Kurama,és Sessha szinte az egész napot együtt voltak.Sessha néhány órát aludt a fiú karjaiban,aki gyönyörködött a a lány szépségében.Már lemenőben volt a nap,mikor Kurama óvatosan elkezdte ébresztgetni Sesshát.A lány ösztönösen nyújtózkodott egyet,és az arcát csak miliméterek választották el Kuramáétól.A fiú nem habozott és megcsókolta.Sessha boldogan viszonozta.Tökéletes összhangban voltak.Ösztönösen érezték,hogy mi esik jól a másiknak.Mikor a csókok kezdtek igen szenvedélyessé válni,és Kurama óvatosan Sessha rövid pólója alá csúsztatta a kezét,hogy a hátát cirógassa,a lány észbe kapott,és villámgyorsan kibontakozott az ölelésből.Kurama Sessha keze után nyúlt.
-Mi a baj?Valami rosszat tettem?-kérdezte.
-Nem,csak..-felelte halkan Sessha,és lehajtotta a fejét.
-Csak mi?
-Semmi.Ezt nem szabad.-mondta a lány,és a ház irányába szaladt.
-Mi történt?-kérdezte Armand,aki fiúkkal,Sessha számára egy ismeretlen lánnyal,és az anyóval a verandán teáztak.
-Semmi.-mondta Sessha,és a bement a szobájába.A hátát a csukott ajtónak támasztotta,és lerogyott a földre,az arcát pedig a tenyerébe temette.Nem értett semmit.Össze volt zavarodva.Még soha nem érzett ilyet.Kurama és Hiei felzakltatták az eddig nyugodt életét.Nem tudta,hogy mennyi ideig ült földön,amikor Hiei bemászott az ablakon.
-Mit akarsz?-kérdezte ingerülten Sessha,és elfordította a fejét.
Hiei nem válaszolt,csak a lány elé guggolt,és a kezével maga felé fordította Sessha arcát.
-A tegnapi csókot komolyan gondoltam,de úgy látom ez neked nem jelent semmit.-mondta.Nem volt dühös a hangja,csak szomorú.
-Te láttad...?-kérdezte meglepetten a lány.
-Igen,láttam.De nem mondok le rólad harc nélkül.
-Nem akarom,hogy harcolj Kuramával.Nem érek annyit.-ijedt meg Sessha.
-Hogy mennyit érsz,azt elég ha én tudom.-felelte Hiei,majd adott egy puszit a lány homlokára,és magára hagyta.
Sessha feltápászkodott a földről,és letusolt,hátha megnyugszik.Nagyon nem akart a többiek szeme elé kerülni.Felöltözött,és bár erős kísértést érzett,hogy talpig feketébe öltözzön,inkább egy fehér nadrágba,és ujjatlan pólóba bújt.Haját kiengedte,hogy hamarabb száradjon.Gondolataiból kopogás zökkentette ki.
-Szabad.-mondta fáradtan.
Egy kedves barna hajú lány lépett a szobába.-Szia!Keiko vagyok.
-Yusuke felesége?Armand már sokat mesélt rólad.-mondta Sessha mosolyogva.
-Ő is mesélt rólad.-felelte Keiko.
-El tudom képzelni miket!-nevetett Sessha.
-Ne félj semmi extra cikit.-felelte szintén nevetve Keiko.-Gyere kész a vacsora.
Sessha nagyot sóhajtva követte Keikot a konyhába.A vacsora alapból jó hangulatban telt,de Sessha számára felért egy kínzással.Gondosan kerülte mindenki tekintetét,és alig tudott pár falatot lekényszeríteni a torkán.Étkezés után segített leszedni az asztalat Keikonak majd letelepdtek a nappaliként funkcionáló szobában.Sessha mindenkitől tisztes távolságban az egyik sarokba húzódott.Hosszú haját,ha nem akart ráülni,kénytelen volt az egyik vállára teríteni.Úgy nézett ki,mint egy kék hajú angyal.Kurama és Hiei vágyakozva pillangattak a lányra,ami nemcsak Armandnak,és Genkainak,tűnt fel,hanem Keikonak,és Yukinának is.Kurama,aki nem tudta,mi történt Hiei és Sessha között,rádöbbent,hogy nem csak az ő szíve dobbant meg a mágushercegnő iránt.
-Sessha mesélj a Hívekről.-kérte Genkai anyó.
-Nos,mint tudjuk a világ párokból áll.-kezdte Sessha.
-Párokból?-kérdezte Kuwabara.
-Igen.Jó és rossz,Nő és férfi,Jing és Jang,mit ér a gyönyör szenvedés nélkül...stb.Az életnek is megvan a párja,az üresség.Úgyanúgy működik a mágiája,ahogy az Élet mágiája,de a használójától komoly áldozatot követel.
-Milyen áldozatot?-kérdezte Kurama.
-A lelkét.Minden egyes alkalommal,amikor használja az üresség hatalmát,a testén fekélyek keletkeznek.De ez nem riasztja vissza,mert olyan mámort él át,hogy szabályosan a rabjává válik,és a végén az üresség beszippantja a lelkét.
-Ez szörnyű!-mondta Yusuke.-Végig futott a hátamon a hideg!
-Mit tehetünk ellene?-kérdezte Genkai.
-Egyenlőre meg kell találnunk a fészküket.Ha nincsenek sokan akkor Armanddal elbánunk velük,de sajnos ha a népem nem segít,nagyon nehéz dolgunk lesz a többikkel.
-Hol keressük őket?-kérdezte Hiei.
-Biztos,hogy a városban.Nem tűrik a természetet.
-Akkor holnap visszamegyünk Sesshával a városba,és ha találunk valamit,akkor szólunk.-határozott Armand.
-Veletek megyünk.-mondta Kurama,és Hiei kórusban.
Mindenki meglepetten nézett a két fiúra.A tűzdémon dühösen felpattant,és kiviharzott.Meg sem állt az erdőig.Dühében belebokszolt az első útjába akadó fába,ami recsegve megadta magát,és hatalmas zajt csapva esett a földre.
-Ejnye Hiei!Ennyire megvisel a visszautasítás?-hallotta a tűzdémon maga mögött Mukuro hangját.
-Mi közöd hozzá?-kérdezte Hiei ingerülten.
A démon Hiei mellé sétált,és tekintetét a karmazainvörös szempárba fúrta.
-Csupán annyi közöm van hozzá,hogy a szíved lángol egy nőért.Egy nőért,aki nem én vagyok.