-Ezt hogy érted??-kérdezte meglepetten Rinly.
-Emlékszel,mikor nem égetett meg a Tűz?
-Persze.
-Nos,akkor megosztotta velem az erejét.Azt,hogy ez pontosan mit jelent,még nem tudom.De annyi biztos,hogy amikor előszőr lettél az enyém,már végleg összekötött minket.-mondta Kurama.
Rinly enyhe pirral az arcán idézte fel azt a gyönyörű estét,majd szó nélkül megölelte szerelmét.
-Nagyon félek,hogy nem leszek képes uralni a Végzet Gyűrűjét.És nem akarom,hogy bajod essen!Annyira szeretlek.-suttogta.
Kurama eltolta magától Rinlyt,de csak annyira,hogy a szemébe tudjon nézni.Végig simította Rinly arcát.
-Én is nagyon félek,de legjobban téged féltelek.
Rinly sóhajtva kibontakozott az ölelésből,és az ajtóhoz sétált.Elhúzta majd mélyet lélegzett a friss hegyi levegőből.
-Tényleg megkérte a kezed?-kérdezte Kurama.
Rinly bólintott.Kurama mögé lépett,és átölelte. Mindíg érezni akarta,hogy vele van.Minden órában,minden percben.
-Féltékeny vagyok,ugye tudod?-mondta,mikozben állát kedvese vállán pihentette.
Rinly megfordult,és egy lágy csókott adott Kuramának.
-Nem kell.Én csak a tiéd vagyok,és ha te másként nem akarod az is maradok.
-Soha nem akarom,hogy ez változzon.-mondta Kurama,és mégjobban magához szorította Rinlyt.
Az egész napot kettesbben töltötték.Estefelé Koenma visszatért.
-Jó híreim vannak.Megtudtuk,hogy hol van a Végzet Gyűrűjének három darabja.
-Na,hol?-kérdezte Yusuke.
-A három világban rejtették,távol a Tűz birodalmátol.
-Akkor az lenne a legjobb,ha különválva keresnénk őket.-javasolta Rinly.
-Jó ötlet!-lelkesedett Yusuke.-Szólok a fiúknak,és mi ebben a világban keressük.
-Mi pedig a Szellemvilágba megyünk.-mondta Mirack.
-Segítek nektek.-ajálnotta Koenma.
Az ikrek bólintottak.
-Akkor miénk az Alvilág.-mondta Kurama.
-Mikor indulunk?-kérdezte Rinly.
-Majd csak akkor,ha meggyógyultál.-mondta Kurama.
A lány duzogva elvonult a szobájába.Nem sokkal később Kurama utána ment.
-Yusukéék holnap indulnak.
Rinly,mintha nem is hallotta volna szerelme mondandóját,továbbra is háttal ült neki,és nézte a csillagos eget.Nem tetszett neki,hogy nem indulnak ők is.
-Mi a baj?-kérdezte Kurama,és a lány mellé telepedett.Rinly viszotont direkt kerülte a tekintetét.
Kurama maga felé fordította Rinly arcát.
-Ha meglesz legalább az egyik darab,már könnyebb dolgunk lesz.-mondta.
-De én nem akarok várni,és állandó rettegésben élni.-felelte a lány.
-Tudod,kedvesem,de nem vagy még elég jól,hogy harcolhass.
Rinly falállt és dühösen járkálni kezdett.
-Nem is leszek jól,amíg Syrick él!Csak akkor fogok megnyugodni,ha megöltem!!
Kurama meglepetten nézett Rinlyre.Még soha nem látta ilyen dühösnek.Mikor a lány mellette ment el,megfogta a kezét,és az ölébe húzta.Arcát a barna tincsekbe fúrta.Rinly megborzongott,mikor megérezte kedvese leheletét a bőrén.Rögtön megnyugodott,és átölelte Kurama nyakát.A fiú is érezte,hogy Rinly lehiggadt.Félresöpörte Rinly haját,és apró csókokkal hintette be a selymes bőrt,majd óvatosan lehúzta a lány válláról a vékony kimonót,amit Genkaitól kapott.
-A kis telhetetlen.-mondta mosolyogva Rinly.
-Úgy tűnik,csak ezzel tudom elérni,hogy megnyugodj.-felelte ördögi vigyorral Kurama,és megcsókolta szerelmét.
Az egész éjszakát egymásnak szentelték.A nyitott ablakon bevilágított a hold,de mikor meglátta a két szerelmest,inkább egy puha felhővel takarta el az arcát.
Teltek a hetek,és Rinly szinte teljesen felépült,hála Kurama gondos ápolásának.Következetesen nem engedte,hogy Rinly megerőltesse magát,és a gyógyteák is megtették a maguk dolgát.Egyik reggel,három héttel a fiúk elutazása után ők is útra keltek az Alvilágba.A keresést nehezítette,hogy Rinly nem használhatta teljes mértékben az erejét,nehogy lelepződjenek.
Már egy hete járták az Alvilágot,amikor Rinly hirtelen megtorpant.
-Mi a baj?-kérdezte Kurama aggódva.
-Érzem a Gyűrű darabját.Már nem lehetünk messze.
Estére elérték az Alvilág legsötétebb részét.Már Kurama is érezte a Gyűrű lüktetését.Egy elhagyatottnak tűnő várromhoz értek.Bemenni sajnos nem tudtak,mert össztalálkoztak két,a Palota őrhöz hasonló férfival.
-Úrnő,csak nem a Gyűrűért jöttél?-kérdezte az egyikük.
-De,igen,és ha nem akartok meghalni,félreálltok!
-Ó,Rinlygwen Úrnő,és Kurama Nagyúr!Milyen kellemes meglepetés!-hallottak egy vérfagyaztó hangot a hátuk mögött.
Rinly azonal hátrafordult,de Kurama csak félig,hogy szemmel tudja tartani a két feketeszárnyút.Syrick herceg legalább egy fejjel volt magasabb Rinlynél,és ha a vörös szeme nem lángolt volna a gyűlölettől,akkor még jóképűnek is lehetett volna nevezni.Hollófekete haja a válláig ért,fehér bőre nagyon hasonlított Rinlyére.Vörös köpeny takarta alakját,és három hatalmas fekete kutya állt mellette vicsorogva.
-Mit akarsz Syrick?-kérdezte Rinly megvetően.
-Természetesen a Gyűrű darabját.
-Soha nem lesz a tiéd!-felelte a lány és a levegőbe emelkedett köpenye helyén megjelentek a lángszárnyak.
Syrick arcán egy pillanatra meglepettség suhant át,de pillanatokkal később visszanyerte az önuralmát.
-látom sokat fejlődtél,de még mindíg gyenge vagy!-kiáltotta és két kezét fekete lángok ölelték körbe.
Rinly is felélesztette erejét.A tűzgömbök,és a lángok csak úgy röpködtek,sok apró sebet okozva egymásnak.Azonban az egyik tűzgömb elől Rinly nem tudott időben kitérni és telibe találta.Jó néhány métert repült és egy nagy sziklának csapodótt.
-Rinly!!-kiáltotta Kurama,és felvette a démonróka alakját,majd a kedveséhez rohant.Syrick,és csatlósai eltűntek.
Rinly eszméletlenül feküdt.Kurama a karjába vette,és visszavitte Genaki házába.
Nem is volt olyan rég,amikor fel-alá mászkált az ajtó előtt.Nagyon aggódott.Valami rossz érzés nem hagyta nyugodni.
-NEEEEM!-sikoltotta Rinly.
Kurama szinte feltépte az ajtót,és egy pillanatra kihagyott a szívverése.Rinly zokogva feküst az ágyukon,Genkai pedig egy csomó véres lepedőt tuszkolt egy fekeze zsákba.
-Mi történt??-kérdezte miközben magához ölelte szerelmét.
-Ku..rama..-nyüszörgött a lány.
-Valaki mondja már meg mi történt??-kérdezte Kurama kétségbeesve.
-Rossz hírem van,fiam.-kezdte az anyó.-Rinly gyermeket várt.
Kurama előszőr nem értette a múlt időt.Aztán éles fájdalamat érzett a szíve körül.
-Ez ezt jelenti...?
-Igen.-mondta zokogva Rinly-Elvesztettem a gyermekünket.