A hajnal egymás karjaiban találta a két szerelmest.Rinly arra ébredt,hogy kedvese ezüstszínű haja szabályosan betakarja.Kurama ugyanis a démoni alakjában szuszogott mellette.Este a lány nem engedte,hogy visszaváltozzon.Rinly nem tudott ellenállni a kísértésnek,és megsimizte a fehér rókafüleket.A még mindíg mélyen alvó fiú füle ösztönösen lelapult,ami halk kuncogást váltott ki a lányból.Mosolyogva piszkálta tovább Kuramát,aki felébredt a kuncogásra,és most résnyire nyitott szemmel figyelte szerelme ténykedését.Természetesen imádta,ha érezhette a lány érntését,de jobb ha a fülei zakaltásából nem csinál rendszert.A hirtelen lekonyuló fülek egyértelműen tudtára adták Rinlynek,hogy Kurama felébredt.
-Remélem tudod,hogy ezt még senkinek sem engedtem meg.-dünnyögte.
-Remélem is.-mondta Rinly,és egy puszit lehelt Kurama szájára.
A fiúnak ez a röpke érintés is elég volt,hogy még többet akarjon.Óvatosan,nehogy fájdalmat okozzon,a hátára fektette a lányt,majd fölé hajolt és megcsókolta.Rinly megérezte Kurama vágyát,hiszen ő is kívánt a fiút.Teljes odaadással viszonozta a csókot,és bár a mozgás még fájdalmat okozott neki,elkezdte lefejteni szerelméről a ruhát.Kurama abbahagyta a lány nyakának kényeztetését,és felemelte a fejét.
-Biztos akarod?Még csak tegnap ébredtél fel.
Rinly pár pillanatig elmerült az aranybarna szemekben,és arra gondolt,hogy még életében nem volt ilyen boldog.Elfeledkezve a hátába nyilaló éles érzésről,magához húzta Kuramát,és csak két szót suttogott:
-Kérlek,szeress!
Kurama boldolgan teljesítette a kérést.Szeretkezésük még csodálatosabb volt,mint az első.Szenvedélyes,érzéki,mégis gyengéd,és odaadó.Hosszú órákon át szerették egymást,újra,és újra eljuttatva a másikat a gyönyör csúcsaira.Végül boldog mosollyal az arcukon álomba merültek.
Lassan dél felé járt az idő,amikor Kurama felébredt.Rinly még álmában is szorosan ölelte,ami mosolyt csalt az arcára.Tudta,hogy ő az a lány,akire oly régóta vár.Mikor még démonrókaként élt az Alvilágban,sok nő próbált a kegyeibe férkőzni,hasztalan.Néhány éjszakánál többet egyiküktől srm akart.De mióta megismerte Rinlyt,megismerte az igazi szerelmet,és ezt bármi áron meg akarta védeni.Óvatosan,hogy a lány ne ébredjen fel,kibújt az ölelésből,és miután visszaváltozott emberi alakjába,úgy gondolta valami ehető után néz.Ahogy a konyha felé haladt,egy beszélgetés hangjai ütötték meg a fülét.
-Kurama a Tűz világának Nagyura lett!Ez kemény!-hallatszott Yusuke hangja.-A szárnyasok térdet hajtottak előtte.
-Mindíg is hatalomra vágyott.Most itt a nagyszerű lehetőség.-válaszolta Koenma.
Kurama egy lendülettel húzta el az ajtót,és belépett.Yusuke,majd frászt kapott,Koenma pedig elsápadt.
-Nem mintha bármi bármi közöd lenne hozzá,de engem már régen nem a hatalom érdekel.Csak Rinly számít.Ha ő azt kéri,akkor szó nélkül követem a Tűz Világába.De máshol akar élni,az sem érdekel,amíg vele lehetek!Én már nem az a Youko Kurama vagyok,aki egykor voltam!Ő egy ilyen megjegyzésért kíméletlenül megölt volna!Ugyhogy szerintem ne akard,hogy visszatérjen!
Koenma még jobban elsápadt.-Bocsáss meg!Nem akartalak megbántani.
-Jobb lenne,ha máskor megválogatnád a szavaidat.-mondta Kurama és magára hagyta a két elképedt fiút.
-Cumis,hogy te néha mekkora bunkó tudsz lenni!-mondta Yusuke.

Rinly ínycsiklandozó illatokra ébredt.Mikor kinyitotta a szemeit,látta,hogy egy tálca étel van mellette,Kurama pedig elégedetten falatozik
-Nekem nem is akartál hagyni?-játszotta a durcit a lány.
-Aki nem ébred fel időben,az éhen marad.-nevetett Kurama.
-Gonosz vagy!-duzzogott a lány,és felkelt.Mivel még elég gyenge volt,és a reggel történtek is kifárasztották,így Kuramának dőlt,aki segített neki az evésben.
-Néhány órája még nem kellett volna etetni.-évődött a fiú.
-Nagyon viccses,de néhány órája még nem az étkeztetésemmel voltál elfoglalva.-felelte Rinly,és nagyot kacagott látva szerelme piruló arcát.
Yusuke,és Koenma szó szerint berontottak a szobába.Mikor meglátták a mosolygó lányt,a padlót verte az álluk.
-Miért nem mondtad,hogy Rinly felébredt??-akadt ki Yusuke.
Kurama nem szólt semmit,de Rinlynek feltűnt,hogy feszült lett.De nem tudott sokáig töprengeni,mert mgjelent Kazun,és Mirack.
-Úgy örülönk,hogy jobban vagy!-mondta Mirack,és meghajlolt Úrnője előtt.
A lány mosolygott.-Mi járatban fiúk?
-Megtudtuk,hogy ki támadott meg.-felelte Kazun.
-És ki volt?-kérdezte Kurama.
- Syrick herceg..-adta meg a választ a Palota őre.
-MI????-borult ki a lány.
-Ki az Syrick herceg?-kérdezte értetlenül Yusuke.
-A népem egyik leghatalmasabb tagja.-felete halkan Rinly,és lehunyva a szemét Kurama vállára dőlt.