Lassan elérkezett hősnőnk Lucy 15. születésnapja. Mit sem sejtve mászott ki reggel az ágyból,és indult el az iskolába. Fogalma sem volt,hogy ez a nap más lesz mint a többi. Nem csak azért,mert ismét öregedett egy évet,hanem mert olyan meglepetésben lesz része,amit sose kívánt volna.Boldogan érekezett meg az iskolába,részben a szülinapja,részben azért,mert midjárt itt van a barátjával Shuichival eltöltött 3 hónap vége. Egésznap nem látta barátját,s ez elszomorította. Egyedül sétált a gimnázium hatalmas parkjában,mikor egy váratlan ismerősbe futott. A bátyjába,Yagamiba,ki két éve minden szó nélkül itthagyta őt, Amerikába költözött,és most ismét itt állt a lány előtt. A lány sírva bátyja nyakába borult,és szorosan magához ölelte. Bátyja is így tett,ő sem bírta ki könnyek nélkül,hogy újraláthatja kis hugát.Hosszú percekig álltak egymás karjaiban a suli parkjában. Majd elszöktek,mint a régi szépidőkban,ki a parkból,át a cukrászdába. Ebéd szünet volt,így minden gond nélkül megtehették. Nem is sejtették,hogy valaki végig figyelte őket. Az említett Shuichi egyik osztálytársa volt,ki nem sejtve mi állhat a dolgot hátterébe,értesítette barátját,hogy mi látott.A fiú nem akart hinni a fülének,biztosra vette,hogy barátnőjének egy régi barátja lehetett.Ahogy teltek a percek és az órák,Shuichi egyre bánatosabb lett és kétségbeesettebb. Minden szünetben látta,mikor barátnőja az ismeretlen fiú karjaiban köt ki,és ha ez még nem lett volna elég,hogy Shuichi szíve megszakadjon,a lány még puszit is adott a fiúnak búcsúzás képpen. A lány észrevette a közelben álló Shuichit,odarohant hozzá és átölelte,de a fiú nem viszonozta,nem értette mi üthetett barátjába,hiába kérdezte mi baj,a fiú csak halgatott,majd ennyit mondott:

-Órára kell mennem-a fiú gyengéden eltolta magától a lányt, majd elnyelte a tömeg. A lány értetlenül,magányosan állt a folyosó falánál,majd lassan őt is elnyelte a tömeg.A nap hátralévő részét,a pár külön töltötte.A fiú teljesen magába roskadt,azt hitte barátnője megcsalja őt. Szomorúan,és hatalmas fájdalommal várta a tanítás végétt,hogy a parkolóban ismét találkozzon Lucyval, és egyben utoljára. Lassan eljött a nap vége. A lány a megbeszélt helyen várta a fiút,kedves mosolyóval. A fiú csak intett a lány felé,majd lassan odasétált.

-szia-suttogta a fiú.

-szia-karjaiba zárta a fiút. Shuichi magához ölelte barátnőjét,avval a tudattal,hogy talán soha többé,nem tarthatja majd a karjaiban.

-Jaj kicsim mi a baj a szünetben?-kérdezte aggódva Lucy .

-nem tudom-hangzott a halk válasz.

-Rossz kedved van?- közben megsimogatta barátja hátát.A fiú nem szólt semmit,csak a zsebébe nyúlt,és egy fehér dobozt adott át a lánynak piros masnival.A lány nagyokat pislogott.

-Mi ez kicsim?

-Nyisd ki-válaszólta röviden a fiú. A lány kinyitotta a dobozt,amiben egy ezüstnyaklánc pihent,egy pillangós medállal.A lány megdöbbent a gyönyörű nyaklánc látvánt,és szemei megteltek a könnyel.

-Ezt nekem vetted?-kérdezte halkan. A fiú bólintott,majd halkan kérdezte.

-A feltehetem?- a lány elmosolyodott,majd bólintott. Lassan kivette a láncot a fiú a dobozból,és gyengéden a lányhoz simult. Finoman felemelte a lány hosszú vörös haját,majd bekapcsolta a láncot és a fülébe suttogta.

-Örülök,hogy a barátod lehettem,még ha csak ilyen rövid ideig is tartott.-egy gyöngéd puszit adott a lány arcára,majd elhajolt.Szemeiben bánat és fájdalom tükrözödött.-ég veled-suttogta ,s lehajtott fejjel elindult maga mögött hagyva a lányt,ki most csak állt érthetetlenül,nem értette miért teszi ezt barátja,most akkor szakított vele?..Megragadta barátja karját,és visszahúzta.

-Te meg miről beszélsz- kérdezte tőle és erre így felet Shuichi.

-Tudod láttalak avval a fiúval....remélem melletted megtalálod azt a boldogságot,amit tőlem nem kaptál meg.-a lány csak hallgatott,majd magához ölelte a fiút,és zokogott.

-Te idióta,te bolond,te féltékeny hősszerelmes-ezekkel a szavakkal illette a fiút-az a fiú..Yagami..a bátyám- Shuichit döbbenten hallgatta a lány szavait.

-A bátyád?-kérdezte meglepődve.

-a bátyám-zokogja-két éve elment minden szó nélkül...Amerikába költözött..azért nem szóltam róla,mert azt hittem sosem tér vissza.-a fiú csöndben halgatta a lányt,majd magához ölelte.

-Úgy sajnálom-suttogta a fiú

-én sajnálom

-ugyan,hisz én voltam az aki-a fiúnak elcsuklott a hangja. Két kezével közrefogta a lány arcát,majd gyönyörű barna szemeibe nézett..A fiú zöld szemeiben is könnyek ültek ,amik már akkor útjuknak indultak ,mikor ott akarta hagyni a lányt -sajnálom,hogy féltékenykedtem.

-nem a te hibád-suttogta a lány,majd remegő kezével,finoman letörölte a fiú könnyeit- csak szeretsz engem,és én is téged- a lány szemeiből könnyek potyogtak a földre.-sose tudnálak megcsalni,soha- A fiú a lány vállába furta fejét,s úgy sírt tovább.

-úgy sajnálom-zokogta.

-semmi baj..cssss..ne sírj-simotta a fiút fejét,és úgy probálta csititgatni.A fiú hosszú percek múlván megnyugodott.

-sajnálom..

-nincs mit sajnálnod..csak ne sírj többet..megszakad a szívem,ha így kell látnom téged..-lassan letörölte a lány könnyeit a fiú,majd a sajátját

-sajnálom

-mondom,hogy nincs mit te kis bolond-suttogta.

-akkor is hülye voltam-válaszólta halkan Shuichi.

-nem voltál az..

-de igen..nem bíztam meg benned-lehajta a fiú a fejét. Lucy finoman megsimogatta a fiú arcát.

-hidd el én is így reagáltam volna-a fiú nem szólt semmit ,csak újra tenyerébe fogta a lány arcát,mélyen a szemébe nézett és lágyan ,de olyan érzékien csókolta meg a lányt,mint még soha.A lány ugyan így viszonozta a csókját és szorosan átölelte.A fiú átfonta a lány derekán karjait,és nem eresztette.

-a frászt hoztad rám-suttogta a lány.

-miért?-kérdezte meglepetten.

-mikor azt mondtad,hogy örülsz,hogy a barátom lehettél,ha még csak eddig is tartott..annyira megrémültem

-sajnálom..mit gondoltál?

-nem tudom..hirtelen annyi mindent..hogy már nem is szeretsz-zokogta-

-úgy sajnálom-letörölte a lány könnyeit.

-már mindegy..de ugye most már minden rendben van?

-igen

-ennek úgy örülök-suttogta-

-én is és bocsáss meg nekem..

-nincs miért megbocsájtanom

-tudod...amikor láttam h más fiút ölelsz...és még puszit is adsz neki...úgy érztem mintha egy jeges kéz markolná meg a szivem -folytogatta a sírás

-annyira sajnálom..láttál mindent?istenem..jaj kicsim..-jobban átölete a fiút-sírd ki magad-a fiú jobban magához ölelte a lányt

- amikor először Kaito odajött és elmondta mit látott nem hittem neki...aztán kimentem és láttam amikor visszajöttök...még akkor úgy voltam h talán csak egy régi jó barát ...de...amikor már puszit adtatok egy másnak...és az ölelés...akkor úgy fájt látni...aztán pedig...újból..és még egyszer...egyre jobban fájt...jaj...szivem...én...nem bírnám elviselni azt ha mással kéne téged látnom -közben forró könnyei végig foyltak arcán és csak sírt sírt és sírt.

A lány csak zokogott..és probálta megnyugtatni ,de nem ment..mindketten együtt sírtak..sosem fogják ezt elfelejteni..mindkettőmrl szeretét egymást iránt..minden érzelmüket ami ott akkor felszínre tőrt..

-szeretlek és örökké veled akarok lenni-felelte a lány.

-én is veled...nem bírnálak mással látni...azt nem élném túl...az életem része vagy...az életem már nem ér semmit ha te nem lehetsz velem

-nem is kell mással látnod mert én csak a tiéd vagyok és soha senki másé..sose szeretett engem így senki és nem is fog mert mástól nekem nem kell ez a szeretet csak tőled.-suttogta a lány.

-ennek úgy örülök,mint semminek ezelőtt-mosolyodott el a fiú.

-ez a legszebb szülinapom-felelte a lány majd lágyan megcsókolta a fiút,ki viszonozta.És még ott álltak sok-sok percig,egymás karjaiban pihenve,felhőtlen tiszta ég alatt.