Kurama karjába vette kedvesét,és bevitte a szobájukba.Letette az ágyra,és boldogan nézte,ahogy kezd a lányba visszatérni az élet.Rinly bőre újra porcelánfehér lett,és a szemeiben újra csillogtak az arany pettyek.Rinly magához húzta szerelmét,és megcsókolta,majd szorosan hozzábújt.

-Annyira sajnálom,ami történt.Észre sem vettem,hogy te is ugyanúgy szenvedsz,mint én.

-Nem számít.Már nem.Csak az,hogy újra itt vagy velem.-mondta Kurama,és még szorasabbra vonta az ölelést.

Hosszú idő óta előszőr mindketten mélyen,és pihentetően aludtak,egymás karjaiban.Másnap reggel Rinly arra ébredt,hogy Kurama apró puszikkal kényezteti a nyakát.

-Jó reggelt!-mondta Kurama,mikor látta,hogy Rinly felébredt.

A lány nem szólt semmit,csak megsimította kedvese arcát.

-Szeretlek.-mondta halkan.

-Én is nagyon szeretlek.-felelte Kurama.

Rinly kibújt az ölelésből,és becsukta az eddig nyitott ablakot,majd az ágy mellé lépett,és kioldotta vérvörös selyemkimonója övét,és hagyta,hogy a puha anyag a földre hulljon.Csodaszép ,karcsú testén csak egy apró bugyi volt.Kurama felült,és magához húzta Rinlyt.

-Gyönyörű vagy.-súgta a fülébe.

-Újra érezni akarlak.-felelte a lány.

Ezen a reggelen Rinly meg akarta mutatni Kuramának,hogy mennyire szereti.Most ő volt az,aki csókokkal borította be szerelme testét,és olyan szenvedéllyel szerette,ami meglepte Kuramt,de hihetetlenül boldoggá is tette.Eddig is tudta,és érezte,hogy Rinly szereti,de csak most döbbent rá,hogy a lány pontosan úgy ragaszkodik hozzá,ahogyan ő.Ez a felismerés csak még jobban fokozta a vágyát,és átvette az irányítást.Ő került felülre,és szorosan átölelve jutatta el szerelmét beteljesüléshez,akiben újra feltámadt a Tűz.Nagyobb erővel,mint valaha.Arany színű lángok ölelték körül mindkettejük testét,örökre,és teljesen összekapcsolva őket.Tudták,hogy ez más volt,mint az eddigiek.Mostmár teljesen és feltétel nélkül szerették,és megbíztak egymásban.A Tűz azonban egy ajándékkal is meglepte őket,amiről,még sejtelmük sem volt.

Rinly teljesen visszanyerte az erejét,és szépségét.A szívében újra bizakodás volt,és hatalmas bosszúvágy.Syrick halálát kívánta.A két kezével akart véget vetni a herceg életének.

Néhány nappal később visszatértek az Alvilágba,de most már nem voltak egyedül.A többiek velük tartottak.A várromnál most senkit nem találtak.

-Ez biztos,hogy csapda.-mondta Yusuke.

-Egyetértek.-felelte Kurama.-Óvatosnak kell lennünk.

akadálytalanul jutottak el a rom tetejére.A Gyűrű darabja egy kettétört oszlopon maradványán hevert.Rinly gondolkodás nélkül lépett oda,és magához vette.Ekkor feltűnt Syrick,egy kisebb hadsereggel.

-Tudtam,hogy visszajössz.-sziszegte elégedetten.

-Akkor azt is tudod,hogy meg foglak ölni.-felelte a lány.

Syrick felnevetett,de a hangjában nyoma sem volt az életnek.-A gyermekedet már elvettem,most az életedet fogom,

-Te tudtad,hogy terhes voltam??-kérdezte elhülve Rinly.

-Igen.Megéreztem.

-Te mocsdadék.-kiáltotta Kurama és felvette démoni alakját.

A látványtól mindenkinek tátva maradt a szája.Kurama ugyanis most aranyszínű ruhát viselt.De nem csak ez volt egyetlen furcsaa rókadémonon.Az eddig ezüst színű haja,most halvány arany színben pompázott a füleivel,és a farkával együtt.

Syrick nyíltan meglepődött.

-Ezek szerint a Tűz Urat választott az Úrnője mellé.-mondta undorral a hangjában.

-Igen!És ez az Úr,nem te vagy!-felelte Kurama.Őt is meglepte a változás,bár már egy ideje sejtette,hogy a Tűz a démoni alakjában tudja majd segíteni.

Nem habozott és azonnal nekiesett a hercegnek.A Syrickkal érkezők is támadásba lendültek.A többiek meglepetésére még Koenma is harcolt.Védően Rinly köré álltak,hogy a lány ösze tudja illeszteni a darabokat.Mikor ez sikerült bal kezének mutatóujjára húzta a rubinkővel díszített aranygyűrűt,ami felizzott,és pajzsal vette körbe a lányt.

-Úgy tűnik sikerült.-mondta Yusuke két ütés között.

-Nem biztos.Nézd Rinlyt.-felelte Hiei,miközben éppen levágta az egyik szörny fejét.

Rinlyre néztek,akinek láthatólag nehezére esett az irényítása alatt tartani a gyűrű erejét.Aztán kezdett megváltozni.Vörös fény vette körül,majd egy energia robbanás után Rinly alakot váltott és egy gyönyörű Tűzmadár lett belőle.Mindenki ledermedve nézte.

-A Pokoli Főnix!!-kiáltotta Syrick remegve,és ez volt az utólsó szava,mert a Főnix fölé repült,és betakarta a lángoló szárnyaival,majd elégette.

A herceg csatlósai visszavonolót fújtak,már amennyi megmaradt bebőlük.A fiúk ugyanis eléggé megritkították a soraikat.

Rinly visszaváltozott,és a földre rogyott.Kurama azonnal odarohant hozzá.

-Jól vagy?-kérdezte és megölelte.

-Igen,azt hiszem.De mi volt ez??

-Elfogadtad az örökséged.-hallottak egy bársonyos hangot e fejük felett.Egy másik Tűzmadár jelent meg,és szállt le eléjük.

-Te ki vagy?kérdezte Rinly.

-Az Tűz Világának Őre.Elhoztam a gyermeketeket.-mondta a csodás lény és széttárta a szárnyait.A szívéből egy apró fehér gömböcske indult Rinly felé,és előtte lebegett.

A lány remegve felállt.-tényleg ő az??-kérdezte hitetlenkedve.

-Igen.-felelte a madár.-Elhoztam,hogy csatlakozzon a testvéreihez.

-Ezt hogy érted?-kérdezte Kurama,aki szorosan Rinly mögött állt,attól tartva,hogy szerelme elájul.

-Rinly szíve alatt egy ikerpár növekszik.A Tűz ajándéka.

Rinly könnyekben tört ki,Kurama pedig szerelme hasára tette a kezét.

A kis gömb türelmetlenkedve pulzálni kezdett.

-Már nagyon menni akar.-mondta a Tűzmadár.

Rinly széttárta a kezeti,és lehunyta a szemét.Kurama továbbra is mösgötte állt,és kezét a lány csípőjén nyugtatta.A gömböcske fehér fénnyel vonta be őket,és elfoglalta jogos helyét édesanyja méhében.Rinly kimondhatatlanul bolgod volt.

Kilenc hónappal később Kurama megint idegesen járkált fel alá Genkai házában.Yusuke pedig megint rászolt.

-Könyörgöm ülj le,mert elszédülök!Attól nem születnek meg előbb,ha ösvényt gyalogolsz a padlóba!

-Jól van na!!De annyira ideges vagyok!

Ekkor egy hangos sírásra lettek figyelmesek.Majd még egy,és még egy erőteljes hang zendített rá.

Kuramát már nem lehetett visszatartani.Berohant a szobába,ahol előszőr szerelméhez rohant,aki kimerülten,de boldog mosollyal az arcán pihent.A fiú a karjába zárta,és forrón megcsókolta.

-A fiaidra nem is vagy kíváncsi?-kérdezte nevetve Genkai,aki két pólyába bugyolált csöppséget tartott a kezében.A harmadik pici Yukina kezében volt.

Mindhárom csecsemőt átadták a boldog szülöknek.A három fiúcska édesanyuk hajszínét örökölte,de a szemük,ugyanolyan jádezöldben csillogott,mint Kuramáé.Olyan sok fájdalom,és szenvedés után Kurama és Rinly végre felhőtlenül boldog volt,és ezt nem már nem vehette el tőlük senki.