Kurama szóhoz sem jutott a döbbenettől.Sessha arca mérhetetlen csalódottságot,és fájdalmat tükrözött.Fáradtnak érezte magát,és tehetetlennek.Kurama odament hozzá,és megölelte.Sessha mélyet sóhajtva bújt a fiú karjaiba.Elveszettnek érezte magát.
-Kiskorom óta ragaszkodtam Genevrához.Soha nem gondoltam volna,hogy a halálomat akarja.-mondta,és ahogy Kurama szorosabban ölelte,előtörtek a könnyei.Már hosszú évek óta nem sírt,szinte el is felejtette milyen érzés.Hosszú percek teltek el mire meg tudta állítani könnyei folyamát.Már remegett a fáratságtól.
-Beszélnem kell Armanddal.-mondta Sessha,és kibontakozott az ölelésből.
-Nem mész sehova.Összeesel a fáradságtól.Itt maradsz reggelig.Ahogy elnézem,egyenlőre nem támadnak.-mondta szigorúan Kurama.
-Minnél előbb meg kell tudnunk,hogy miért akarnak háborút.-erősködött Sessha.
Kurama két kezébe fogta a lány arcát.-Annak semmi értelme,hogy ilyen állapotban találjanak rád.Nem lenne semmi esélyed.Kimerült vagy és ez könnyen végzetes lehet.
Sessha bólintott.-Igazad van.
Kurama egy puszit nyomott a lány homlokára,majd a szekrényéhez lépett és egy törülközőt nyújtott Sesshának.
-Zuhanyozz le,én addig hozok valami kaját.
-Köszönöm.-felelte Sessha,és a szobából nyíló fürdőszobűba ment.Kivételesen feltűzte a vastag fonatát.Nem akarta,hogy vizes legyen.
Kurama néhány perc múlva visszaért a kései vacsorával.Zavarában elvörösödött,mert Sessha egy szál törölközőben állt az ablaknál.Belefeledkezett a gondolataiba.Kurama néhány percig csak állt az ajtóban,és nézte Sessha törékeny alakját,a vékony anyag alatt,ahogy a holdfény megvilágította a bőrét.Nem tudott elenállni a kísértésnek,nagyon halkan letette e tálcát,és a lány mögé lépett.Sessha megérezte maga mögött a fiút,és a bőre megborzongott,de nem fordult hátra.Kurama végigsimított Sessha karján.Ő lehunyt szemmel élvezte az óvatos érintést.Kurama egy érzéki csókot lehelt Sessha vállára,majd a nyakára,és a füle mögé.Sessha légzése szaporább lett,majd hátrafordult.Kurama szeme csillogott a visszafolytott vágytól.Sessa lágyan megsimította az arcát.A fiú lehunyta a szemét,és úgy élvezte,ahogy a lány keze a bőréhez ér.Átkarolta a karcsú derekat,és arcát Sessha vállához érintette.
-Annyira vágyom rád,hogy szinte már fáj.-suttogta halkan.-Veled szeretném tölteni az éjszakát.És az összes többit is.
Sessha boldogan elmosolyodott.Régóta várt erre a pillanatra.Hiszen már jó ideje tudta,hogy a szíve a rókadémoné.
-Szeretlek.-súgta alig hallhatóan.
Kurama meglepetten emelte fel a fejét,és nézett a lányra.-Ezt komolyan gondoltad?
Sessha bólintott.
Kurama szenvedélyesen megcsókolta,majd a karjába vette Sesshát,és az ágyához lépett vele,ám mielőtt letette volna vastag rózsaszirom takaróval vonta be az ágyat,és arra fektette szerelmét.Fölé hajolt,és mielőtt megszabadította volna a vékony törölközőtől, mosolyogva csak ennyit mondott.
-Szeretlek.
Az éjszakából megmaradt időben Kurama megtapasztalta,milyen egy halhatatlan szerelme.Olyan érzéseket,élt át,amelyek létezéséről sem tudott.Sessha beburkolta mindkettejüket a mágiájával,és olyan gyönyörrel ajándékozta meg Kuramát,hogy a fiú alig kapott levegőt.Sessha ereje a csontjáig hatolt.Órákon át újra és újra egymáséi lettek,a vágyuk alig akart csillapodni.A felkelő nap sugarai egy kék,és egy ezüst színű fényben fürdő alakot látott szorosan egymás karjaiba bújva.
Reggel ajtónyikorgásra ébredtek.Mindketten felkapták a fejüket.
-Valaki benyitott??-kérdezte Sessha rémülten.
-Azt hiszem,igen.-felelte Kurama.
Sessha lángoló fejjel pattan ki az ágyból,és gyorsan felöltözött.Kurama mosolygott a kedvese zavarán.Ő is felöltözött,majd a lány felé nyújtotta a kezét.
-Gyere bemutatlak.
Sessha megrázta a fejét.-Ez nem jó ötlet.
-Miért?-kérdezte a fiú.-Azt hittem ez után az éjszaka után velem maradsz.
-Háború készül.Ha Genevra megtudja mit érzek irántad,azt felhasználhatja ellenem.Ezzel együtt a családod is veszélyben van.Ha túléljük,veled akarok lenni.-mondta Sessha,és megcsókolta Kuramát.
-Mennem kell.Később találkozunk.-mondta a lány,és pillanatok alatt eltúnt a reggeli napsütésben.Kurama fáradtan feküdt vissza.Az ágy még őrizte Sessha különleges illatát.Oldalra fordult,és az arcát a párnába temette.Mélyen beszívta szerelme illatát.Egész nap a szobájában kuksolt,és próbálta megemészteni az éjjel történteket.
Sessha a napot kedvenc épületének tetején töltötte.Az összezavarodott gondolatait próbálta rendezni.Tudta,hogy szereti Kuramát,és azt is,hogy egyetlen dolgot tehet,ha vele akar maradni.
A gondolatait egy jeges érzés szorította meg a bensőjét,és végig futott a testén.Mentális üzenettel értesítette a barátait.Kurama,Hiei,Kuwabara,és Armand egy óra múlva odaértek.
-Mi volt olyan sürgős?-kérdezte Kuwabara.
-Nézd!-mutatott az égre Sessha.
Az alkonyi égbolton egy fekete fénycsóva jelent meg.Mindegyikük szívére félelem kúszott.
-Mi volt ez?-kérdezte Kurama.
-Egy jel.-felelte Armand.
Mindannyian Sessha mellé álltak.A máguslány felemelte a kezét,és egy mélykék sugarat engedett útjára.a városiak ebből mit sem érszékeltek.Néma,titkos jel volt.
-Milyen jel?-kérdezte Hiei.
Sessha mélyet sóhajtott.-A Háború elkezdődött.