Sessha csak hajnalban tudott elaludni.Egész éjszaka az este történteken agyalt.Ám hiába akart a Hívekre koncentrálni,újra és újra a Hieitől kapott csók felé kanyarodtak a gondolatai.Mikor kilenc óra tájban felébredt,ideges volt,nyűgös,és pokolian fájt a feje.Dühének első áldozata az ajtó volt,amit úgy bevágott maga után,hogy az egész ház belezengett.



-Jó reggelt!-köszönötötte a Armand a konyhába lépő lányt.



-Jobbat!-morogta Sessha,és egy nagy bögre kávét öntött magának,majd egy húzásra kiitta.Az egész társaság a konyasztalnál reggelizett,míg Hiei az ablakban ücsörgött,és Sessha minden mozdulatát figyelte.



-Nem akarsz enni valamit?-kérdezte Yukina.



-Kösz,de nem kérek.Nincs étvágyam.



-Pedig nem egészséges éhgyomorra kávét inni.-jegyezte meg Kurama.



-Majd észben tartom.-morogta a lány,és még egy adag feketét töltött.



-Mi az cherry,Díva-nap van?-poénkodott Armand.



-Nem,Szépfiú.Ma az a nap van,hogy nem szólsz be,és talán nem fogom műanyag fagyiskanállal kikaparni a szívedet.



-Hűűűű!Azt a napot utálom.-felelte a fiú.



-Ez van!Nem teljesűlhet minden kívánságod.-mondta Sessha,és a kávéjával a kezében kiült a verandára.Nem sokkal később Yukina telepedett mellé.



-Fáj még az oldalad?-kérdezte a hótündér.


-Nem,teljesen rendbejött.-mondta Sessha,és miután letette maga mellé a bögréjét,elkezdte kibontani a haját.


-Megfésülhetlek?-kérdezte Yukina.


Sessha egy pillanatig elcsodálkozva nézett a félénken mosolygó lányra,majd bólintott.Yukina egy perc múlva fésüvel a kezében tért vissza.Leült Sessha mögé,és miután lebontotta a fonatot,és kiterítette a kék hajzuhatagot az ölébe,óvatosan fésülni kezdte.Ahogy a hótündér gyengéd keze kibontotta a csomókat,úgy kezdett Sesshából is elpárologni a feszültség.Mikor a többiek is csatlakoztak hozzájuk,már teljesen megnyugodott.A fiúk egy emberként csodálták meg Sessha haját,ami szikrázott a ráeső napsugaraktól.Yukina majdnem félórán át fésülte,majd az előző napi frizurájához hasonlóan csinálta meg a haját,de náhány rafinált fonatot is rakott bele,így úgy názett ki,mintha Sessha egy kék tiarát viselne.

-Köszönöm.-mondta Sessha.

-Ugyan.Nincs mit.-felelte Yukina,aki nagyon megkedvelte a máguslányt.

-Sikerült megnyugodnod?-kérdezte Armand.

-Fogjuk rá.

-Mi húzott fel ennyire?

Sessha sójatott egyet,mert érezte,hogy a tűzdémon feszülten várja a válaszát.

-Hosszú.-felelte végül,majd visszament a szobájába,és végignyúlt az ágyán.De nem tudott sokáig feküdni,mert újra a csók jutott az eszébe.

-Ugyan kislány!Mit hisztizel?Nem is volt olyan jó az a csók!-szidta le saját magát.-Dehogynem!Isteni volt!ÁÁÁÁÁÁ!Nem lehet,hogy sikerült belezúgnom két pasiba???

-Szerintem meg tökéletesen sikerült.-hallotta maga mögött Armand hangját.

-Hé,kitört rajtad a bunkóság?Nem elég,hogy nem kopogsz,még kis hallgatod a magammal folytatott magasröptű eszmecserét!!!

-Bocsi.Ezt nem lehetett kihagyni.

-Kösz.-nyögte Sessha.

-Nyugi.Nem akarok beleszólni a magánéletedbe,de veszélyes vizekre eveztél.

-Nekem mondod???Egy napja sem vagyok ebben az átokverte országban,és a jól felépített kis váram fala erősen repedezik.

-Sokáig nem halogathatod a döntést.-jegyezte meg Armand.

-TE miről beszélsz??Az egy dolog,hogy a mini szamuráj lesmaccantott,de nekem Kurama jön be.És hogy ez visszafelé is igaz lenne,ki van zárva.

-Hülye liba!Te hol hordod a szemeidet??Kurama rád van kattanva.Mielőtt az előbb beroncsoltál a konyhába tök leverten üldögélt,mikor meglátott rögtön mosolygott,te meg leoltottad.Amellett az elmúlt fél évben,mióta itt vagyok,barátok lettünk.Ja,és ha elfelejtetted volna különleges képességeim közé tartozik,hogy az emberek szíve nyitott könyv a számomra.

-Basszus!-válaszolta Sessha és kimenekült a házból,hogy még véletlenül se fusson össze senkivel.Mélyen bement az erdőbe,és a csend körülölelte.Már vagy fél órája sétált,amikor egy gyönyörű tisztásra ért,ahol Kuramába botlott,aki eg yfa tövében ült,és olvasott.
-Szia!-köszöntötte Kurama.
-Szia!Nem zavarok?-kérdezte Sessha.
-Nem,ülj csak le.-felelte kedvesen a fiű,és arrébb húzódott,hogy a lány is elférjen mellette.De így is szűkösnek bizonyult a hely,ezért csak úgy fértek el,hogy a combjuk egymáshoz simult.Sessha már nagyon régen érezte magát ennyire zavarban.Jópár fiúval volt már dolga,de igazán szerelmes még soha nem volt.A kapcsoltai általában ott futottak zátonyra,hogy a fiú beleszeretett,ő pedig nem viszonozta,és ezt a tudtára is adta szegény flótásnak.
Sokáig ültek csendben egymás mellett.Csak hallgatták az erdő hangjait.Sessha csak arra eszmélt,hogy Kurama átöleli a derekát.Kérdön nézett a fiúra.
-Gondoltam,így kénylemesebb.-mondta Kurama.Remélte,hogy a lány nem képeli fel ezért.Meglepetten vette tudomásul,hogy Sessha nem hogy nem pofozta fel,inkább addig fészkelődött,hogy kényelmesen a vállára tudja hajtani a fejét,és egyik kezét a mellkasára tudja rakni.Győztes mosoly jelent meg Kurama arcán,majd megfogta Sessha kezét,és finoman simogatta a hátát.
A közeli fán egy szempár pedig végignézte a meghitt jelenetet.