Egy magányos alak igyekzett relytélyes célja felé,egy koszos kis mellékutcában.Sűrűn maga mögé pillantgatott,mert egyre úgy érezte,követik.És valóban egy árnyék suhant mögötte,de csupán a körvonalait lehetett látni a mocskos falakon.Az alak,megszaporázta a léteit,de a szíve dobogása elárulta üldözőjének,hogy merre jár.Az árnyék egyre közelített.Már nem követte,hanem hajszolta.A fiatal nő ijedten tekingetett hátra.Félt,és ez nem simán félelem volt.Tudta,ha elkapja az a valami,kínok között fog meghalni.Már tudta, ki követi.Az,akiről már hetek óta rettegéssel beszélnek a Hívek.
Ekkor meghallott egy mély,gonosz morgást,ami futásra késztette.Futott,az életéért.Befordult egy sikátorba,aminek a végén egy drót kerítés volt.Tudta,ha eléri,akkor esélye van a megmenekülésre.Hátrafordult,és megfagyott a vér az ereiben.Ahogy elolszlott az esti köd,meglátta a legroszabb rémálmát.a sikátor másik végében Belle Morte állt.Szemeiben vérszomj csillogott.
Nagyon lassan közelített a lány felé,mikor már félúton járt,megállt.
-Enyje!Nem gondoltam volna,hogy ilyen félős vagy Tatsu!-mondta mézédes hangon.De a lány tudta,hogy ezek élete utólsó percei.
-Mit akarsz Belle Morte?Ha meg akarsz ölni,tedd meg!!-kiabálta kétségbeesetten.
-Meg fogsz halni,ettől ne félj!De hosszú és fájdalmas lesz a haláltusád.
-Nem velem van bajod,hanem Tesamival!Miért engem akarsz?-Tatsu hátrálás közben elesett.
Belle Morte felkacagott.De ez nevetés minden vidámságot hiányolt.Gonosz volt,és csontig hatolóan keserű.
-Tesami mást használt fel,hogy nekem fájdalmat okozzon.Én is pontosan ezt fogom tenni!Megöllek,hogy törlesszek.
Tatsu már reszketett.Belle Morte odalépett hozzá,és végig nyalta a lány arcát.
-Hmmmm!Nem is olyan rossz az ízed.De sajnos nem ehetlek meg,mint a többieket.Hagynom kell belőled valammit,hogy Tesami lássa kivel kezdett ki.
A Fekete Mágus felemelte a kezét,hogy védje az arcát.
-Ez hiba volt,Nagyon nagy hiba!-nevetett Belle Morte,és egyetlen csapással felhasította Tatsu hasát.A lány felordított fájdalmában.A vér forró patakként ömlöt ki a mély sebből.Iszonyúan fájt neki,de ebbe még nem halt bele.Belle Morte belenyalt a kifolyó vérbe,és elégedetten morgott.
-A véreden érzem a félelmed ízét.Szánalmas vagy.El is ment a kedvem a játéktól.-mondta a párduc,és szájába vette a lány nyakát.Tatsu szeme pont egy magasságban volt a lényével.A régen vidáman csillogó kék szemek,most kemények voltak,és olyan hidegek,mit a jég.
Tatsu érezte ,ahogy a borotva éles szemfogak a húsába mélyednek,és az utolsó hang,amit hallott,saját gerincének roppanása volt.Belle Morte a földre ejtette a vérben úszó tetemet,megnyalta a száját,és épp indulni készült,amikor egy hang megállította.
-Sessha!Ez mire volt jó??
A párduc megfordult,és Hieit látta maga mögött.A tűzdémon nem messze állt a halott Tatsutól.Belle Morte lehajtotta a fejét.Mikor újra felemelte a kék szemekből könnyek törtek elő.
-Mintha nem tudnád miért tettem.-mondta szomorúan.
-Nem ez volt az egyetlen megoldás.Igaz,hogy Tatsu nem volt egy szent,de nem ezt a halált érdemelte.Hogy egy koszos sikátorban végezze.
-De pontosan ezt érdemelte!!A drágalátós barátnője is itt fogja végezni!-a párduc kezdett dühös lenni.
-És Kurama??Őt is megölöd?
Belle Morte elfordította a fejét.-Valószínűleg igen.
-Ő nem tehet semmiről!Belesétált egy csapdába!-mondta Hiei.
A párduc szemei megvillantak.-Hazudsz!!Láttam,amit láttam.
Hiei közelebb ment a lényhez.-Sessha,én soha nem tudnék neked hazudni.Neked nem.Gyere velem,és megmutatom,mi történt valójában.
A párduc habozott.
-Kérlek bízz bennem!-mondta a démon.A párduc aprót bólintott.
Hiei egy elhagyott,régi hotelépületbe vitte Belle Morte-t.Az egyik lepukkant szobában érdekes látvány fogadta.Tesami a falhoz volt kötözve.Az ablaknál pedig Kurama állt.Mikor meglátta a párducot,felsóhajtott.Ellenben Tesami sikoltozni kezdett.
-Azért hoztad,hogy megöljön???
-Majd ő eldönti,mit tesz veled!-felelte hidegen a démon.
-Itt vagyok.Minek kellett eljönnöm?-kérdezte Belle Morte.
-Tesami mondd el neki,mi történt!-szólt a Feketére Kurama.
A lánysírva fakadt.-hogy teheted ezt velem,hiszen szeretlek!!
-Ha valakit szeretünk,nem okozunk nki ekkora fájdalmat!-vágott vissza a rókadémon.-Én csak megvetlek,és valahol sajnállak.
Tesami zokogott.
-Elég a nagy jelenetből!Bökd ki mit akarsz,akkor talán nem ölek meg!-morogtaa párduc.
-Én...csapdába csaltam Kuramát.Bűbájt szórtam rá,hogy nem tudjon mozogni,és beszélni.Annak az eredményét láttad.Azt akartam,hogy az enyém legyen.Te mindíg mindent megkaptál az élettől.Halhatatlannak születtél,és Istennő lettél!!Nekem semmi nem jutott!
A párduc hitetlenkedve nézett hol a lányra,hogy Kuramára.A fiú szomorúan,és várakozóan nézett vissza rá.
-Kérlek....szeretlek Sessha.Soha nem tudnék máshoz hozzáérni.
-Persze,mert megismerted a halhatatlanok szerelmét!Soha nem leszel képes mást szeretni!!-a párduc szeme könnyes volt.-Nem tudom mit higgyjek.
Megfordult,és kirohant az épületből.Futott ahogy csak bírt.Mindegy volt hová,csak messze a kétségektől.Azon vette észre magét,hogy a kedvenc toronyházának tetejére ért.Kifulladt,és kétségbeesett volt.nem tudta mit higyjen.Fáradtan a földre feküdt.Nem sokkal később Hiei lépett mellé.
-Sessha.-mondta gyengéden.-Jól vagy?
A párduc felemelte a fejét,és visszaváltozott emberré,mert csak úgy volt képes sírni.
Hiei magához ölelte,és a karjában ringatta.Óvatos puszit adott az arcára.A lány ránézett.
-Hiei..-suttogta.
A tűzdémon nem tudott uralkodni magán,és megcsókolta Sesshát.A lány meglepetésére viszonozta.Hosszú percekig csókolóztak.
-Én szeretném a legjobban,ha igaz lenne ez az egész.-mondta Hiei.-Mert akkor veled lehetnék.De Tesami igazat mondott.
Sessha nem válaszolt,csak újra megcsókolta.A démon nem tudott ellenkezni,annyira vágyott ezekre a csókokra.Inkább viszonozta,és lágy simogatással fedezte fel szerelme gyönyörű testét.
-Sessha!!
Sessha és Hiei elváltak egymástól,és észrevették a döbbent szemekkel rájuk néző Kuramát.
-Bocsáss meg.-mondta Hiei és eltávolodott a lánytól.
Sessha nem mozdult.
-Sessha,itt az ideje,hogy véglegesen dönts!-mondta a rókadémon.-Én szeretlek,és nem azért,mert a mágiád elképzelhetelen gyönyört tud okozni.Azárt szeretlek,ami vagy!Önmagadért!!
Sesshának sokat jelentettek ezek a szavak.De Belle Morte Hieit akarta.Láthatóan harcoltak egymással.Sesshát újra kék füst borította be.A két fiú óráknak tűnő percekig várták,hogy mi lesz a döntés.
Lassan elült a füst,és Sessha maradt a helyén.De ha lehet,most még szebben.Felállt,és Kuramához szaladt.A fiú megkönnebülten zárta karjaiba.
-Szeretlek!-suttogta Kurama fülébe Sessha.-Téged akarlak.Csak téged!
A fiú megcsókolta.Hosszan és szerelmesen.Mikor elváltak ajkaik,Sessha megfordult,de Hiei már nem volt ott.
-Menjünk haza,.-mondta Kurama.Sessha boldogan bújt hozzá.