A reggeli napsütés követelõzõen próbált utat találni a sötétzöld sötétítõfüggönyön,hiába.Rinly hatalmasat nyújtózkodott...volna,ha egy erõsen õt ölelõ kar nem akadályozza meg.

-Jó reggelt.-súgta Kurama fülébe.

-Már jó,hogy itt vagy.-felelte még kissé álmosan a fiú.-Ugye nem akarunk felkelni??

-Nem bizony.-mosolygott a lány,és hagyta,hogy Kurama újra felélessze a vágyát.

A gyönyörû pillanatot a csengõ gonosz berregése szakította félbe.

-Vársz valakit?-kérdezte Rinly.

-Akit vártam már itt van.-felelte Kurama,és egy puszit nyomott a lány homlokára,majd felkelt.-De ha az,akire gondolok,akkor kitekerem a nyakát.

Az ajtóbanYusuke állt.

-Ugye nem zavarlak?

-Éppenséggel zavarsz,de gyere be.

Yusuke,Kurama szobája felé tartott,de a fiú még idejében kapta el a srácot,és fordította a konyha irányába.

-Hé,mi van?-kérdezte Yusuke értetlenül,aztán egy perc múlva ördögi vigyor terült szét az arcán.-Nálad egy csaj van!!

-Nem csak "egy csaj".Rinly.-mondta Kurama.

Yusuke pár percig tátott szájjal emésztgette a hallotakat.

-Ez komoly??Mert pont miatta jöttem.Koenma égre földre keresi.

-Miért keres?-dugta be a fejét Rinly a konyhaajtón.

-Enma király riasztotta a SZEM-et.

Kurama majdnem elejtette a csészét,amit a kezében tartott,Rinly viszont nem értette mirõl van szó.

-Beavatnátok?

-A Túlvilág királya meg akar öletni.-felelte Kurama.Elöször azt hitte,hogy Rinly megijed a hrtõl,de a lány szemében valami más csillant meg.

-Ahhoz még nekem is lesz egy-két szavam.-mondta határozottan.-De azt nem értem,hogy mit vétettem ellene.

-Túl nagy a hatalmad.-adta meg a választ az éppen belépõ Koenma.

-Te nem ismered a csengõt?-kérdezte Kurama.

-Bocsánat,de nem érek rá az udvariaskodásra.A SZEM közeledik.

-Basszus!!El kell tûnnünk!-mondta Yusuke.-Egyébként,nem rám volt bízva a dolog?

-De csak apám nem bízott benne,hogy megtennéd,ezért döntött,úgy,hogy a maga módján intézi el.Többet én sem tudok.

-Én nem megyek sehová.-jelentette ki Rinly.-Nem fogok menekülni,amikor nem tettem semmit.

Kurama a lányhoz lépett,és megfogta a kezét.-Igazad van,de ahogy elnézem a harc hevében latarolnátok a lakásom.Legalább valami tágasabb harcteret keressünk.

Rinly beleegyezõen bólintott.

Egy óra múlva,már a város közelében lévõ erdõben jártak.Kurama nagyon meglepõdött,hogy Rinly harcolni akar.Azon pedig még jobban,hogy indulás elõtt egy pillanatra lehunyta a szemét,és máris a jól ismert vörös ruha volt rajta.Egy tisztáson megálltak pihenni,amikor Rinly megszólalt.

-Itt vannak!

A fák közül valóban a SZEM tagjai léptek elõ.

-Rinlygwen,másnéven Inferno,velünk kell jönnie!-mondta a parancsnok.

-És mégis miért?-kérdezte pimaszul a lány.

-A Túlvilág királyának a parancsára.

-Nekem õ nem parancsol!!

-Parancsnok!Miért küldte magukat ide az apám?-lépett elõ Koenma.

-Koenma Nagyúr,ebbe ne avatkozzon bele.Az édesapja parancsot adott,mi pedig teljesítjük.

-És mi az a parancs?-kérdezte Kurama.

-Hogy vigyük Infernot a Túlvilágra.Ha ellenkezik,akkor likvidálnunk kell.

-Na persze,biztos nem teázni akar velem a királyotok!!Utóljára mondom nekem õ nem parancsol!

-Akkor nem tehetünk mást.Elkapni!-adta ki az utasítást a parancsnok.

Yusuke,és Kurama Rinly elé álltak.

-Magukkal semmi dolgunk!Álljanak félre!

-Nem!Ha Infernot akarják,akkor elõszõr velünk kell végezniük!-mondta dühösen Kurama.

-Így van!És nem lesz könnyû dolguk!-tette hozzá Yusuke.

A két fiú valami forrót érzett a háta mögött.Hátrafordultak,és elámultak a látványtól.Rinlyt vérvörös lángok ölelték körül,és fél méterrel a füld felett lebegett.A szeme is felizzott,a köpenye helyén pedig lángszárnyak jelentek meg.

-Alkut ajánlok!-Rinly hangja teltebb volt,és félelmetes.-Vagy elmennek és átadnak egy üzenetet a királyuknak,vagy a lángok martalékává válnak.

A SZEM tagjai iszonyú rettegéssel néztek a lányra.Rinly démoni erejéhez még csak hasont sem tapasztaltak soha.

-Mi lenne az üzenet?-kérdezte remegve a parancsnok.

-Inferno,a Pokol Tüze,nem jelent fenyegetést a Túlvilágra,de ha mégegyszer megpróbálják megölni,akkor felégeti mindhárom világot!Érthető?

A parancsnok bólintott,és a társaival együtt eltûnt.Rinly visszaereszkedett a földre,de megszédült.Kurama még idejében kapta el.

-Jól vagy?-kérdezte aggódóan.

-Igen,de az elõbbihez hasonló erõdemostrációhoz még nem szoktam hozzá..Azt akartam,hogy féljenek

-Nemcsak féltek,rettegtek!-mondta Konma.

-Nemcsak õk.-jegyezte meg Yusuke.-Engem is a frász kerülgetett.Nem vagy semmi!

Rinly elmosolyodott.Most ugyanaz a kedves lány volt,akit megismertek.

-Induljunk.-mondta,és elegedte Kuramát.

Ám ekkor szárnycsapásokra lettek figyelmesek.A hang forrása két,a Rinlyéhez hasonló vörös ruhát viselõ férfi volt.Hatalmas fekete tollas szárnyuk a földet söpörte,ahogy földet értek. Féltérdre ereszekdtek Rinly elõtt.

-Úrnõ,jól vagy?-kérdezte az egyikük.-Bocsáss meg,hogy nem jöttünk elõbb,de késõn jeleztél.

-Semmi baj,Kazun.Álljatok fel.

-’k meg kik?-érdeklõdött Yusuke.

-Kazun,és Mirack a Lángok Kastélyának õrei.

-Ezek ikrek!-örömködött a szellemdetektív.

A két férfi bólintott.Mindketten magasak voltak,és feltúnõen jóképûek.Fekete hajuk,a hátuk közepéig ért,szemük pedig  legkékebb óceánt idézte.

-Nagyúr!-hajoltak meg ismét,de most Kurama elõtt.

A fiú nagyon nem értette az egészet.Rinlyre nézett,de lány is legalább olyan meglepett volt,mint õ.

Az ikrek észrevették a taácstalanságukat,és Mirack adta meg a választ.

-A Nagyúr viseli a Tûz Jegyét,ez jelzi,hogy õ az Úrnõ párja.-mutatott Kurama kezére.

A fiú igencsak meglepõdött,mert egy Tûzmadár vörös körvonala jelent meg a csuklóján.Nem sokáig tudtak filozofálni a jelenségen,mert egy halk surranást hallotak,majd Rinly összesett.

-Rinly!!!-kapott a lány után Kurama.az ölébe vette a lányt,de valami meleget érzett a kezén.Elhúzta Rinly hátáról,és látta,hogy véres.Egy aprócska nyíl állt ki a lány hátából.

-Kedvesem!Rinly,kérlek mondj valamit!!.szólongatta,de a lány néma és mozdulatlan maradt.

-NEEEM!!!!!!!!!!!!!!!!-üvöltött fel Kurama,és magához szorította szerelmét.