A történet három évvel a sorozat vége után kezdődik.Kuwabara,Kurama és Keiko,akit Yusuke már feleségül vett,egyetemre járnak.Yusuke ugyan már nem szellemdetektív,de néha besegít Koenmának.Hiei pedig még mindíg az Alvilágban van.Új baráttal bővült a megszokott csapat.Egy ifjú,francia mágussal,Armand Lerois-al.Az egyik Koenmától kapott küldetésen találkoztak,és a fiú megmentette az életüket.Később kiderült,hogy egy egyetemre jár Keikoékkal,így hamar összebarátkoztak.
Egyik délután a társaság legnagyobb meglepetésükre Hiei,és Koenma várt rájuk az egyetem melletti parkban.
-Azt ne mondd,hogy megint valami katasztrófa van!-nyögte Yusuke.-Hétvégére a tengerhez akartunk menni!
-Pedig baj van!Az Alvilágban nyomtalanul tünnek el a különböző démonok.-felelte Koenma.
-Hát ettől a hírtől nem fogok álmatlanul forgolódni.-jegyezte meg az egykori szellemdetektív,
-Akkor az talán felkelti az érdeklődésedet,hogy Yukinát is el akarták rabolni.
-MI???Yukina kisasszonyt???-Kuwabara teljesen kiakadt.-Ugye jól van?Ugye???
-Szerencsére Hiei a közelben volt,így nem történt nagyobb baj.-nyugtatta meg Koenma az idegbajossá vált Kuwabarát,aki láthatólag megnyugodott a hírtől,hogy szívszerelme jól van.
-De ezt hagyta el az egyik támadó.-mondta Koenma,és egy vékony bőrszíjon függő medált tartott a kezében.A medál egy hátsó lábain ágaskodó éjkék lovat ábrázolt.
-Ez nem lehet igaz!-sápadt el Armand.
-Felismered?-kérdezte Kurama.
-Igen.-mondta a mágus.-Ez a Kék Mágusok szent szimbóluma.
-A micsodáknak?-kérdezte Kuwabara.
-A mágusoknak három Rendje van.A Fehér,a Feketék,és a Kékek.
-Akkor a Fehérek,a jót,míg a Feketék a gonoszt képviselik.-gondolkodott hangosan Kurama.
Armand bólintott.
-És a Kékek?Ők melyik oldalon állnak?-kérdezte Hiei.
-Ők a semlegesek.Mivel a Fény,és a Sötétség teremtményeit is képesek irányítani,így ők tartják fennt az egyensúlyt.Nagyon ritka esetben avatkoznak a Jó,és a Gonosz harcába.Ha mégis megteszik,akkor nagy baj van készülőben.
-Te egyébként,melyik Rendhez tartozol?-kérdezte Kuwabara.
-Én Fehér vagyok.-felelte Armand mosolyogva.
-Nem tűnt még fel,hígagyú,hogy amikor harcol,fehér fény veszi körbe??-kérdezte morogván Hiei.
-Jól van na törppicúr!Már kérdezni sem szabad?-höbörgött Kuwabara,de Hiei kívételesen nem akarta lenyakazni,amit a többiek értetlenül néztek.
-Most jobban izgat,hogy kiderítsük,hogy ki akarta bántani a húgom.-mormogta.
-Mi közük lehet a Kék Mágusoknak az Alvilághoz?-fordult Koenma a mágushoz.
-Nem tudom,de ismerek valakit,aki segíthet nekünk.-felelte Armand,és elővette a mobilját.

Eközben egy Párizs melletti kastélyban mindenki az igazak álmát aludta.A langyos nyári szellő lágyan cirógatta az évtizedes fák lombkoronáját.A táj csendes volt és békés.A hold halvány fénnyel sütött be az épület egyik emeleti szobájába,ahol a hatalmas baldachinos ágyban egy fiatal lány szendergett.Szép álmába a telefonja dallamos csengése rondított bele.Cifra káromkodás,és három sikertelen kísérlet utánt sikerült elérnie a zajongó kis vacakot.
-Nagyon ajánlom,hogy fontos legyen!-dünnyögte álmosan.
-Szia,cherry!-hallotszott a legjobb barátja hangja.
-Armand!Tudod te,hogy itt hány óra van????-ült fel a lány dühében.Az álmosság azonnal eltűnt a szeméből.
-Ne haragudj,de fontos dologról van szó.
-Gondolom.Két hete még a telefont sem emeled rám,aztán felhívsz az éjszaka közepén,és közlöd,hogy baj van!Mi a kitekert jó életbe keveredtél már megint?
-Nem telefon téma.Ide kellene jönnöd.
-Japánba???Ezt ugye nem gondoltad komolyan??-kérdezte a lány.
Halk nevetést hallott a volnal másik végéről,ami arra engedett következtetni,hogy kedves barátja kihangosította a mobilját.
-Majdnem elraboltak egy hótündért,és támadók egyike egy Kék Mágus.
-Basszus!De honnan tudod?
-Megtaláltuk a Rend medálját.
-Hogy az a jó édes!!!!!Azonnal indulok,ha a gépen leszek majd hívlak!
-Köszönöm,cherry.
-Én köszönöm,hogy szóltál.-mondta a lány,és bontotta a vonalat.

-Kivel beszéltél?-kérdezte Yusuke.
-Sessha LaFointannel.A Kék Mágusok hercegnőjével.