válaszokat nem kapok,-a boszorkány megdermed. Kurama szeme ismét feketén világít.

-Neked van véged BOSZORKÁNY!- Kurama hátából a pokol növényei csapnak fel,a boszorkánynak támadva.A boszorkányt egy hatalmas növény lenyelte.A pokolvirága végzet a bestiával,de mikor lenyelte a növény felrobbant.Hatalmas robbanás söpört végig a kis padláson,ledöntve egy fekete fiolát.A fiola a fénykép porain törik ketté.A benne lévő folyadék felitatódik a porban....

Kurama nagy nehezen feláll.A lelke darabjai visszakerültek a testébe.Körülnéz.Mindent betemetett a növény és a boszorkány maradványai.Valyon meghalt a boszorkány?Van egy olyan érzésem,hogy ennek korántsincs vége...

-Ki leheted az a boszorkány?És mit akarhatott a lelkemmmel?-, Kurama hiába volt okos,nem látta át a cselekményeket. Nyomok nélkül elveszetnek hitte magát.Nem is sejtette ,hogy a padlás polcain miféle dolog lapulhat,ami talán megvilágosíthatja elméjét....

Folyt.Köv.