Egy héttel késõbb Koenma összehívta a társaságot Genaki anyó házába

Egy héttel késõbb Koenma összehívta a társaságot Genaki anyó házába.

-Azért hívtalak benneteket,mert a tudomásomra jutott egy információ,amire immár tizennyolc éve várok.-kezdte a mondandóját az alvilág hercege.

-Tizennyolc éve?Hát eddig nem a türelmedrõl ismetünk.-kotyogott közbe Yusuke.

Koenma egy nagyon csúnya pillantással jutalmazta a beszólást,majd folytatta.-Van egy õsi jóslat,hogy amikor a Mars fénye megvilágítja a Holdat születik egy gyermek,aki alhozza a Pokol tüzét.’ lesz az Inferno.

-Aki tûzével felégeti a világot?-kérdezte Kurama.

Koenma bólintott.

-Egy hete,volt telihold.Ti ezt nem láthattátok,mert akkor volt az nagy vihar.Ezen az éjszakán Inferno tüze fellobbant,de mire odaértem volna,nyomtalanul eltûnt.Az lenne a feladatotok,hogy megtaláljátok.Ha jól sejtem,csak most ébredt rá a képességeire,és túl veszélyes magára és másokra nézve is.Amellett üldözi is néhány szörny,és ezek csak egyre többen lesznek az idõ múlásával.

Kurama elgondolkodva sétált hazafelé.A többiekkel másnapra beszélt meg találkozót,hogy kitalálják,hogy találják meg Infernot.Koenma újra eszébe juttatta azt az éjszakát.Azóta nem látta Rinlyt.Egy hete minden második gondolata a titokzatos lány volt.Arról persze fogalma sem volt,hogy a város másik végén valaki hasonló gondolatokkal küzd.Rinly is látni vágyta Kuramat.De tudta,hogy ez lehetetlen,hiszen gyilkos veszélyben van,és csak belerángatná a fiút.Alig több,mint egy hete feléledtek a nagyanyja által megjövendölt képességek,és hiába tanulta évek óta,hogy tudja majd kordába tartani,egyszerûen fel akarja emészteni a testét is és a lelkét is.A vihar éjszakáján négyen haltak meg,mert elvesztette az uralmat az ereje felett.Ezt soha többé nem ismétlõdhet meg.Úgy döntött elmegy sétálni a közeli parkba,hogy kicsit kiszellõztesse a fejét.Késõ délután volt,és a kora nyári nap kellemes meleget adott a parkba látogatóknak.Rinly mosolyogva nézte a játszadozó gyerekeket,és futkorászó kutyákat.Leült egy padra,és lehunyt szemmel élvezte a nap utólsó sugarait,ami mintha bemászott volna a bõre alá,hogy minden apró porcikáját felmelegítse.Egy fájóan ismerõs hang zavarta meg a pihenését.

-Rinly?

A lány felnézett,és a meglepetéstõl, még a szája is tátva maradt.Annyiszor elképzelte egy hét alatt,és most az álom valóra vált.Kurama állt elõtte.

A fiú alig akart hinni a szemének.De tényleg a lány nézett rá elkerekedett szemekkel.Ugyanaz a mélyvörös szem,és a bal csuklóján ott vírított egy vastag kötés.

-Leülhetek?-kérdezte.

Rinly bólintott.Meg kellett állapítania,hogy Kurama helyesebb,mint ahogy emlékezett rá.

-Hogy van a kezed?

-Még egy kicsit merev,de már sokkal jobban.

Kurama bólintott majd sokáig csendben ültek egymás mellett.Csak élvezték egymás közelségét.Aztán már azon vették észre magukat,hogy nevetve beszélgetnek.Teljesen egyforma volt az érdeklõdési körük,ugyanazokat a filmeket,és könyveket szerették.Szép lassan a délután estébe fordult.A hold vékony sarlója még a parkban találta a két fiatalt.

-Késõre jár.Mennem kell.-mondta Rinly,és felállt.

-Hazakísérlek.-felelte Kurama.

-Inkább ne.Örülök,hogy találkoztunk,de jobb ha távol maradsz tõlem.

-Ezt inkább hadd döntsem el én.-mondta a fiú.

-Nem tudod,mibe akarsz belekveredni.-próbálta meggyõzni Rinly.

Kurama egész közellépett a lányhoz,és megsimította az arcát.-Egyszer már elengedtelek.Nem követem el mégegyszer ugyanazt a hibát.-mondta halkan.

Rinly beleborzongott Kurama érintésébe.A szíve zakatolt,és a vér összevissza száguldozott a testében.Mire feleszmélt a fiú karja már a derekán volt,míg a másikkal az arcát tartotta,nehogy elfordítsa.A lány érezte a visszafojtott erõ felébredt.képtelen volt uralkodni rajta,és kitört belõle.Vérvörös láng borította be mindkettejüket.Rinly minden erejét összeszedve próbálta megóvni önmagától a fiút,de az nem engedett a szorításán.Kurama agyába villámként hasított a felismerés,hogy Rinly az Inferno.Érezte a bõrén a tûz forróságát,és a lány küszködését,hogy nehogy elégesse.Tudta,hogy ha megmozdul Rinly már nem lesz képes féken tartani a lángot.A tekintetével fogvatartotta a lányét,és várt.Rinlyt mélységesen megnyugtatták Kurama zöld szemei.A láng kezdett elszunnyadni,és néhány perc múlva teljesen eltûnt.Rinly fáradtan bújt Kurama ölelésébe.A fiú sóhajtva szorította magához.