Rinly teljesen depressziós lett gyermeke elvesztése miatt.Magába zárkózott,és egy idő után már Kurama közelségét is képtelen volt elviselni.Ahogy telt az idő a bőre egyre halványabb lett,de inkább szürkés,mint fehér.Egyébként is vékony alakja még soványabb lett,még a haja is elveszítette a fényét.Teljesen kizárta a külvilágot,nem volt más az elméjében csak a mérhetetlen fájdalom.Egy gyermek arcocskája kísértette éjjel és nappal.Egy gyermek,akit azelőtt elvesztett,hogy a létezéséről egyátalán tudott volna.Ami a legjobban fájt neki,hogy még meg sem tudta siratni.Azóta a délután óta,képtelen volt akár egyetlen könnycseppet is ejteni.Kurama is szenvedett.Tehetelenül kellett néznie,hogy Rinly egyre távolabb kerül tőle.Eleinte még némi vígaszt tudott nyújtani szerelmének,de aztán Rinly egyre szótlanabb lett,aztán már a közelébe sem engedte.Külön szobába kellett költöznie.Aludni képtelen volt.Folyton abban reménykedett,hogy Rinly magához engedi,vagy legalább újra a közös szobájukban töltheti az éjszakát.Mikor nagy ritkán a lány kiment a kertbe,az ablakból nézte,és kétségbeesetten figyelte,hogy Rinly kezdi elengedni az élet fonalát.Érezte,hogy szerelme meg akar halni,de a Tűz nem engedi.Néha ő is inkább meghalt volna,csak ne kelljen tovább ezzel a fájdalommal léteznie.





Egy hónappal később előszőr Yusuke,Kuwabara,és Hiei tért vissza a megtalált darabbal,amjd rá két napra Mirack,és Kazun is megjött.-Hol van az Úrnő?-kérdezte Mirack.





Kurama nem szólt semmit,csak az ablakhoz ment.A többiek követték.





-Mi történt Rinlygwen úrnővel?-kérdezte Kazun aggódva.-Hiszen egy pislákoló láng tartja csupán életben!





Genkai röviden elmondta,a történteket,mert látta,hogy Kurama képtelen megtenni.Döbbent csend ereszkedett a szobára,miután az anyó elhallgatott.





-Ez szörnyű.-mondta halkan Kuwabara.





-Az.-értett egyet barátjával Yusuke.A két Palota őr alig tudta felfogni a dolgot.Hiei nem szólt semmit,csak Kurama mellé lépett,és kezét a rókadémon vállára tette.Kurama ránézett,és bólintott.Ez az apró gesztus sokar jelentett neki.Nem érezte magát annyira egyedül.





Aznap éjszaka Rinly nyitva hagyta a kertre néző ajtót,és úgy aludta felszínes,rémképekkel teleszőtt álmát.Kurama kedvenc fájuk tövében ült,és onnan nézte szerelmét.Lépteket hallott,de hátra sem kellett fordulnia,hogy tudja Hiei az.A tűzdémon leült mellé.Kurama lehajtotta a fejét,és hiába próbálta,nem tudta visszatartani könnyeit.Hiei nem szólt semmit,csak ismét a barátja vállára tette a kezét.Mélyen meghatotta a rókadémon hatalmas fájdalma.Nemcsak a gyermekét veszítette el,hanem lassan,de biztosan élete szerelmét is.





-Mikor indulsz?-kérdezte csak így egyszerűen.





-Csak rátok vártam.-felelte Kurama,és letörölte arcáról a sós cseppeket.





A tűzdémon bólintott,majd felállt,és mielőtt magára hagyta volna a fiút így szólt.





-Reggel indulunk.





Kurama ezen az éjjelen végre néhányí órára elszunnyadt.A tudat,hogy bosszút állhat,egy csöppnyi megnyugvást jelentett neki.





Másnap Genkai magához hívatta a fiúkat.Már meg sem lapődtek,hogy Koenmát is ott találták.





-Tudom,hogy hova készültök.-mondta az anyó.





Kurama és Hiei meglapetten nézett.





-Azóta tudom,hogy bosszúra szomjazol hogy megtudtad mi történt,de Koenma jó hírrel érkezett.





A herceg bólintott.-Megtudtuk,hogy a Végzet Gyúrújével visszakaphatjátok a gyermeketeket.





Kurama előszőr levegőt is elfelejtett venni,majd egy mérhetelen súlyú szikla zuhant le a szívéről.Percekig próbálta megemészteni a hallotakat,majd felpattant és Rinly szobája felé rohant.Halkan bekopogott,de választ nem kapott,így óvatosan benyitott.A lány nem volt a szobába,de a kertre nyíló ajtó jelezte,hogy merre lehet.Kurama halkan végigment a szobán,ki a kertbe.A szíve összeszorult,ahogy meglátta kedvesét a fájuk tövében összekuporodva.Óvatosan közelített Rinly felé,de lány észre sem vette,pedig régebben még álmában is megérezte,ha Kurama későn ért vissza.CSak akkor vett tudomást a jelenlétéről,mikor a fiú már előtte térdelt.Kurama úgy fogta meg Rinly kezét,mintha attól félne,hogy egyetlen érintésére eltűnne.Rinly szeme egészen sötét színű,majdnem fekete volt.El akarta húzni a kezét,de Kurama egy picit megszorította.





-Fontos dolgot szeretnék mondani.-mondta halkan.





-Nem érdekel.-felelte a lány fáradtan.





-Most meg fogsz hallgatni.-Kurama hangja még mindíg halk volt,de határozott.-A babánkról van szó.





Rinly arca még elkeseredettebb lett.





-Mit akarsz vele??Ő már nincs!-nyüszörögte.





-De van.Visszakaphatjuk.-mondta Kurama.





-Hazudsz!-kiáltotta Rinly,és elrántotta a kezét,majd felállt,és hátrálni kezdett a fiútól.





Kurama sejtette,hogy nehéz lesz meggyőznie,de az nagyon fájt neki,hogy már ennyire nem bízik benne.Ekkor Koenma lépett mellé.A háttérben feltúntek a többiek.





-Hagyd,Kurama.Majd én.-mondta a herceg,és lassan a rémült,remegő lányhoz lépett.





-Kurama igazat mondott.Tényleg visszakaphatjátok.





-Hogyan??-kérdezte Rinly.





-A Végzet Gyűrűje elég erőt adhat,hogy megídézhetitek a gyermek lelkét,és az visszatalál hozzád.Újra növekedni fog benned.





Rinly kétségbeesetten nézett hol Koenmára,hol Kuramára.





-Tényleg?-kérdezte hitetlenül.





-Igen,de ehhez össze kell szedned magad.Hagynod kell,hogy a Tűz újra lángoljon benned.-mondta Genkai.





Rinly szemmei megteltek könnyel,és végre újra tudott sírni.De most boldogságában.Remegő kezét Kurama felé nyújtotta,aki boldogan fogadta el,és magához szorította párját.Rinly felzokogott,és úgy kapaszkodott szerelmébe,mintha az élete múlna rajta.Kurama könnyei is eleredtek,hogy kedvese végre visszatért hozzá a magányból,és a néma szenvedésből.Rinyl lábai elgyengültek,de Kurama továbbra is szorosan tartotta,és leguggolt vele a puha fűbe.Mikor Rinly felemelte a fejét, Kurama végre újra látta a tűzet a szemében.Az annyira szeretett szempár újra mélyvörösben ragyogott,és halványan már látni lehetett az aranyszín pettyeket.





-Bocsáss meg,kérlek.-sutottogta.





-Nincs mit megbocsátanom.Szeretlek.





Rinly megcsókolta szerelmét,aki boldogan viszonozta,hiszen egy hónapja várt erre.Feléledt számukra a remény,hogy újra boldogok lehetnek.A Tűz pedig újra beburkolta őket óvón,és törődőn.





A fiúk elmorzsoltak egy kósza könnycseppet,de még Hiei is sűrűn pislogott.Genkai anyó is meghatottan nézte ahogy a két szív újra megtalálta egymást. >