Hatalmas villám hasította ketté az sötét eget

Hatalmas villám hasította ketté az sötét eget,nappali világosságot hozva egy pillanatra az alvó Tokyo fölé.A zuhogó esõben egy alak ugrált tetõrõl tetõre.A csuklójából patakzott a vér,így a haladása egyre lassabb volt.Percrõl-percre erõsödtek a fájdalmai.Figyelmetlen volt,és ennek meg lett a következménye.

-A fene!Már alig látok!-szitkozódott.Görcsösen próbált fókuszálni,egyre kevesebb sikerrel.Aztán hirtelen elfogyott a lába alól a tetõ,és zuhanni kezdett.Nem próbált meg küzdeni ellene,hiszen az idõ nem kedvezett a képességeinek.Így inkább hagyta,hogy a sötétség körülölelje az elméjét.

Kurama halk puffanásra ébredt.Felült az ágyában,és körülnézett.Egy kupacot vett észre az erkélyén.Felkelt,és elhúzta az erkélyajtót.A kupac egy lány volt.Kurama azonnal felnyalábolta,és bevitte,majd lefektette az ágyára.Az idegen lány talpig vörösben volt.Ujjatlan felsõt viselt,testhez simuló nadrágot,és csizmát,amibe két háromágú tör volt csúsztatva.A fiú a fürdõbe sietett,és az elsõsegély dobozzal a kezében tért vissza.Elláta a csúnya sebet a lány csuklóján.

-Hát egy darabig nem fogja tudni rendesen használni.-gondolta.Miután végzett a kötözéssel jobban szemügyre vette az éjszakai jövevényt.A lánynak rövid sötétbarna haja volt,és porcelánfehér bõre,amita tetemes vérveszteség is halványított.Alakja izmos volt,mégis karcsú.A ruhája kissé szakadozott volt,de összeségében gyönyörû látvány volt.Kurama megállapította,hogy bármelyik fiú elalélna a boldogságtól,ha egy ilyen lánnyal járhatna.Az õ teste is végigbizsergett,ahogy az ágyában pihenõ lányt nézte.Hogy ne figyeljen erre az érzésre inkább kiment a konyhába teát fõzni.A lány lassan kezdett magához térni.Elõször fogalma sem volt,hogy kerül egy idegen szobába,és idegen ágyba,de aztán apránkét eszébe jutottak,az este történtek.Megpróbált felülni,de ahogy rá akart támaszkodni a kezére,belenyilalt a fájdalom,így inkább visszafeküdt.Az ágynemû kellemes illata lefoglalta érzékeit,így nem vette észre,hogy annak tulajdonosa belépett a szobába.
-Látom felébredtél.-mondta halkan.
A lány felkapta a fejét,és egy csodaszép zöld szempárral találkozott a tekintete.Egy pillanatra még a szívverése is kihagyott egy ütemet.
-Hogy kerültem ide?-kérdezte a lány.
-Az erkélyemre estél.-felelte kedvesen a fiú.-Elárulod mit kerestél a tetőn,ilyen ítéletidőben?
-Nem.Jobb,ha nem tudod.Köszönöm,hogy bekötözted a sebem,de most már mennem kell.-mondtaa lány,és felkelt az ágyból.Azzal ajnos nem számolt,hogy a vérveszteség miatt megszédül,és Kurama karjaiba esett.Egy pillanatig hagyta,hogy a fiú a karjaiban tartsa.Hallotta a szívverését,érezte az illatát.
-Nem mehetsz el!Még gyenge vagy.Pihenned kell.
-Muszály.Mennél tovább vagyok itt,annál nagyobb veszélyben vagy.Köszönök mindent.-felelte,és az erkélyhez ment.Eléggé kótyagos volt a feje,de mégis sikerült feléleszteni az erejét.Az eső már szinte teljesen elállt,így jó esélye volt,hogy haza tud menni.
-Biztos,hogy elég jól vagy,hogy elmenj?-hallota a fiú hangját.
Bólintott,majd felugrott a korlátra.hátrafordult,és látta,hogy a fiú aggódó arccal néz rá.
-Köszönök mindent.Talán még találkozunk.-búcsúzott a lány.
-Legalább áruld el a neved!
-Rinly.És a tiéd?-nézett vissza a lány.
-Kurama.
Rinly búcsúzóul elmosolyodott,majd nyomtalanul eltűnt.Kurama még sokáig állt az ajtónak támaszkodva,és egyrecsak a különös lány járt a fejében.Mikor lefeküdt és nagy nehezen elaludt,egy gyönyörű mélyvörös szempárral álmodott.