-Mihez kezdjünk?-kérdezte Armand.-Szólsz apádnak?
-Nem.Előbb ki akarom deríteni,hogy mi a jó fene folyik itt.Nem csak a Yukina elleni támadás,és a démonok eltűnése az egyetlen dolog,ami nem hagy nyugodni.Egy hete eltűnt hat tanonc.
-Eltűntek?Kik?-kérdezte idegesen Armand.
-Három Fehér,és három Fekete.Most már biztos vagyok benne,hogy ezek az esetek egy nagy terv apró darabkái.
-A Hívek,vagy kik állnak emögött?-kérdezte Yusuke.
-Igen.Viszont arról lövésem sisncs,hogy mi az összefüggés....-Sessha nem tudta befejezni a mondatot,mert Armanddal együtt mozdulatlanná vált.A többiek idegesen figyelték a jelenetet,érzeték ugyanis,hogy a két mágus kiterjesztette az érzékeit.
-Armand!Vigyázz Yukinára.-suttogta Sessha,majd kiment a házból.A többiek követték.A látvány mindenkit felkavart.
Három fekete csuklyás alak állt az udvaron.A legijesztőbb az volt bennük,hogy a tökéletes Üresség vette körül őket.Ahol nincs más csak halál,és pusztulás.
-A Hótündérért jöttünk.-sziszegte az egyikük.
-Azt leshetitek.-mondta Sessha.
-Nicsak egy Kék!Minek avatkozol abba,amihez semmi közöd?-kérdezte a másik alak,semmivel sem bizalomgerjesztőbb hangon.
-Hidd el nagyon is sok közöm van hozzá.-mondta a lány,majd kék csillámos köd ölelte körbe.Percekig örvénylett körülötte,majd mikor elült,a csuklyások egy lépést hátráltak.Sessha már nem hétköznapi ruhában volt,hanem a haja színével megegyező felső,nadrág,és földig érő uszály volt rajta.Kezében,amitkönyökig érő kesztyű takart,egy arany jogart tartott,formás lábain meg csizmát viselt.
-Egy Halhatatlan??-sziszegte az egyik feketeruhás.
-Ó igen!-mosolygott vérfagyasztóan Sessha,és nekirontott a középen állónak.
Yusukéék még kissé bambán,de követték a lányt.Armand pedig védelmezőn Yukina elé állt.Sessha meglepetésére a fiúk,és az anyó kellően kemény ellenfélnek bizonyult a Híveknek.Ketten a csuklyások közül,már a végét járták,ám ekkor még négyen lépet ki a fák közül.Az egyikük telibe találta Armandot,akinek esélye sem volt védekezni.Yukina pedig védtelenül maradt.Az egyik csuklyás a remegő hótündér felé közeledett,egyik kezében vörös energiagömböt tartva.Sessha a jogar egyetlen ütésével megölte ellenfelét,és Yukina segítségére sietett.Szitkozódva vette észre,hogy a csuklyás előbb ér a lányhoz,mint ő.Kockázatos lépésre szánta el magát.Elrugaszkodott a földtől,és szabályosan Yukinára vetette magát,így az energiagömb őt találta el,nem a lányt.Fájdalmas kiáltás hagyta el a száját,és még mielőtt elvesztette az eszméletét,a jogart díszítő zafír kőből kitörő kék nyalábbal elporlasztotta a támadót.Sessha eszméletlenül zuhant Yukinára,aki miután a vezérüket veszette csuklyások visszavonolót fújtak,az ölébe húzta a mágus lányt.A többiek aggódva szaladtak a két sérülthöz.Armandnak a ruhája szétszakadásán kívűl nem esett komoly baja,mert még épp időben aktiválta a védőpajzsát.A Fehér Mágus aggódva vizsgálta meg barátnőjét.
-Hogy van?-kérdezte Kurama.
-Súlyos sebet kapott,de azt hiszem megmarad.
-Persze,hogy megmardok,idióta.-nyögte Sessha,még csukott szemmel.-Engem nem olyan könnyű megölni.
-Annyira örülök,hogy jól vagy!-mondta Yukina sírósan,és szorosan megölelte Sesshát,a felszisszent,de viszonozta az ölelést,majd megpróbált felállni.Kicsit bizonytalanul,de végül sikerült a lábait maga alatt tartani.Az oldalán egy mély vágás húzódott,amitől nem tudott teljesen kiegyenesedni.
-Ez jobban fáj,mint gondoltam.-dünnyögte.
Erre Kurama szó nélkül ölbe kapta,és a ház felé indult.
-Hé,tudok járni!-háborodott fel Sessha,de azért jól esett neki a törődés.
-Én ebben nem vagyok olyan biztos.-mondta Kurama.
A házban Genkai ellátta Sessha sebét,meg a többiekét is.A fiúk néhány horzsolással megúszták.
-Néhány napig feküdnöd kell.-mondta az anyó Sesshának,miután befejezte a kötözést.
-Ugyan,holnapra kutya bajom se lesz.-felelte a lány.
-Az képtelenség!-mondta Yusuke.
-Nem,mivel Sessha Halhatatlan.-jegyezte meg Armand.
-Ezt már az egyik sötét figura is mondta.-gondolkodott Kuwabara.-Akkor sem értettem,mit jelent.
-Azt,hogy én mágusnak születtem,nem tanulással sajátítottam el a mágiahasználatot.Armand például tanulta.
-Így van,én halandó vagyok.-mondta a fiú.
-Ez azt jelenti,hogy nem lehet megölni,-kérdezte Hiei.
Sessha elmosolyodott.-Nem.Engem is meg lehet ölni,de ez elég nehéz vállalkozás,ahogy a mellékelt ábra mutatja.
-Akár halhatatlan vagy,akár nem,akkor is pihenned kell.-zárta le a beszélgetést Genkai,és aludni küldte a társaságot.
Sesshát Kurama vitte a számára előkészített szobába,és óvatosan lerakta az ágyra.
-Ugye tudod,hogy ez nagyon vakmerő húzás volt?-kérdezte.
-Igen,tudom.De én már csak ilyen vakmerő vagyok.-válaszolta mosolyogva Sessha.
Kurama nevetve csóválta meg a fejét.Tetszett neki a lány stílusa,és maga lány is.Nemcsak gyönyörűnek tartotta Sesshát,hanem bátornak is.
-Jó éjt!-búcsúzott még mindíg mosolyogva.
-Neked is.-felelte Sessha,majd kényelmesen elhelyezkedett az ágyában.
Már éppen elaludt,mikor halk kopogásra lett figyelmes.
-Szabad.-mondta álmosan,és kis híjján leesett az ágyról,mikor meglátta ki lép be az ajtón.
-Nem zavarlak?-kérdezte Hiei.
Sessha egy szót sem tudott kinyögni,csak nemet intett a fejével.A tűzdémon leült az ágy szélére.
-Csak azért jöttem,hogy megköszönjem,hogy megmentetted a húgom.
-Semmiség.-mondta Sessha,miután megtalálta a hangját.
-És bocsánatot szeretnék kérni,azért mert nem bíztam benned.
Sessha erre tudott volna valami csípőset mondani,de inkább visszaszívta.Sejtette,hogy Hiei nem könnyen vette rá magát,erre a vallomásra.
-Felejtsük el.-mondta végül.
Hiei bólintott,majd hosszan Sessha lehetetlen kék szemébe nézett.Aztán egy szó nélkül megcsókolta,és kiment a szobából.
Sessha percekig fel sem fogta,hogy mi történt.Mire reagálhatott volna,már egyedül volt.