Sessha még órákig beszélt édesanyjával,majd bement a megszokott szobájába,ahol meglepetésére Hieit találta.
-Azt hiszem beszélnünk kell.-mondta a tűzdémon.
Sessha bólintott.-Nem így akartam elmondani,ne haragudj.
-Tudom.-felelte a fiú.-Látom,hogy mennyire szereted,és azt is,hogy te mit jelentesz neki.Ezzel nem tudok versenyezni.De ha megbánt,akkor megölöm.-mondta Hiei,és odament a meglepett lányhoz.-Szeretlek,és ezen nem tudok változtatni,de nem is akarok.Ezek ellenére sem.
Sessha nem tudott mit válaszolni,de a tűzdémon nem is hagyta.Lágyan megcsókolta.
-Csak ezt a csókot kérem.-suttogta.
Sessha szó nélkül ölelte át a nyakát,a démon pedig szorosan megölelte,és újra megcsókolta.Olyan gyengéden,ahogy csak képes volt rá.Tudta,hogy csak ennyit kaphat meg a lányból,de azt akarta,hogy ez a csók örökre a szívében égjen.
Sessha megérezte a fiú szándékát,és hasonló gyengédséggel viszonozta.Nyelve kedveskesve simogatta a fiúét.Hiei halkan felnyögött,és elszakította ajkait,a lányétól,majd arcát az imádott kék hajba temette.
-Annyira szeretlek.-súgta Sessha fülébe.
-Tudom.-felelte a lány.
Nem vették észre,hogy Kurama halkan benyitott,és tanúja volt ennek a beszélgetésnek.Rossz volt látnia Sesshát a barátja karjaiban,de megértette,hogy ez Hiei búcsúja.Így inkább becsukta az ajtót.
A tűzdémon hosszú percekig ölelte Sesshát,majd az ablakhoz ment.-Ha szükséged lenne rám,megtalálsz.-mondta és eltűnt az éjszakában.
Sessha sokáig állt,és az előbbieken gondolkodott.Örült,hogy Hiei nem haragszik rá.Egy ideig még az ágyán üldögélt,majd elindult megkeresni Kurama szobáját.Vele akarta tölteni az éjszakát.Szabadjára engedte érzékeit,hogy megtalálja kedvesét.Kurama megérezte Sessha hívását,és az ajtóban várt a lányra.
Sessha szorosan megölelte.-Nem akarok egyedül lenni ma éjjel.
Kurama szó nélkül ölbevette,és a lábával becsukta az ajtót.Finoman az ágyra tette Sesshát,és mellébújt.Kicsit tartott,hogy a lány nem akar vele lenni,de megnyugodott,hogy a karjaiban tarthatta.
-Szeretlek.-suttogta Sessha.
Kurama megcsókolta.-Kívánlak.-mondta halkan.
Sessha válaszként megcsókolta.Percek alatt lekerült róluk a ruha,és a lány felfedező útra indult Kurama testén.Nem csak csókokkal kényeztette,hanem a nyelvével is végigjárta a fiú izmos testét,aki egyre inkább hatalmába kerített a vágy.Mikor már Sessha kedvese hasánál járt,felpillantott,és elégedetten nyugtázta,hogy Kurama lehunyt szemmel élvezi a tevékenységét.A lány csintalanul elvigyorodott,és szerelme legérzékenyebb pontját vette birtokba.Kurama egész teste beleremegett,és egyik kezével Sessha hajába túrt,míg a másikkal a lepedőt szorította, nehogy felüvöltsön.A szájába harapott,de így is kiszökött néhány kéjes nyögés.Mikor már képtelen volt uralkodni magán,felhúzta Sesshát,és hanyat fektette,majd föléhajolt.
-Te kis boszorkány.-suttogta rekedten a lány fülébe.
Sessha belecsókolt kedvese nyakába majd felhúzta az egyik térdét.Kurama szenvélyedesen magáévá tette.Vágyuk ismét az egekbe csapott,és csak a közelgő hajnal emlékeztette a két fiatal szerelmest a szomorú valóságra.
Sessha gondterhelten ült az ágyon.Kurama megölelte.
-Mi a baj?
-Félek.Életemben előszőr félek.Nem látom a harc kimenetelét.Most,hogy Genevra áruló lett,minden összezavarodott.Nem vagyok biztos a győzelmünkben.
Kurama még szorosabban ölelte.-Hidd el,hogy sikerülni fog.Az Őrzők segíteni fognak.
-Kurama én vagyok a Hetedik.Az aki a bűvkör közepén áll.
A fiú nem látszott túl meglepettnek.-Valahol sejtettem.
-Azt viszont nem tudod,hogy mi történik,ha nem hiszek eléggé,és úgy idézem meg az Egyensúly Őrzőit.
-Mi fog történni?
-Vagy meghalok,vagy gonoszabbá válok,mint az összes Hívő együttvéve.