Kurama ettől a választól félt.Eszébe jutott,mit mondott neki Sessha apja előző este.Lord Byron gondolatai aggódóak voltak.Arra kérte a fiút,hogy vigyázzon a lányára.Most már tudta,hogy miért.

-Én hiszek benne,hogy képes vagy rá.-mondta,és még közelebb vonta magához a lányt.

Egymás karjaiban várták a reggelt.Sesshát végtelenül megnyugtatta Kurama közelsége.A fiú óvón ölelte.Nagyon tartott a következő napoktól.Később kiderült,hogy nem is alaptalanul.

Sessha egész nap külön volt a többiektől.Szüksége volt egy kis magányra.Sétált az erdőben,és gondolkodott.Nem volt benne biztos,hogy képes lesz befogadni az Őrzőjét.Eddigmég egyszer kapta meg ezt az erőt,de akkor feltétel nélkül hitt benne.Ez alkalommal viszont kétségek gyötörték.Az Őrző erejében bízott,de magában annál kevésbé.Élete legnagyobb küzdelmére készült.

Mikor már lemenőben volt a nap elindult vissza a házhoz.Ahogy besötétedik elkezdik a szertartást.Már majdnem visszaért,amikor beszélgetésre lett figyelmes.Ahogy közelebb ment,a szívét mintha egy jeges kéz szorította volna meg.Egy fának dőlve Kuramát látta,amint Tesamit öleli.A lány szorosan hozzásimult,és épp a fiú nyakát csókolgatta.

A két fiatal észrevette,hogy leleplezték őket.Tesami szája gonosz mosolyra húzodott,ahogy meglátta Sesshát.A lány kemény tekintettel nézett ellenségére,de amikor kék szemeit Kuramára emelte csak a mérhetetlen fájdalom maradt.A fiú könyörgően nézett,bár Sessha nem értette,hogy miért.

-Ismét legyőztelek,Halhatatlan Istennő!-vigyorgott elégedetten Tesami.

Sessha alig bírt megszólalni.-Nem sajnálom tőled,mert ha neked sikerült elcsábítani,akkor sikerülni fog másnak is.Youko Kurama nem a hűség szobra a jelek szerint.-a Feketéhez képest sokkal gonoszabb mosoly ült ki az arcára.-Nem fog sokáig téged használni,hiszen te soha nem tudsz olyan gyönyört adni neki,mint én.Rövid időn belül más után fog nézni.Soha nem tudja elfelejteni a velem töltött éjszakákat.

Sessha megfordult és elment.A másik kettő nem láthatta,ahogy a könnyek végigfolytak az arcán.Szinte hallotta ahogy a saját szíve darabokra törik.Végre előszőr megismerte a szerlemet,és így kellett elveszítenie.Lelke égett a maró fájdalomtól.

A háznál már vártak rá.Ő gyorsan a szobájába sietett,hogy rendbehozza magát.Ismét felöltötte rendjének viseletét,majd kiment.Időközben Kurama is visszatért.Tudta,hogy most hiába is magyarázkodna a lánynak,teljesen fölösleges lenne.Sessha csak egyetlen pillantásr méltatta a fiút,majd a már elkészült bűvkörbe lépett.A különleges jelekből készült mágikus kapu felizzott,amint a lány atlépett rajta.Mintha üdvözölte volna a Halhatatlan Istennőt.A többi Kék egy pillanatra meglepődött,aztán elfoglalták helyüket

Lady Unselie aggódva figyelte a lánya,és Kurama közötti pillantást.De ezt más is észrevette.Hieinek nagyon nem tetszett a dolog,de most nem volt ideje ezen törnie a fejét,mert elkezdődött az idézés.A hat mágus,és Lord Byron kántálni kezdtek egy nagyon ősi,idegen nyelven íródott varázsigét.A többi jelenlévőnek fogalma sem volt,hogy mit jelentenek a mondatok,de mindannyian érezték az éledő hatalmas mágiát.Percek múlva a bűvkörben állókat kékes fehér köd vette körül.Majd egy éles fehér fény tört ki a ködből,annyira vakító,hogy egyikük sem bírta,el kellett takarniuk a szemüket.Amikor a fényt eltűnt,a köd is feloszlott,és Genkai,Armand,Yusuke,Hiei,Kuwabara,és Koenma ámulva nézte a hat mágust.Mindegyikük,a normálisnál másfélszer nagyobb sötétkék,majdnem fekete oroszlán alakját vették fel.A három sörényes jelezte,a három férfit,három sörénytelen pedig a nőket,köztük Lady Unselie-t is.A Lady kivételével mindnek fekete szeme volt.A Kék hölgynek viszont aranyszínű.Kurama és Hiei tekintete Sessha után kutatott.Az oroszlánok arrébb léptek,és a jelenlévők egy emberként kapkodtak levegő után.Sessha ugyanis a többiekhez hasonló színben pompázó állat alakjában nézett rájuk,De ő nem oroszlán volt,hanem párduc.Szemei ebben a formájában még vakítóbb kék volt.Karcsú volt,és méltóságteljes.Fejét magasan tartotta.

-Crystal,igaz?-kérdezte Genkai.

-Igen,ő az.-mondta Lord Byron büszkén,a párduc Sessha pedig meghajtotta a fejét.

-Ti miről beszéltek??-kérdezte Yusuke.

-Az Egyensúly Őrzőinek vezére Crystal.Ők nem személyek,hanem egy-egy szellem.Egyedül Crystal tud egybeolvadni a gazdájával.A többi mágus ugyanúgy használja a szellemek erejét,mint a saját mágiáját.-magyarázta a Lord.

Crystal elegánsan a döbbent fiúkhoz lépkedett puha mancsain.Hieien,és Kuramán kívűl mindenki lépett egyet hátra.A rókadémon közelebb ment a párduchoz,de amint meglátta annak megvillanó tekintetét tudta,hogy megölné,így inkább megállt.Crystal Hieihez közeledett.A tűzdémon gyengéden megsimogatta a párduc fejét.Erre a lény hozzádörgölőzött.Persze csak annyira,hogy nehogy feldöntse az apró termetű démont.

-Mi történt Sessha?-suttogta Hiei a kérdést a párduc fülébe.Az felemelte a fejét,és Hiei szívébe minha tört döftek volna,úgy hasított bele szerelmének fájdalma.A gyönyörű lény világító kék szemében könnyek csillogtak.A tűzdémon karmazsinvörös szemei dühtől égtek.

-Bántott?-kérdezte fojtott hangon.

A párduc nem szólt,de Hiei megértette a hangtalan választ.

-Itt az idő!-hallatszott Lord Byron hangja.

Sessha elbúcsúzott Hieitől,és az Őrzőkhöz ment.

-A Hívek mozdolódnak.Előbújtak a vackaiból.-mondta.Hangja erőteljesebb lett.

A többi Őrző,köztük az édesanyja is meghajolt Crystal előtt.Várakozóan néztek vezérükre.A párduc szeme izzani kezdett.

-Vadásszunk!-káltotta bele az éjszakába.Majd egy erőteljes üvöltést hallatott,amihez a többiek is csatlakoztak,majd a város felé indultak.



Az elkövetkező időkben olyan változások mentek végbe,ami már az emberek figyelmét sem kerülte el.Igaz, a hétköznapi emberek csak annyit érzékeltek belőle,hogy megnőtt a bűnözés.De azok,akik különös képességekkel rendelkeztekvagy csak simán érzékenyebbek voltak a természetfeletti dolgokra,névtelen félelemről suttogtak.Ők érezték az éjszakában suhanó árnyakat,ahogy üldözték prédáikat.Hallották a hangatalan sikolyokat,amikor az árnyak célt értek.

Sessha megszállottan vadászott,legalább addig sem gondolt a szívét mardosó fájdalomra.De ahogy teltek a napok megváltozott.Kegyetlen,és könyörtelen lett.Édesanyja aggódva figyelte,ahogy gyermekét felemészti a fájdalom.Számtalaszor látta,hogy Kurama hiába próbált beszélni vele,Sessha meg sem hallgatta.Lady Unselie nem tudta mi történt,mert lánya lezárta előtte a gondolatait,és Kurama sem akarta vele megosztani a baj okát.

Sessha egy idő után külön utakon kezdett járni.Egyre kevesebszer jelent meg Genkai házánál,és már alig használta az emberi alakját.Aztán napk teltek el,anélkül,hogy bárki is tudta volna,hogy merre lehet.Hienek pedig elfogyott a türelme.

Egyik este,miután az Őrzők szokásos portyájukra indultak Yusukéék hatalmas robajra lettek figyelmesek.Követve a hang forrását az erdőbe siettek.A látvány megijesztette őket.Hiei és Kurama egymással szemben állt,és már láthatóan jó ideje harcoltak egymással.Legalábbis a mindkettejükön lévő vérző sebek ezt támasztották alá.A robaj oka pedig a rókadémont körülvevő hatalmas növény volt.

-Ugye ez nem az....-hápogta Kazu.

-De igen,ez a húsevő növényke.-mondta Yusuke.

-Mi a jó francnakestetek egymásnak??-üvöltötte Kuwabara.-Hiszen barátok vagytok!!

-Kérdezd a kis szívtiprót!!-sziszegte Hiei.-úgy tűnik nem elég neki Sessha,arra a Fekete cafkára is rámozdult.

-Az nem lehet!!-döbbent meg Armand.-Azt hittem.hogy Sesshát szereted!!!!

-Őt is szeretem!-felelte Kurama.-Csak őt,és senki mást!

-Én nem így tudom!-kiabált rá barátjára Hiei.

-Ha engednél szóhoz jutni,megmagyaráznám!-mondta lemondóan Kurama.

Hiei ránézett a fiúra,és ugyanazt a fájdalmat látta a rókadémon szemében,mint hetekkel ezelőtt Sessháéban.Leengette a kardját.

-Hallgatlak.



Sessha a kedvenc helyéről,a felhőkarcolóról pásztázta az alatta elterülő várost.Ismét párduc alakban volt. Nem volt kedve vadászni.A Hívek mostanában eltűntek.Rejtőzködtek az Őrzők elől.A semmittevés miatt újra gondolkozni kezdett.Képtelen volt felfogni,hogy Kurama ezt tette vele.Hisz azt mondta,hogy szereti.Ha valóban szeretné nem csalta volna meg Tesamival.A kép,ahogy a fiú átöleli a Fekete Mágust,és hagyja,hogy az csókolgassa,minduntalan az agyába tolakodott.A fájdalomat,és csalódottságot hirtelen felváltotta egy új érzés.A vérszomj.Áldozatot akart.Mindegy volt,hogy ki az,de valakinek a vérét akarta.

Egy velőtrázó üvöltés söpört végig mindenen,amit csk avatott fülek hallottak.

-Mi volt ez?-kérdezte Yusuke.

-A lehető legrosszabb!-mondta Armand.A Fehérnek teljesen lesápadt az arca.

-Mi történt!!-sürgette a fiút Yusuke.

-Sessha dühe és haragja összeolvadt Crystal sötét oldalával.

-Ez mit jelent?-kérdezte Genkai.

-Soha nem hittem volna,hogy ez valóban megtörténhet.-mondta Armand.-Egyszer,körübelül ezer évvel ezelőtt Crystalnak más volt a gazdája.Úgy hívták Catrin.A háborúban Catrin elveszítette a családját,és kis híjján megőrült.ekkor Crystal felajánlotta neki a sötét énjét,amit a lány elfogadott,és egy pusztító lénnyé vált.Ha valaki nem tudja irányítani Crsytal gonosszá lesz.Ez két esetben következik be.Ha a gazda nem bízik eléggé a saját erejében,illettve,ha olyan dolog éri,ami után bosszúra szomjazik.

-Sesshánál mindkét dolog megvan-sóhajtotta Kurama.-Nem bízik eléggé,abban,hogy legyőzhetjük a Híveket.

-Akkor az ég legyen hozzánk irgalmas.-mondta Armand.-A Hívek hozzá képest ártatlan gyermekek.

-Miért?-kérdezte Hiei.

-Sesshából,egy kőszívű,vérszomjas lény lett,akit csak a halál éltet.Újjászületett Belle Morte,a Szép Halál.