Egy végtelennek tűnő vonatút után,és egy órányi gyalolglás után megérkeztek egy gyönyörű házhoz.
-Itt lakik Genkai anyó,nála van Yukina.-mondta Yusuke.
-Éppen ideje volt,hogy ideérjetek.-hallottak egy morcos hangot az egyik fáról.Pár pillanattal később a hang tulajdonosát is meglátták.Sessha alig bírta ki,hogy fel ne vihogjon.A fiú,aki "udvarisan" köszöntötte őket körübelül Sessha válláig ért.Talpig feketében volt,csak karmazsinvörös szemei lángoltak.
-Ő az,akinek a fajtája megtámadta Yukinát?-kérdezte a fiú Yusukét.
-Igen.-felelte a srác,mire a fekete ruhás kivont karddal közeledett a lányhoz.
-Mit akartok a húgomtól??-kérdezte fenyegetően.
Sessha nem pánikolt be.-Én semmit.Segíteni jöttem.
-Na persze!
-Figyi,rohadtul nem érdekel,hogy mit hiszel.A vallási hovatartozásod a kutyát nem érdekli,de ha meg akarod tudni,ki akarta elvinni a tesód,ne szarakodj velem!!-felelte Sessha.Nem a türelméről volt híres,és a srác,két perc alatt az idegein táncolt.
A fiú agyát elöntötte a düh.Még senki nem mert vele így beszélni.Egy pillanat alatt a lány előtt termet,s a torkához nyomta a kardot.Kurama és Yusuke,már készültek lehámozni Sessháról a srácot,mikor Armand közbeszólt:
-Hagyjátok!Elég ügyes,hogy megvédje magát.
-Egyátalán nem hiszem,hogy pont te tudnál segíteni.-sziszegte a fiú.
-Valóban,-kérdezte Sessha dühösen,majd gyomorszájon vágta a támadóját,aki legalább fél métert repült az ütéstől.Nem nagyon ártott meg neki,de a büszkesége nem hagyhatta,hogy egy lány így elbánjon vele.
Már készült egy újabb támadásra,mikor Sessha jobb kezében egy kék gömb jelent meg.
-Biztos,hogy kakaskodni akarsz,mélynövésű barátom?-kérdezte pimaszul a lány.
Ez sok volt a fiúnak,aki nekiugrott Sesshának.A lány az utolsó pillanatban a gömbbel visszakézből úgy vágta szájon a srácot,hogy az kidöntött egy fát.
-Ez igen!-füttyentett elismerően Yusuke.-Egyébként ő Hiei.
Seshha szó nélkül odament Hieihez,aki csak pislogott,és a tarkóját masszírozta.Megvetően felnézett a lányra.Sessha felé nyújtotta a kezét.
-Nem akartalak bántani,de nem hagytál más lehetőséget.
Hiei meredten a földre bámult.Sessha leengedte a kezét,majd a ház felé indult.Pár méter után hátraszólt.
-Ha mégegyszer megpróbálod,megöllek.
A ház bejáratánál egy idős nő,és egy fiatal lány állt.
-Te vagy a Kék,akiről Armand mesélt?-kérdezte az anyó.
-Igen.Sessha LaFointan vagyok.-mutatkozott be.
-Ő itt Yukina.Őt támadták meg a Rended tagjai.
-Szia!-köszönt Sessha.
Yukina félénken nézett a mágusra,de pár pillanat múlva ő is elmosolyodott.
-Gyertek beljebb!-terelte be a társaságot Genkai.
Az egyik tágas szobában telepedtek le.Sessha Yukina mellé ült.A többiek köréjük ültek,Hiei pedig az ablakból tartotta szemmel Sesshát.
-Yukina,kérlek meséld el,mi történt.-kérte kedvesen Sessha.
-Sajnos nagyon megijedtem,alig emlékszem valamire.-mondta halkan a lány.
Sessha bátorítólag megfogta a hótündér kezét,és rámosolygott.-Tudom,hogy nehéz.Játszunk valamit!Hunyd le a szemed és mondd el amire emlékszel.Bármi fontos lehet.Érzések,hangok,illatok.
-Azt hiszem menni fog.-mondta Yukina,majd lehunyta a szemét.-Ilyesztőek voltak.Azt mondták hogy ne féljek,mert csak az erőmet akarják.
Sessha szeme összeszűkült.Mivel még mindíg fogta Yukina kezét,így a hótündér megérezte,hogy feszült.Kinyitotta a szemét.
-Valami rosszat mondtam?-kérdezte.
-Nem,dehogyis.-mosolyodott el Sessha.-Folytassuk.
A hótündér bólintott,majd újra felidézte a támadást.
-Az egyikükből ürességet érezte,és rothadó szag vette körül őket.Ennyi,többre nem emlékszem.
-Ez pont elég.-felelte Sessha.
-Rájöttél valamire?-kérdezte Armand.
Sessha sóhajott.-Igen,és egyátalán nem tetszik.Nagyobb a baj,mint gondoltam.Nem a Kékek támadtál meg a kisasszonyt.
-Mi??-kérdezték kórusban.
-Hiába magyarázol,véded a fajtád!-dohogott Hiei.
Sessha felpattant.-Na ide figylej kiscsákó!Mocskosul kezd elegem lenni belőled!Ha valóban a "fajtám" lett volna,én lennék az első,aki cakkosra rugdossa a seggüket!De mi nem árasztunk rothadásszagot,és nem vesz körül minket üresség!Még a feltételezést is kikérem maganak!
Hiei már mozdult,hogy tettleg torolja meg a sértéseket,de Armand még időben lépett elé.Kurama pedig Sessha karját fogta meg.
-Nem kellene megölni egymást.-mondta a rókadémon.
-Ezt mondd a mini szamurájnak!-fújtatott Sessha,akin jól eső borzongás futott végig Kurama érintésétől.
-Akkor azt is tagadod,hogy ez a tiéd?-kérdezte Hiei,és egy medált dobott a lánynak.
Sessha szemügyre vette a Rendjének jelével díszített amuletett.
-Ez hamisítvány!-mondta,és a sajátjával együtt visszadobta Hieinek.A fiú mellett álló Armand is szemügyre vette a medált.
-Ez tényleg hamis.-ismerte el Armand.Hiei valami igenhez hasonlót mormogott.
-Akkor még is ki támadott?A Feketék?-kérdezte Genkai.
-Nem,ők nem az Üresség hívei.-mondta Sessha.
-Az Hívekkel van dolgunk??-kérdezte Armand erősen elsápadva.
-Igen.Nyakig ülünk a lekvárban.-felelte a lány.