Sessha szó nélkül a szobájába ment,már éppen becsukta volna,de Kurama megfogta az ajtót.
-Beszélhetnénk?-kérdezte.
Sessha bólintott,és kinyitotta az ajtót.Kurama az ablakhoz sétált.
-Mi történt köztetek Hiei-el?
Sessha gyomra icipicire ugrott össze.Idegességében a padlót fikszírozta,és mindent elmondott.Mikor végzett a mondandójával megkönnyebbült.Felkészült,hogy Kurama meg fogja vetni.Ehelyett a fiú odalépett hozzá,és felemelte az állát,így kényszrítve,hogy Sessha a szemébe nézzen.A máguslány elcsodálkozott,hiszen Kurama tekintete nem megvetést,hanem kíváncsiságot tükrözött.
-És te mit akarsz?Kire vágyik a szíved?-kérdezte Kurama.
Sessha hosszú ideig csak nézte a fiú zöld szemeit.Fogalma sem volt,hogy mit akar.
-Nem tudom.Tényleg nem tudom.-suttogta.
Kurama bólintott.Egy apró csókot lehelt Sessha ajkaira,majd kiment a szobából.
Sessha számára megint egy álmatlan éjszaka után,virradt fel a nap.Yusuke,és Keiko úgy döntött,hogy maradnak,és vigyáznak Yukinára.A hótündér könnyes szemmel búcsúzott el újdonsült barátnőjétől.
-Ígérd meg,hogy hamar visszajössz.-kérte.
Sessha elmosolyodott.-Ígérem.
A napok gyorsan teltek,de sajnos eredménytelenül.Sessha szokásos őrhelyén,egy felhőkarcoló szélén ücsörögve figylete a várost.Szabadjára engedett érzékei folyamatosan pásztázták a környéket.Az eltelt két hét alatt csak alsóbb rendű varázslókat találtak.A Híveknek semmi nyoma nem volt.Az érzelmei viszont kezdtek kitisztulni.Mivel Az utóbbi napokban csak Kuwbara mentális képességin keresztül kommunikált a társaival,így volt ideje gondolkodni.Távol akart lenni mindkét fiútól,addig mindenképpen,amig tisztázza magában mit is érez.Armandnak nem kevés szájtépésbe került,hogy Hieit lenyugtatni,hogy nem menjen Sessha után.Kurama tiszteletbe tartotta a lány néma döntését,de nagyon fájt neki,hogy nem láthatta Sesshát.Rá kellett döbbenie,hogy beleszeretett a lányba.Annyira,hogy akár a legjobb barátjával is képes lenne megküzdeni,ha ezzel elnyerhetné szíve választottjának a szerelmét.
Sessha már éppen indulni készült,amikor megkapta Kuwabara mentális üzenetét.
"Segíts Sessha!Bajban vagyunk!!"
"Azonnal indulok!"-küldte a választ,és lerugaszkodott a tető széléről.Halhatatlanként bírt a repülés képeségével,így néhány perc múlva már egy elhagyott gyártelepre ért,ahonnan a barátja segélykérése érkezett.Szemmel láthatólag kemény csata folyt,hiszen a romos épület méginkább megfáradtnak tűnt.Amikor meglátta kik támadtak rá Yusukéékre,elöntötte a fejét a lila köd.A két harcoló csapat közé ereszkedett.
-Tesami,a Fekete Pillangó!Mit keresel ilyen távol a koszos fészkedtől??-kérdezte foghegyről.
-Á!!Sessha,a Halhatatlan Istennő!Ezt én is kérdezhetném tőled!-felelte a sötétrózsaszín hajú,aranybarna szemű lány.
-Takarodj innen,amig szépen mondom!
-Mi közöd van ezekhez a halandókhoz?-kérdezte a Tesami nevű mellett álló,fekete hajú lány.
-Ne nézd le őket,te is halandó vagy Tatsuke!Egyébként meg semmi közöd hozzá!!Na tűnés vagy szálanként tépem ki a hajatokat!-mondta Sessha,és hogy érzékeltesse a dühét, kék szemei felizzottak.A két Fekete Mágus pedig jobbnak látta,ha angolosan távozik.
Tesami kiterjesztette pillangó szárnyait.-Még találkozunk Halhatatlan Istennő!
-Ó,én is ebben reménykedem!-felelte Sessha nyugodtan,de kis híjján utána repült,mikor látta,hogy Tesami hogy néz Kuramára.
"Hogy merészeli az a kígyó??!!!"-dühöngött magában.

Távol az Emberek Világától Mukoro a palotájának ablakánál állt.Mint mindíg most is Hieire gondolt,és arra,hogy egy emberlány hogy tudta meghódítani a jégszívű tűzdémont.
Kopogtak az ajtaján.-Tessék!
Két lány lépett be.
-Nos?Elintététek őket?-kérdezte a démonúrnő.
-Nem,mert a Halhatatlan Istennő közbelépett.-felelte az egyikük.
Mukuro a lányhoz lépett,aki rémülten nézett a nőre.Mukuro percekig fürkészte,majd elmosolyodott.
-Más esetben megölnélek mindkettőtöket,de a fellobanó szerelmed a rókadémon Kurama iránt még a hasznunkra lehet,Tesami.